Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: A 650 éves város
kieszközlő Széchenyi Tamás és fiai, Kónya bán, majd ennek fiai, Széchényi Frank, Miklós és Simon, a XIV. századiban továbbra is Gyöngyös birtokosai voltak, mígnem 1437-ben a salgói Széchenyi Miklós elkobzott gyöngyösi és benei birtokait Albert király Rozgonyi István győri főispánnak adományozta. A város másik felét Széchenyi László 1457-ben eladta Guthi Országh Mihálynak, illetve birtoka egy részét elzálogosította Losonczy Albertnek. így hát a Széóhenyi család a XV. század közepén megszűnt Gyöngyös birtokosa maradni. Amennyiben a legrégibb épületet keressük, amelynél az ősi századokra hiteles helyen emlékezhetnénk, akkor azt a nagytemplom helyében tudjuk megjelölni, hiszen itt 1301-ben okleveles forrás már plébániatemplomot említ, amelyet Csák Máté felgyújtatott. Majd Széchenyi Farkas Tamás és fiai a régi templomot továbbépítették és a XV. század utolsó negyedében, egy nagy méretű, késő gótikus csarnoktemplom emelkedett Gyöngyös főterén, olyan, amely Magyarország egyik legnagyobb méretű városi temploma volt. Károly Róbert kiváltságlevele Gyöngyöst a Mátravidék most már valóságosan is kiemelt, vezető településsé változtatta. A ferences barátokat a XV. században, a század közepe táján telepítették a Bánffyak Gyöngyösre és a Bakócz-kódex szerint, a XV. század végén (1494) már első kolostortemplomuk, a mai épület legrégibb része befejezetten állt a város déli végében. A mohácsi csatavesztés után a győztes Szu- lejmán szultán seregének egyik része, Ibrahim nagyvezír vezetésével, az Alföld északi peremét végigpusztította Váctól Miskolcig. Gyöngyösre is beözönlöttek ekkor először a rabló török hadak, felgyújtották és kifosztották a ferences templomot, a kolostort és a város egy részét. Hasonló sors sújtotta a falvak népét, hiszen a török dúlt, fosztogatott, égetett, rabszíjra fűzött és maga előtt hajtott el jobbágylakosokat, de még nem telepedett rá a vidékre*. Viszont a Mátra erdei már megteltek bújdosókkal, a környék menekültjeivel. Ve- rancsics Antal krónikaíró szomorúan emlékezik a Mátrába menekült egyik magyar katonai csoport pusztulásáról: „...Más tábor az Mátra . hegyén gyűlt valakit, az terekek megyének, mind a nipet levágának... és az Ur Isten tudja mennyi számtalan rabot elvivinek...” Várday Pál egri püspök, a mohácsi csatavesztés hírére Zápolyához fordult segítségért és az akkori megyeszékhelyre, Ver- pelétre kérte jönni, ahol a felvidéki megyéket akarta hadba szólítani az ország védelmére. Miután azonban a török kitakarodott az országból, Zápolya János nem Venpelétre, hanem Tokajba szállt táborba, itt tanácskozott királlyá választásáról az oda gyűlt rendekkel, köztük Perényi Péter gyöngyösi birtokos úrral is, akit hívei közé azzal az ígérettel kecsegtetett, hogy néki adja királlyá választása esetén az erdélyi vajda méltóságot. A király választó gyűlésen jelen volt Gyöngyös másik hírhedt birtokosa, Móré László is, aki Gyöngyös város negyedrészének 1522-től birtokos ura volt. Móré Lászlót megbízhatatlan, erőszakos, kapzsi úrnak ítélték már életében is, aki II. Lajos királyunk mellett udvari főméltóságot viselt (főasz- talnok) és ennek ellenére, a király többszöri felszólítása ellenére sem szállt táborba 1526-ban í török ellen. 1526 decemberében az ország valóságosan is két. tészakadt, mivel Pozsonyban Habsburg Ferdinán- dot az ellenpárt királlyá kiáltotta. Ferdinánd 1527- ben elfoglalta Esztergomot, s ekkor Várday érsek az ő pártjára állt át, és Móré László ugyanígy követte őt. Zápolya kénytelen volt pártjának súlyos megfogyatkozása miatt Budáról elvonulni, Jelentősebb párthívei Werbőczy István, Erdőd> egri püspök és Homonnay Ferenc maradt. János király 1527. augusztus 20-án Hatvanba, másnap Gyöngyösre jött és Ároszállás és Gyöngyös közt ütött tábort. Augusztus 24-én Egerből adott ki fenyegető kiáltványt a Ferdinándhoz átpártoló rendek ellen. Ferdinánd király tábornoka, gróf Salm Miklós, 4000 lovasból és 2000 gyalogosból álló serege mindenütt Zápolya nyomában járt, égette, pusztította, rabolta, fosztogatta a falvak és városok népét. Zápolya ekkor Erdély irányába hátrált és Egerben Ferdinánd saját hívét, Szalaházy Tamást nevezte ki püspökké. 1529-ben Zápolya Szolimán segítségével újra úr lett Budán, s ekkor Perényi Péter és Várday érsek ismét visszatért János király táborába. Perényi titokban országos főkapitányi rangra áhítozott a török segítségével, amely esetlegesen királyi méltósággá is változhatott. 1530 tavaszán az ellenkirályok közti küzdelem folytán újra dúlás, fosztogatás színhelye lett a Mátraalja. Most Serédy Gáspár pusztította végig a vidéket. A Mohács utáni időkben a török hódoltság ténnyé válása, Buda eleste közti 15 évben sokat szenvedett a Mátraalja népe az ide-oda pártoló nagyurak egymás elleni villongásai, hadi felvonulások, bosszúálló hadjáratok miatt, bár 1529 után inkább János király bizonytalan uralma érvényesült a vidéken, de a létbizonytalanság a sok katonai felvonulás miatt fokozódott, noha szerencsére a török ekkor még nem háborgatta ezt a vidéket. Nehéz lenne nyomon követni a birtokos urak birtoklási történetét Gyöngyösön, hiszen a hűségük és hűtlenségük birtokadományozásban és eb kobzásban tükröződött. A birtokosok közt ott szerepelt Werbőczy István. A Losonczyakat női ágon. feleség jogán Ungnád Kristóf egri várkapitány személyesítette meg. Várday Mihály a Werbőczy- birtokrészt örökölte, majd Gyöngyös egyik legnagyobb birtokosa Báthory András tárnokmestef lett; és így tovább. A zűrzavaros korban, ahol törvényes és törvénytelen eszközökkel cseréltek gazdát falvak, városok birtokok, a fejetlenség, a közbiztonság lezüllött, a közigazgatás csaknem megbénult. Nehéz sorsban élt Gyöngyös városa is, urait gyakran váltotta, s vele a város biztonsága is mélypontra süllyedt János király 1536-ban Váradon kelt okleveléber a gyöngyösi polgárok védelmére kelt és a városban betiltotta hadak és más személyek harácsolá- sát. 1540, február 6-án kelt oklevelében pedig megerősítette a város polgárainak saját ügyében valc bíráskodási jogát. A Károly Rólbert által adományozott szabadság a gyakorlatban a pártharcok idején szinte teljesen semmissé vált, a földesurak szinte korlátlan hatalommal rendelkeztek a város felett. Az oltalom36
