Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Mocsár Gábor: ... eleitől fogva
A döntés, hogy beáll a Vörös Hadseregbe, elmegy — ahogy azon a környéken sokáig emlegették — „vereskatonának”, akkor még természetesen nem született meg benne. Még az sem mondható, hogy a gondolat csírába indult: akkor értesült először olyasmiről, hogy vörös lobogó, vörös hadsereg, meg, hogy proletariátus, a forradalmi szélről nem is beszélve. Talán akkor érlelődött meg gondolata, amikor nem sok idő elteltével — az erdőben szekerezve — találkozott az erdőkerülővel. Intésére Anti megállította a lovakat. — Hallod, Anti öcsém, mondanék neked valamit. — Hallgatom, Bandi bátyám. — S valóban ráfigyelt az erdőőr szavára, mert jól tudta: tapasztalt ember, nemcsak életideje miatt, hanem mert cúgsz- fürerként szerelt le összeomlás után a katonaságtól, olykor német szavakat harsogva káromkodik — ezt a tudását is a háborúban szerezte. így hát Anti odafigyelt. — Úgy látom, jó erőben vannak a lovaid. Arra gondoltam, szólok neked is. Már említettem a dolgot néhány környékbeli lovasgazdának ..., mivelhogy tudott dolog, hogy kitört a forradalom, most olyan idők járnak, hogy minden másképpen van, most nincsen törvény, most mindent szabad, hát ide figyelj. Ebben a szűk erdei világban, távol a csakugyan megzavarodott nagyvilágtól, történelemtől, törvényektől, oda kellett figyelni arra, amit ez a világot látott egykori huszár szakaszvezető mondott. Anti odafigyelt — s a beszélgetés után meleg érzésekkel rázogatták egymás kezét. Anti megígérte, hogy ő is szól bizalmas ismerőseinek, s az időpontot, az indulás idejét is meghatározták. A megállapodott napon a guti erdőben elindult egy szekérkaraván. Az egykori szakaszvezető haladt az élen. Az üres szekerek előtt könnyed trappban futottak a lovak, nem volt más terhük, csak gazdájuk, meg néhány üres zsák a szekérderékban. Sötét hajnalban indultak, sötét éjszaka lett, mire visszatértek, de akkor a lovak már kókadtan, fáradtan vonszolták a nehéz terhet: egy nyírségi uradalom magtárából „rekvirált” termények, búza, rozs, tengeri — meg mindenféle szerszámok, hámok, pokrócok, egyéb kincsek, pálinkás korsók, boroshordók terhe alatt nyiszorogtak a szekerek kerekei. Az egykori szakaszvezető legkönnyűbb terhe, de legdrágább kincsé pedig egy pompás szerkezetű vadászpuska, rohanó szarvas gyöngyházból kirakva a puska tusán. A jókedvű hazatérők persze nem tudták, hogy eljárásuk törvénytelen — úgy tudták, most nincs is törvény —, s azt sem, hogy ha volna erő, amely a talán létező, de láthatatlan törvénynek érvényt szerezne, mindannyian a halál fiainak érezhet- nék magukat. A városban, Debrecenben ugyanis már kint voltak az utcán a plakátok. FIGYELEM ! figyelmeztetjük a város lakosságát, hogy csak a városi direktórium és a Munkástanács bélyegzőjével ellátott megbízólevél alapján lehet rekvirálást végezni. Akiknek ilyen igazolványuk nincs, azok jogtalanul rekvirálnak és halál- büntetés terhe mellett minden rekvirálástól eltiltatnak. Az illetők kinyomozására a Vörösőrség tagjai azonnal akcióba lépnek. Figyelmeztetjük tehát a jogtalan rekvirálókat, hogy cselekményük a forradalmi törvényszék halálos büntetését vonja maga után, Városi Népbiztosság Török Gábor, Vági István, Hajdú János 31
