Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Garai Gábor: Fekete fuvar
GARAI GÁBOR Fekete fuvar Amikor a második európai költőtalálkozót 1970-ben megrendeztük Budapesten és Balatonfüreden, én nem az Írószövetségben, hanem az Élet és Irodalomnál dolgoztam, de a Külügyi Bizottság tagjaként részt vettem az előkészületekben, és természetesen arra is vállalkoztam, hogy az egyik külföldi vendéget — vagy küldöttséget? — fogadom a röptéren vagy a pályaudvaron (hogy hol, arra már nem emlékszem pontosan), és bekísérem a szállodába. Az enyémnél sokkal nagyobb teher nehezedett azonban Molnár Géza vál- laira, aki akkoriban az Írószövetség külügyi titkára volt. Az ő feladata lett az is, hogy az egyik legrangosabb francia költőt bekísérje a Ferihegyi repülőtérről. Géza gépkocsival indult a röptérre, a sötétkék Volgát Lukácsi József, az Írószövetség egyik akkori pilótája vezette. Ferihegyen beálltak a parkolóhelyre, Lukácsi ott maradt a kocsiban, Géza pedig bement a repülőtér előcsarnokába, várni a vendéget. A párizsi gép hamarosan megérkezett, Géza és a vendég azonnal egymásra ismert (hiszen Molnár Géza korábban évekig dolgozott a párizsi Magyar Intézet egyik vezetőjeként, jól beszélt franciául), megölelték egymást, és máris indultak kifelé a kocsihoz. Beültek az ott ácsorgó sötétkék állami Volgába — közben lankadatlanul beszélgettek franciául, régen találkoztak utoljára, sok mondanivalójuk volt egymásnak —, és Géza előreszólt a gépkocsivezetőnek: — Akkor irány a Szabadság-szálló! A sofőr indított. Amikor a Ferihegyre vezető gyorsforgalmi útra kiértek, Molnár előreszólt a vezetőnek: — Letérhet ám a Kőbányai út felé is, Józsikám. A pilóta egy pillanatra hátrafordult, és kissé indignálódottan mondta: — Én nem vagyok magának semmiféle Józsikája! Géza, megpillantva az ismeretlen arcot, kénytelen volt megerősíteni: — Maga csakugyan nem a Józsika. De hát akkor, hogy került ide? — Hát ez nem az Írószövetség Volgája? — De nem ám — mondta a pilóta, és megnevezett egy vállalatot, amelyhez a kocsi tartozik. — Akkor miért hozott el minket? — így Géza. — Mert maga mondta: irány a Szabadság-szálló!... És éppen ráértem egy kicsit. — Legjobb lenne, ha még most rögtön visszafordulna — vélekedett Géza. — Tudhatná, hogy ezen az úton nem lehet csak úgy visszafordulni! Molnár nem feszegette tovább a dolgot, nem akart a francia vendég előtt feltűnést kelteni; haladtak tovább a Szabadság-szálló felé, meg is érkeztek baj nélkül. 38
