Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Jókai Anna: Ürgeöntés

A mérnök úr a műút mellett építkezett, kétszintes nyaralót, saját kivitelben, teraszos kiképzésű kerttel. Ehhez kérte néha Kovács és Takács segítségét, kitűnő órabért fizetett, amellett nyájasan és értően társalgóit a világ dolgairól.

— Maguknak — mondta és a pipát, amit dísznek tartott a szájában, jobbról balra csúsztatta — maguknak meg kell szakadni ahhoz, hogy a kenyérre valót megkeressék . . . Tudják mennyi haszon van egy-egy tölcséren? És hány tölcsért adnak ki naponta?

— De hatan dolgoznak — mondta Takács és jámboran lapátolta a sódert — Tizenkét órát, egyhuzamban ...

— Undorító ... — a mérnök úr szippantott egyet a pipán. — Higgyék el, undorító. Nekem is van fiam. Mikor látták az én fiamat befogva?

A mérnök úrnak se fiát, se lányát, se egyéb retyerutyáját nem látták, csak nőket, parókával, átutazóban, ezeket a mérnök úr ügyintézőknek nevezte.

— Ez az, amikor robot, öncélú robot lesz a munka! — A mérnök úr letelepedett egy műgombára, tapodta egy kicsit a földet maga alatt.

— Nem kéne megengedni — mondta Kovács Takácsnak — nekünk kéne fellépni az ilyen harácsolás ellen. Amíg egy szövőnőnek háromezer ...

— Szerintem mielőtt elpalántázná az új paprikatöveket, ki kéne a mélyből hajtani... — vélekedett Takács.

— De tulajdonképpen mi a fene lehet? — Piszkálgatták az üreges földet, eső se esett, kánikula volt, Szeremfia ontotta a pacnikat. — Pocok? Vagy ürge?

— ... Mikor fűrödnek ezek a szegény gyerekek?

— A gyermekvédelmi is beleszólhat... A mérnök úron keresztül. ..

Kovácsolt vas kaput hoztak, kócsagmintával, azt kellett neki betonba

rakni.

— Tessék aláírni a doktor úr helyett — mondta a teherautó sofőrje — lehetőleg olvashatatlanul.

Bámultak utána.

— Most doktor vagy mérnök? — kérdezte Takács.

— Ahol én jogügyi szakértő vagyok — mondta másnap a férfiú — annál a melléküzemágnál először végeznek patkolást... Mindenütt dolgoznak. Mindenütt kemény munka folyik.

A névtáblát nem engedte kitenni.

— Szerénytelenség — mondta.

Bezzeg a Szeremfia nyár végére új cégért festetett. A pesti címével. Házi sütemények, apró pogácsa, egész télen át.

S ráadásul ezen a napon kifogyott a közkedvelt őszibarack! Az a jó, pikáns őszibarack.

Kovács nem bírta. Bekiáltott a pult mögé:

— Maguk miatt néz ki így ez az ország ... ez a rohadt maszekszemlélet... újra!

Már amúgy is nyár vége volt, többen helyeseltek.

— ...mert a dolgozónak akármi jó... minek a választék? Akármit meg- zabálunk ...

42