Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Abody Béla: Emlékezetem pályája
Szerződés pecsétje leng érszőtte szálon. Nem közömbös többé halálod — halálom. Te leszel, ki vélem leszállsz tündökölve (lélekben) a tűzbe, rög alá a földbe? Akárhová sodor bárkivel az élet, holt-híremre hangom zengve újraéled Ott jössz majd mögöttem a temetőn végig. Nyárban tántorogva, télben, mely fehérük. s ez a pillanat fog felragyogni benned, visszfénye elomló sugár életemnek. Bámulnak a népek: „Kije volt ez ennek?” Könnyes arcod láttán vad pletykák kerengnek. Most már, ha rádnézek s végigsimogatlak, könnyes szemed látom — két szomorú ablak — De már azt se bánod, szemed sírva látja, mint omlik a sírba testem palotája. Hát te vagy, gyönyörűm, aki mellém állva kísérsz a békítő, nyugtató halálba? Mert nem csak a gyönyör forraszt minket egybe ... Ha látsz kiterítve, önmagaddal fedj be! ABODY BÉLA Emlékezetem pályája SZEGÉNY JÓ ÖREG BÉLA BÁCSI TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA Tény, hogy egykoron, holott akkor jó néhány esztendeje az ernyő már nem az én képemet sugározta — egy háromnegyedmilliós hetilap közvéleménykutatása alapján a „tévészemélyiségek” versenyében ezüstérmes lettem Vitray Tamás mögött. Amit, nem tagadom, ha csak egy-két évemre zsugorítva is, teljesen reálisnak tartottam. Mások is. (Legfeljebb az hervasztotta örömemet — sajnos, ezt még reálisabbnak kell tartanom —, hogy ugyanitt íróként az első húsz közé nem verekedtem fel magam. Pedig ha tudnák .. .) A szakkritika is elárulja akkori helyzetemet. Kétszáznál több írás foglalkozott közszereplésemmel. Nem számítandók a „jobbik énemhez” címzett, értékelő tanulmányok, könyvrecessziók. E korszakomnak nem sok nyomát őrzöm — pedig bölcs lett volna valamennyit eltenni, s az egész tíz évnyi szakaszt már 3 33
