Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Apor Elemér: Még most is, Szerelmes vers
„ki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja” (Babits) Aki méltó, — magában hordja a szépet, s az álmélkodást; tulajdon visszfényét ragyogja, magától kér feloldozástMég most is még így is hogy homlokom fehér haj töviskoszorúja vérezi fel még így is hogy éjszakáim csendjét nem verik fel a szerelem bíbor neszei Most már hogy hajam egyre fehérebb most tudom csak hogy mindig téged tűzben vízben madarak röptében téged fák remegésében szelek ostorában téged szeretők tenyerében haragvók öklében téged Visszfény Aki méltatlan, ki e földi lét törvényének rabja csak, magában nem tud tündökölni, s lerogy saját súlya alatt. De főikéi, ha más terhe nyomja — — emeli vállát s szárnya nő, Szerelmét lánggal lobogózza, s megőrli szívét az idő. Apor Elemér: Még most is még így is hogy kezemből lassan kihullnak az élet ajándékai még így is hogy fejem fölött egyre lejjebb ereszkednek a felhők még. így is még most is meg kellene állítani az időt Szerelmes vers lányok félénk csókjai közt asszonyok boldog ölében téged örömben és szomorúságban részegen és szomjúságban téged fenn és lenn és mindenütt téged téged téged kerestelek gyötröm és gyönyörűségem mindenség szívverése vers
