Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - KÖZÉLETÜNK KÉRDÉSEI - Barta Alajos: Számvetés a múltról és jelenről
részét. A réz és a többi érc kibányászása, kohósítása a közeljövőben nem várható. Hazánk beruházási lehetőségeitől és a szocialista közösség országainak támogatásától függ a munka továbbfolytatása. Az iparosítás eredményeként korszerű ipar jött létre, amely szervezetileg 12 minisztériumi és négy tanácsi vállalat keretében végzi tevékenységét. Ezenkívül 14 ipari szövetkezet, 106 más megyei székhelyű gyár, gyáregység, telephely működik. Az ipari termelés értéke 1983-ban 31, ezen belül az élelmiszer- ipari termelés 8,5, a gépipari vállalatoké 7,7 milliárd forint volt. Számottevő az élelmiszeripar. A közel százéves Egri Dohánygyár az utóbbi két évtizedben teljesen megfiatalodott. A termelést automatizálták, és ennek révén az ezer dolgozó évente 7 milliárd füstszűrös cigarettát és 26 millió szivart gyárt. Kettős funkciójú, de ipari jellegű tevékenységet is ellátó — öt megyében dolgozó — vállalat az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát. A területén termelt szőlő feldolgozásán túl több megyében is felvásárolja számos állami gazdaság és termelőszövetkezet szőlőtermését. Szinte a világ minden részébe exportál palackozott és folyó bort. Nagy múltja és jó hírneve van a Hatvani Cukor- és Konzervgyárnak is, amely jelentős részben megyei mezőgazdasági terményeket dolgoz fel. Az utolsó másfél évtizedben jelentőssé vált a helyi bútoripar is. Ma az Agria-garnitúrák minőséget, színvonalat jelentenek. A vállalat évente mintegy 220 millió forint értékű árut termel, s ennek mintegy egyharmadát exportálják. Említést érdemel még a Budapesti Bútoripari Vállalat Egri Gyáregysége és a Gyöngyösön működő Ruhaipari Vállalat is. Nagy szerepük van az ellátásban az ipari szövetkezeteknek is. Ezek többsége ruházati vagy építőipari terméket állít elő. Helyi kezdeményezésre, az asszonyok foglalkoztatására alakult meg a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. Évi 60 millió forintos bevételükből 17—18 millió exportból származik. Másik jelentős hagyományos ágazata termelésünknek a mezőgazdaság. A felszabadulás előtt a termőterület legnagyobb része egyházi és világi birtokos tulajdona volt. A kis- és középparasztság az összes terület mindössze 36 százalékán gazdálkodott, bár számuk meghaladta a 79 ezret. A gazdaságok több mint 40 százaléka egy holdnál kisebb volt. A kisparasztok helyzete alig különbözött a földnélküliekétől. Az akkori gazdasági és történelmi helyzet érthetővé tette, hogy a parasztság kitörő lelkesedéssel fogadta 1945 márciusában a földreformot. A megyében mintegy 160 ezer katasztrális holdat vettek igénybe a földalap céljaira. Ebből 99 ezer hold községi, illetve állami tulajdonba került, és 72 ezer holdat osztottak fel 24 500 igényjogosult között. Az első termelőszövetkezeteket 1948 őszén Gyöngyöshalászon, Atkáron és Tiszanánán szervezték. 1952-ben 116 közös gazdaság működött 5612 taggal, 40 ezer holdat meghaladó területen. Az ellenforradalom hatására több feloszlott. A mozgalom életerejét bizonyította azonban az, hogy 79 termelőszövetkezetben továbbra is a közös gazdálkodás fenntartása mellett döntöttek. 1961 tavaszán fejeztük be a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Ekkor 213 termelőszövetkezet működött. A szétaprózott termelési eszközökkel, kevés szakemberrel rendelkező nagyszámú gazdaságban kezdetét vette a koncentrá9
