Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 3. szám - Kiss Sándor: Üzen a szülőföld - KÖZÉLETÜNK KÉRDÉSEI - Dráviczki Imre: Kongresszus után
Negyven év egy emberöltőnyi idő. Nagyot lépett előre nemzetünk. Ide jutott, ennyire tellett erejéből, innen kell tovább haladnia. A szocializmus alapjai szilárdak, van mire építenünk. Az alapoknál különben sem lehet megállni, tovább kell építkezni. A „hogyan tovább” kérdésekre adott válaszprogramot a kongresszus. Az alapkérdés vitán felüli: a magyar kommunistákat a szocializmus elvei vezérlik. Hazánkban szocialista társadalmi rendszer, népi hatalom, népi állam van. Célunk világos: a fejlett szocialista társadalom felépítése. Hallottuk ismételten ezeket a tételeket a kongresszuson. A „hogyan tovább” kérdésének konkrét tartalma azonban elsősorban nem a távlati cél, a társadalmi haladás iránya, hanem az eszközrendszer, az irányítás rendszere. És erre vonatkozik az, hogy pártunk a győzelem hitével vállalja a harcot, az útkeresés nehézségeit és kockázatát. A szocializmus útja új út, nincs előttünk kikövezve. Járható útját nekünk magunknak kell megtalálni, s ebben a testvér országok tapasztalatai mellett, csak sajátunkéra támaszkodhatunk. A marxizmus—leninizmus az elméleti iránytűnk, de nem tekinthető receptnek, nem alkalmazható sablonként. Alkalmazása valóságismeretet, realitásérzéket, elméleti bátorságot, politikai rugalmasságot feltételez. A megoldásra váró társadalmi problémák közül álljon itt néhány mutatóban: hogyan tudnánk megtalálni a módját annak, hogy a teljes foglalkoztatottság egyben hatékony foglalkoztatást is jelentsen. Hallunk nézeteket arról, hogy ez „fából vaskarika” —, mert a kettő összeegyeztethetetlen. Jóleső érzés tudni, hogy a párt félretolja az ilyen nézetek inspirálta javaslatokat. Törekszünk a javak munka szerinti elosztására, de nem tudtuk elérni azt, hogy aki több és jobb munkát végez, az valóban többet is kapjon érte. Szocialista társadalmunk egyik nagy vívmánya a széles körű szociális gondoskodás, és ez mégsem jut el minden gondoskodásra szoruló emberig. Mennyi gonddal törődik társadalmunk az ifjúsággal, s az ifjúság jelentős rétegei mégis úgy érzik, hogy nem kapnak embertpróbáló feladatokat, nem tudják tehetségüket kibontakoztatni és megdolgoztatni. A kongresszus nemcsak a továbblépés irányát és ütemét határozta meg, hanem a munka meglevő vagy megteremtődött feltételeit, normatíváit, szubjektív-objektív hajtóerőit és eszközrendszerét is. A program — cselekvési program. Nemcsak a határozat, hanem a kongresszus valamennyi dokumentuma. Tanulmányozásuk természetesen időt igényel, de ez nélkülözhetetlen feltétele a hatékony cselekvésnek. Már első olvasásban is kitűnik elméleti értéke, forradalmi szelleme, optimizmusa. A szocializmus építésének hazai tapasztalatai gazdagítják a szocialista építés eszköztárát, s ezen keresztül a marxizmus—leninizmus elméletét. A problémák megoldásában, a feladatok meghatározásában a jobbító-korszerűsítő szellem jellemzi. Olyan program ez, amely alkalmas arra, hogy lelkesítse, helyes irányba orientálja a közgondolkodást, hogy az emberek megértsék, elfogadják, cselekvőén azonosuljanak vele. Alapvető feladat, hogy a kommunisták, a vezetők terjesszék, népszerűsítsék a benne testet öltött politikát, s mellette minden körülmények között és minden időben bátran kiálljanak. Politikai, ideológiai munkánk nagy fajsúlyú érveket kapott Kádár János zárszavában, s azokat a gyakorlati végrehajtásban, a mindennapok munkájában hozzáértő módon gyümölcsöztetni kell. Alapvetőnek kell tartanunk azt a véleményt, hogy nekünk most nem elsősorban több, hanem jobb munkára van szükségünk. A mennyiségi szemléletet a munkavégzésben is fel kell váltani a minőségivel. Szó sem lehet az extenzív fejlődés útjáról az intenzívre való átlépésre, ha a „több” jelszavát nem egészítjük ki, ahol kell, nem váltjuk fel a „jobb” igényével. 6
