Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hermann Róbert: Megjegyzések egy perújrafelvétel ürügyén
nagy része várfogságot kapott, egy kisebb részének sikerült elmenekülnie, néhányukat pedig az aradi vértanúk között tartja számon a nemzeti emlékezet. A kormánnyal szembeni engedetlenségről csak annyit, hogy ha egy katonai vezető olyan parancsot ,kap. amely nem célszerű az adott helyzetben, kötelessége azt félretenni, s saját belátása szerint cselekedni, mert rendelet még több is érkezhet, de a hadsereget nem könnyű pótolni. Egyébként az augusztus 10-i minisztertanácson Görgey felszólította a kormányt, hogy állítsa őt haditörvényszék elé, ha valami komolyabb kifogás merült fel addigi tevékenységével szemben; ő hajlandó igazolni egész eddigi eljárását. A kormány ezt nem tette meg, s ezzel utólag legitimálta Görgey addigi ténykedését}. A fentiekből levonható konklúzió a következő: A háborúnak megvannak a maga sajátos törvény- szerűségei. így tehát egy háborús, s ezen belül egy hadvezéri tevékenység megítélésénél nem a jogi és erkölcsi szempontok érvényesítendők, hanem az eredményesség és a célszerűség szempontja. A háborúk ugyanis nem a szábályzatok lapjain, még csak nem is országgyűlési szócsatákfoan, hanem a csatatereken dőlnék el, s ott a zászlóaljak száma dönt, nem pedig az, hogy az országgyűlésben a baloldal többségben van-e vagy sem. Ezek alapján megállapíthatjuk: A jogi szempont bevezetése nem hogy egyszerűbbé, inkább még zavarosabbá teszi az egész Görgey-kérdést, alkalmazása tehát nem célszerű, mert a per eldöntéséhez komoly segítséget nem nyújt. A váci kiáltvány és a monarchizmus Az elemzést itt akár abba is hagyhatnánk, hiszen bebizonyosodott, hogy Kovássy bizonyítékai nem bizonyítékok, szempontjai pedig nem nyújtanak semmi újat. Van azonban a cikknek még néhány olyan állítása, mellyel érdemes bővebben foglalkozni. Ilyen a váci kiáltvány kérdése is. Kovássy szerint a kiáltvány „félreérthetetlen állásfoglalás volt a polgári forradalom célkitűzéseivel szemben”. Emellett „nem hogy elősegítette volna a hadsereg tisztikarának egységét, hanem még inkább kiélezte a vajúdó ellentéteket. Nem szolgálta a polgári forradalom érdekét, zavart keltett a honvédségen belül —, de kitöltetlen váltónak bizonyult Görgey számára”. Lássuk tehát először magát a nyilatkozatot, legalábbis annak érdemi részét. A kiáltványba foglalt négy pont a következő: „1. A Feldunaá hadtest hű marad esküjéhez, miszerint Magyarországnak V. Ferdinánd király által szentesített alkotmánya fönntartásáért minden külső ellenséggel határozottan szembeszáll. 2. Hasonló határozottsággal fog a Feldunai hadtest mindazok ellenében is fellépni, kik az országon belül netalán idétlen republikánus izgatásokkal az alkotmányos királyságot felforgatni megkísértenék. 3|. Az alkotmányos monarchia fogalmából, melyért a Feldunai hadtest az utolsó emberig harczolni el van szánva, önként folyik, hogy neki egyedül azon parancsokat szabad és szándéka követni, melyek a felelős magyar királyi hadügyminisztertől vagy ennek maga által kinevezett helyettesétől (jelenleg Vetter tábornok) törvényes formában ér- kezendnek hozzá. 4. Minthogy a Feldunai hadtest szem előtt tartván Magyarország alkotmányára letett esküjét, és szem előtt tartván önnön becsületét, teljes öntudatával van annak, mire köteles és mit akar, an- nálfogva végezetül kinyilatkoztatja, hogy az ellenséggel folytatott bármely egyezkedésnek eredményét csak az esetben fogja elismerni, ha az egyrészt Magyarország azon alkotmányformáját, melyre a hadtest megesküdött, másrészt magának a hadtestnek katonai becsületét biztosítja.” Érdemes e dokumentum mellé egy másikat is odaállítani, összehasonlításképpen. Ez pedig Kossuth 1849. január 13-i, képviselőházi beszéde. E nagy hatású beszédében Kossuth többek között a következőket mondta: „ ... De annyit kell mondani véleményem szerint, melyből kitűnjék, hogy Magyarország sem megtámadni, sem új jogokat szerezni nem akart, hanem kényszerítve van a törvényesség ösvényén a hazának oltalmára. (...) Én akként voltam alázatosan bátor indítványomat tenni, hogy mondjuk ki azt: Magyarország a királyi esküvel szentesített törvénynek alapján áll: ezen a téren megtá- madtatott; ezen a téren kütartó harcz folytattatik ellene, Magyarország kényszerítve van a maga védelmére, és mikor magát védelmezi, akkor azt mondja: legyetek méltányosak, igazságosak, ne bántsatok minket, hanem egyeztessük ki a dolgot; és nekünk erre azt felelik »-nem«, hanem kiirtjuk az országot. Ha tehát a mi békés, a mi törvényes ajánlatunkra kiirtással felelnek, arra mi nem felelhetünk mást, mint hogy: kénytelenek vagyunk magunkat védeni. Én tovább nem mennék. Benne van a törvényes, kényszerített védelem, és hogy mi semmi új jogokért nem harczo- lunk. (Nyáry Pál azon indítványára utalva és válaszolva, mely szerint az országgyűlés mondja ki, hogy Magyarország csak az 1848 áprilisi törvényekért harcol, Kossuth a következőket mondta): Hát váljon mi az indítvány, méltóztassék kimagyarázni; ha mi kijelentjük, hogy az 1848, törvények alapján készek leszünk békét kötni, ha ez az indítvány, akkor mondjuk ki annyit, hogy az 1848-i törvény által szentesített önvédelem terén állunk, de ne mondjuk azt, hogy minden körülmények közt bé fogjuk evvel érni, mert akkor egyenetlen harczot vívunk az ellenséggel. (...) Én kimondhatatlanul szeretném Magyarország önállóságát biztosítva látni, és ha azt mondanák: sok adósságaink vannak, segítsetek egy kicsit, én bizony számítást tennék, mert a háború sok pénzbe, sok vénbe került; vagy ha azt mondaná Ausztria; mi fogunk benneteket védeni fegyveres erővel, ahányszor Magyarország megtámadtatik pártütők által, de kötelezzétek ti is magatokat, hogy ti is adtok segítséget, amennyi szükséges lesz, szinte számítást tennék. Ez úgy gondolom, nincs benne a 48-iki törvényben, hanem a béke okáért calculust tehetnénk; de azt nem mondanám ki, hogy nem fogunk többet kívánni semmi esetben, mint az 1848-diki törvény. Ha nem ez volt az 44
