Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Peder Huzangaj: Szalambák
A csuvas népköltészetből jelentős anyag jelent meg Rab Zsuzsa fordításában 1982-ben, Sziklaszálon szép galamb címen. Az alábbi versválogatást pedig Gennadij Ajginak a segítségével készítettük. A világhírű szovjet-csuvas költő munkáját megköszönve, idézzük levelének vonatkozó sorait: „A magyar olvasók értő figyelmébe ajánlom a csuvas irodalom legelismertebb költőinek verseit”. Cs. Varga István I. Reggel hangos fecskecsivogástól zajlik, zeng a parti mellvéd: „csável-csável” — zúg a távol. Mert nem fogtam meg kezecskéd, s hoztalak ki most, mint máskor; csöppnyi lányom megbocsátol? Tarackfűre szálló méhek arany nedvet gyűjtögetnek; s ajkadra nem adnak mézet, ősi módon hogy bekenjem: édes legyen gügyögésed. Csöppnyi lányom, nézd el nékem! PEDER HUZANGAJ Szalambák LÁNYOMNAK II. Ólomszürke fenn a mennybolt, őszi zápor hull kopogva. Lényed újra mellettem volt, s elszökött a távolokba. Fekhelyemre dőlve este, gond-felhőzte fáradt szemmel képed nézem elmerengve; s rám talál egy régi reggel. Alvadt vérrel mocskolt, szőke fürt ha villan a menetben, baljós lesz a nap előre, s szívem, mint a vízcsepp, reszket. Ólomszürke fenn a mennybolt, őszi zápor hull kopogva. Lényed újra mellettem volt, s elszökött a távolokba. 1942. 18
