Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - VÉLEMÉNYEK KERESZTTÜZÉBEN - Homa János: Az ellentmondásos negyvenesek
beatnek neveztek, s időnként felszabadultan tomboltak a koncerteken. Ha a mai negyvenesek netán ilyenekről hallottak, befogták a fülüket, vagy elfordultak, mert e nép karakterétől idegennek tartották mindezeket. Ha pedig valaki az akkori tizenévesek közül hosszú, lobogó hajat növesztett, s farmer- nadrágot vett magára, azt kigúnyolták. De mivel nem tudták útját állni mindezeknek, s igazán nem is sikerült kialakítaniuk sajátos profiljukat, a hatvanas évek közepére, végére bezárkózott ez a korosztály. Közülük sokan — akik nem bírták elviselni a sorozatos mellőzést, az idegen kultúra betörését — a pohár után nyúltak. Megint mások a cinizmus álarca mögé bújva befelé fordultak, s különösen a nyugtalanabb természetűek gőgösen igyekeztek hátat fordítani mindenféle közösségnek. Aztán a hetvenes években kedvezőbb szelek feszítették vitorlájukat. Tudásuknak megfelelő pozícióba kerültek, kiegyensúlyozottabbá váltak. Ekkor már nem nézték idegenül a farmernadrágosokat, a beateseket, s megpróbáltak mindent bepótolni, amiből kimaradtak. Ettől az időtől kezdve a mérleg nyelvének szerepét töltik be az előttük levő és az utánuk jövő generációk „csatájában”. Ezért van az ma is, hogy egyszerre egy náluk fiatalabb és egy idősebb ember szemével képesek ítélkezni. Hogy egy időben helyeselnek és elutasítanak egy új kezdeményezést. Emiatt a tudathasadás határát súroló kettősség miatt érzik még önmaguk is ellentmondásosnak hozzáállásukat. S amikor önmagukra csodálkoznak, elmosolyítják magukat. Mert ők mindenkit megértenek, úgy, hogy valójában önmagukkal is farkasszemet néznek. Persze lehet, hogy sokan fintorognak ezeket olvasva. Való igaz, hogyan is láthatnám át teljes egészében a sorsukat? Hiszen még csak 29 év úti láza feszíti lábam . . . Homa János 89
