Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Mihail Szeszpel: Az új nap szántóföldje
MIHAIL SZESZPEL Az új nap szántóföldje Az ég kékjéből öntötték ekéjét, Napfény-lovával a határba tart Az Űj Nap, arcán tiszta szenvedély ég: Indul feltörni a csuvas ugart. Éles, fényes ekevassal az Űj Nap Tempósan szánt, hasad a friss barázda. Kemény kéreg alatt a csuvas múltnak Holt századai betemetve várnak. Néz, néz az Üj Nap, a konok vasat Lenyomja, a jó televény kifordul. Mélyből hűvös, bő forrásvíz fakad: A szikkadt rög berúg mint tiszta bortól. Sárga-piros kosárból szórja szét Az Üj Nap tízezer forró marékkai A magvakat, mik sziporkázva szállnak. Boronájával a hajnali ég Elfésüli a dúlt mezőt — az égalj Leng mint iromba szárnya egy madárnak. Csírázik a mag, sarjad a vetés, Fekete földből élet támad és Minden, mi benn szunnyadt, feltör merészen. Csuvas népem napjai-évei Koboz hangjaiként pendülnek és nem Lehet már őket elnémítani. Szabad népem, megállsz te küzdve, bátran, Válladdal támasztod a kék eget. A történelem tájain napfény-ruhában Jársz-kelsz: meghódítod az életet. Gyengéden, féltve ölel át az Üj Nap S utad fölött, melyen csillagvirágok gyúlnak, Világtestvériség von szivárvány-ívet. Képes Géza fordítása 2Q
