Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - A HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Pécsi István: Négyszemközt Dayka Margittal
Tetszett az ötlet, hiszen egyikőnk se fantáziaszegény, valamennyiünkben ott szunnyad a játékos hajlam, a különös ötletek soha valóra nem váltott sokasága. 3. Ezer arca számtalan változatát produkálja. Egyszer meglett korú hölgy, másszor csitris ártatlansággal, a csínytevés óhajával néz ránk. Néha dévaj gyerek, majd elbűvölő nő. Pár pillanatra szomorkás, később tiszta derűre vált. Olykor provokál, hogy ránkcsodálkozzon. Aztán lenyűgöz bölcsességével, gyémánt villódzású okosságával. Egyszóval megnyerő ember, utánozhatatlan eredetiséggel. 4. Briliáns megfigyelő. Nekem irányozza felfedezését. — Telefonon nem önnel, hanem ifjú kollégájával beszéltem .. . — Idő híján — ismerem el, s ő élvezi, hogy igazolta remek megfigyelőkészségét. Hiába, ez is a pálya egyik magvas erénye. 5. Csend telepszik közénk, miénk a következő lépés, de zavarnak az előzetes információk, többek között az, hogy idegenkedik a közhelyektől, az értékes percek pazarlásától. Nincs más kiút, el kell indulnunk a lélektől lélekig vezető, nem köny- nyen járható, buktatókkal tűzdelt úton. Szeretettel pillant ránk, kisegít, érzi, hogy a tapasztaltabbá a dirigensi pálca. Zárkózottsága várának kapui kitárulnak, s már fesztelenül társalgunk azzal a személyiséggel, aki megvallja, hogy reménytelenül szereti az embereket. Nem tehet mást — hangsúlyozta —, mert ez a lét értelme, hiszen, ha nem élünk egymásért is, akkor sorsunknak semmi célja, akkor csak önzésünknek emelünk ridegen csillogó palotákat. 6. A körénk telepedett komolyság visszalépésre készteti. Tekintete nyugtalanul járja körül a helyiséget. Nem állhatom meg szó nélkül, s ő rögvest reagál. — Nem veszi észre, mindenki minket figyel. A magnó, a mikrofon, a vaku... Ez ellen tényleg nem véd a sötét szemüveg. Bennünket hidegen hagy a közérdeklődés, s pont egy folyvást reflektorfényben fellépő színésznő számára lenne kellemetlen? Nem fukarkodik a magyarázattal. — A pódium más közeg, ott a szempárok kereszttüzében megittasulok. Különben is: a drukktól soha nem szabadultam meg, mindmáig gyötör, egészen a játék felemelő pillanatáig. Móricz Zsigmond szerint — van ebben 69
