Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 1. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Sugár András: Tigrishőség Pekingben

is vannak, amelyek bírálják a bürokráciát, bemutatják a falusi változásokat). Tavaly elkészült a Csőstül jönnek a jó hírek című filmünk, amely bemutatja, hogyan örül egy parasztcsalád a termésnek és a megjavult életfeltételeknek. Annyira népszerű lett ez a film, hogy eddig 400 millió ember látta már.

Egy másik nagyon népszerű film a Szomszédok, amely egy fiatal pekingi rendező munkáját dicséri. Témája a mai Kína legsúlyosabb problémája: a lakásviszonyok. Hősei: hat család, amelyek egy bérház azonos emeletén laknak és társbérletben osztoznak a konyhán és a fürdőszobán. Várva várják az új lakások felépülését, hogy végre külön lakásba költözhessen mindegyik család. Ám, amikor az új ház felépül, a kulcsokat mégsem ők, hanem funkcionáriusok, „kanpuk” (káderek) kapják .. . A film nagy sikerét állítólag az magyarázza, hogy nem igyekszik szépíteni a helyzetet, bár a derűlátó befejezés nem marad el...

A hibákról csak szépítés nélkül szabad beszélni — erre tanítja Teng Hsziao-ping ma a kínaiakat. Vegyünk csak elő egy-két hivatalos kínai lapot! Ott-tartózkodásom alatt például a következő „rekordról” tudósított a Beijing Review (Pekingi Szemle) című, idegen nyelvű hetilap:

— A gazdasági bűncselekmények, így a csempészés, a megvesztegetés, üzérkedés és szélhámosság, rekordszintet ért el 1949, a népköztársaság alapítása óta... Ez év áprilisának végéig 192 000 ilyen bűncselekményt vizsgáltak, és több mint 131 000-et, azaz a teljes mennyiség' 71 százalékát fel is derítették). Több mint 30 000 bűnöst ítéltek el és 8500 főt kizártak a pártból. Huszonnégyezren önként adták fel magukat és ismerték be bűneiket, mert a harc hatása alá kerültek és befolyásolta őket a párt politikája.

Békaméreg, hamis méz

A kínai sajtó egyébként bizarr panama-rémtörténeteket is szellőztet. Egy Cseng Meng-hu nevű úriember nyerte el „A Nagy Szélhámos” címet, mert állami főhivatalnoknak adva ki magát, másfél millió dollárnyi pénzt és felszerelést csalt ki a nem létező „Kínai Korpakutató Intézet” céljaira. (Nem búzakorpáiról, hanem fejkorpáról, kozmetikai kutatásokról van szó.) Mire elkapták, már 50 állami hivatal és 200 tisztségviselőt tett lóvá. Sok baj van a csempészbandákkal is, amelyek mindenféle kínai népi gyógyszert és alapanyagot próbálnak kisíbolni az országból, beleértve a „varangyosbéka- mérget” és a selyemhernyó-tenyészet egyik állítólagos melléktermékét, egy gombafajtát. (Vajon kinek kell ez a gyanús áru?)

A China Daily című, központi angol nyelvű napilap megírja, hogy Honan tartományban egy illegális mézhamisító gyárat lepleztek le, amely kevés mézből és sok cukorból fél év alatt 1,8 millió kilogramm hamis mézet gyártott. A pernek körülbelül 700 vádlottja lesz. . . Ugyanez a lap népszerűsíti azt a siketnéma pekingi rendőrt, aki hallatlan ügyességgel, szinte hatodik érzékszervvel megáldva, leplezi le a belvárosi üzletutcák, elsősoriban a híres Vangfutyin (a pekingi Váci utca) zsebtolvajait. A civilruhás „top cop” (nagy

zsaru) már messziről fölfedezi, hogy a jobbra-bal- ra pislogó, lassú léptekkel közeledő fiatalember egész biztosan zsebes. Egyetlen nap alatt több mint hetven zsebtolvajt ért tetten... Sajnos, ezek a hivatalosan jóváhagyott történetek kissé elszomorítják az embert, hiszen jómagam is emlékszem arra, hogy néhány évvel ezelőtt egyszerűen lehetetlen volt valamit elveszteni Kínában: ha a külföldi a szállodai szobájában szemétbe hajította lyukas zokniját, legközelebbi állomásán — mondjuk Sanghajban — legnagyobb meglepetésére, a szállodában átnyújtották neki ugyanazt a zoknit, gondosan megstoppolva és kimosva . (.

Hiába monják, hogy Kínában ritkán lopnak kerékpárt. Elhinném, ha nem látnám, hogy néha rettentően bonyolult és nehéz lakatokkal „parkolnak” a biciklik. Ki lakatolná le, ha nem félne a tolvajoktól?

A sorozatosan leleplezett bűnszövetkezetek működését — paradox módon — elsősorban a pozitív fejleményekkel lehet magyarázni: csökkent a mindenre kiterjedő zsarnoki ellenőrzés, már nem nagyon kérdezik, miből telik házépítésre, bevásárlásra, ugyanakkor megélénkült a piac, változatos lett a boltok és áruházak kínálata, tehát van mire költeni a lopott pénzt. Ennek az ijesztővé váló bűnözési hullámnak a leküzdésére a kínai kormány meglehetősen elszánt, elrettentő kampányba kezdett. Több száz embert golyó által halálra ítéltek gazdasági bűncselekmények miatt és az ítéleteket gyakorta nyilvános és csoportos kivégzések keretében hajtják végre, a megbilincselt vádlottak tarkón lövésével. Időről időre a televízió közvetíti a stadionokban megrendezett egze- kúciót, hogy ezzel is elijesszék az embereket a törvény kijátszásától.

Nem tudom, mekkora elrettentő ereje lehet gazdasági bűncselekmények esetében a kivégzésnek, ugyanis kisebb lopásokért senkit sem ítélnek halálra, márpedig a nagy gazdasági bűncselekmények mindig kisebb összegekkel kezdődnek, s a bűnöző észrevétlenül lépi át azt a bűvös határt, amely fölött már a halálos ítéletet kockáztatja meg. Mindenesetre a kínai kormány jogászai helyeslik a nagy tolvajok, szélhámosok, sikkasztok nyilvános kivégzését. Ez az újfajta hullahegy azért is aggaszt engem személy szerint, mert tudom, hogy a bűnvádi eljárási jog szabályai még nincsenek eléggé kimunkálva, s nem vagyok biztos abban, hogy az ártatlanul vád alá helyezett emberek valóban élhetnek a védekezés jogával, az igazság kiderítésének törvényes biztosítékaival. Azt is tudjuk — szomorú tapasztalatból —, hogy a „példát kell statuálni” hangulatban a kampány- szempontok gyakran döntővé válnak, elszabadulnak és önálló életet kezdenek élni. Halálbüntetés és kivégzés után a bírói tévedés korrekciójának lehetősége is megszűnik már ...

Pedig az új korszakot elsősorban nem a kegyetlenség, az embertelenség, hanem éppen ellenkezőleg: a hagyományos kínai erények, főleg az udvariasság és szívélyesség újjáéledése jellemzi. A kínai udvariasság újíkéletű világrekordját alighanem a The Observer című londoni lap hozta nyilvánosságra. Egy angol szerző cikket küldött a kínai gazdaságtudományi folyóiratnak, s a szerkesz58