Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Szecskó Károly: A gyöngyösi munkásmozgalom története II.
Az MKP megnő velkedett népszerűségének és tömegűéi oly ásánaik eredménye volt, hogy az 1947 augusztusi választáson 63%-al több szavazatot kapott, mint 1945-ben. A párt választási sikere is hozzájárult ahhoz, hogy 1947 végén eredményesen zajlott le a helyi hanlkfiókok, majd 1948 tavaszán a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemek államosítása. A népi demokratikus forradalom helyi munkásmozgalom-történetét vázolva — ha röviden is — foglalkozom a korabeli ifjúsági és szakszervezeti mozgalommal, s egyéb tömegszervezetekkel. A Magyar Demdkratilkus Ifjúsád Szövetség (MADISZ) gyöngyösi csoportja elsőként a megyében 1945. január 22-én alakult meg. Az év nyarán már kb. 300 tagja volt. Tagjai igen élénk kultúrális- és sportéletet éltek, különösen nagy hírre tett szert kultúrgárdájulk, amely a környező falvakat is felkereste. Az MKP helyi vezetői megalakulásától kezdve támogatták a MADISZ-t, mint olyan szervezetet, amely alkalmas volt a párt politikájának népszerűsítésére, az ifjúság körében. Létre jött a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM) is. A MADISZ és a SZIM között jó viszony bontakozott ki. A népi demokratikus forradalom időszakában a városban élénk szakszervezeti élet folyt. Már 1944 decemberében újjászervezték szakcsoportjukat az építők és a vasasok. Decemberben létrehozták a Szakmaközi Bizottságot. 1945. és 1948. között több új szakszervezeti csoport alakult. Például 1945. március 11-én a Sütőm unlkásoik Helyi Szak- szervezeti Csoportja. Március 15-én a Földmunkások Szabad Szervezete (a FÉKOSZ elődje), májusban a Magyar Postások Országos Szabad Szervezetének Gyöngyösi Csoportja, június 21-én a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete Gyöngyösi Csoportja jött létre. Szakszervezetbe tömörülték a pénzügyőrök, a bőripari munkások, a városi alkalmazottak,, a magánalkalmazottak, a kiskereskedők, a nyomdászok, az újonnan földhöz jutottak stb. is. A szakszervezetek a dolgozók érdekvédelmével, politikai és kultúrális nevelésével egyaránt hatékonyan foglalkoztak. A szakszervezeteken kívül a tömegszervezetek közül jelentős volt az 1945. július végén alakult Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) helyi csoportjának, és az 1945. július 21-én létrejött Magyar—Szovjet Művelődési Társaság helyi tagozatának a tevékenysége. A különféle tömegszervezetekben a munkáspártok befolyása maradéktalanul érvényesült. A népi demokratikus forradalom célkitűzéseinek megvalósításában fontos, mozgósító szerepe volt a munkáspártok sajtójának. Az MKP gyöngyösi szervezete 1945. április 1-től indított lapot, Gyöngyösi Néplap címmel, amely hetenként jelent meg. Indulásaikor felelős szerkesztője és kiadója dr. Márai János kommunista ügyvéd lett. Az újság harcos propagátora volt a földreform végrehajtásának, sílkraszállt az iskolák demokratizálásáért, küzdött a Kisgazdapártban megbújt reakciós erők ellen. E harc során állandóan polemizált a kisgazdapárti Gyöngyös- és Vidéke c. lappal. Az újság 1947. január 5-től egyesült a Heves Népe című egri kommunista lappal, s új neve Heves Népe — Gyöngyösi Néplap lett, s az MKP megyei lapjaként jelent meg. Március 28-tól azonban a fuzionált lapok ismét külön-külön jelentek meg. A Gyöngyösi Néplapot 1949. március 27-ig adták ki. Az SZPD gyöngyösi szervezete 1945. március 25- én Barátság címmel indított újságot. Első felelős szerkesztője és kiadója Szurdi István volt. 1945. szeptember 13-tól az SZPD megyei lapjaként adták ki. 1946. október 6-tól az SZDP gyöngyösi városi és járási lapjaként élt tovább. 1947. február 28-tól a Gyöngyösi Barátság nevet vette fel. 1947. szeptember 30-tól 1948. január 3-ig a lap nem jelent meg. Az újságot 1948. április 18-ig adták ki. 1948. tavaszára a forradalmi átalakulás helyi sikereinek következtében megérlelődtek a két munkáspárt helyi egyesítésének feltételei. Ezt különösen elősegítette két tényező: egyrészt az, hogy az SZDP jobboldalának a városban 1945-től nemvolt erős társadalmi bázisa; másrészt az, hogy az SZDP az MKP-vel a koalíción belül állandóan akcióegységben volt. A vitás kérdéseket mindig úgy sikerült megoldani, hogy a nézeteltérések nem mentek az akcióegység rovására. Az akcióegység megteremtésének alapvető oka a baloldali pártok és a Kisgazda Pártban tömörült reakciós erők közötti ellentét volt. A munkáspártok csak úgy tudták Kisgazdapárt jobboldala elleni harcot megvívni, ha akcióegységük állandóan biztosított volt. A két munkáspárt helyi egyesülése 1948. április 20-án zajlott le, s így létrejött a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Városi Bizottsága, illetve alapszervezetei. Ezzel Gyöngyösön is győzött a munkáshatalom, s elindulhatott a szocializmus építése. A párt 1948-as Programnyilatkozatában megjelölt feladatok helyileg is szükségessé tették a proletárdiktatúra intézmény rendszerének kiépítését és megszilárdítását. A párt programját elfogadó demokratikus erők tömörítése indokolttá tette a Függetlenségi Front átszervezését. Gyöngyösön a Magyar Függetlenségi Népfront Városi Bizottsága 1949. február 20-án alakult meg. A májusi választásokon a Népfront helyi jelöltjei a szavazatok 97,65%-át kapták meg, ami azt bizonyítja, hogy a szocializmus építése Gyöngyösön is széles osztálybázison, a tömegek egyetértésével indult el. 1950. őszére átalakult a közigazgatás, kiépült a helyi tanács, amely október 22-én tartotta alakuló ülését. Űj alapokra helyeződött az ifjúsági mozgalom is. 1950 nyarán az addigi ifjúsági rétegszervezetek — a SZÍT és az EPOSZ — helyébe lépett a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ). Az MDP határozata alapján 1948-tól megváltozott a szakszervezeti mozgalom szervezeti felépítése, s a szakmánkénti szervezkedést az ágazati váltja fel. A város akkor még jelentős számú paraszti lakosságának léte nagyon fontossá tette a paraszti érdekvédelmi szervezetet. 1949. január 23-án a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének Helyi Csoportja, valamint az Újonnan Földhöz Juttatottak Országos Szövetsége Helyi Csoportja egyesülése révén létrejött a Dolgozó 31
