Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Mucsi András: Arcok és sorsok
IRODALOM MŰVÉSZET Arcok és sorsok Portrékiállítás Hatvanban Merész dolog kritikát írni egy olyan — első pillanatra áttekinthetetlennek tűnő — tárlatról, mint a Hatvani Galéria Országos Portrébiennálé- járól. A kiállítás egy tematikai válogatás ürügyén — „Arcok és sorsok” címmel — öregekről és fiatalokról, hagyományos és újabb törekvésekről, szinte egész mai képzőművészetünk keresztmetszetét adja. Természetesen ez a keresztmetszet a válogatás jellegéből adódóan, csak a figuratív művészet területére szorítkozik. Egy kétszintes kiállítótérben 130 művész közel kétszáz művét láthatóvá tenni és a rendezés szűkös lehetőségeivel rangsorolni a beküldött műveket, kamarakiállításokra épült termekben országos kiállítást rendezni, ez a legnehezebb vállalkozások egyike. 1977-ben, az első portrébiennálé megrendezésével, nagy és hálás feladatot vállalt magára a Hatvani Galéria: az emberi arc ábrázolásának kimeríthetetlen művészi lehetőségeiből válogatva ébren tartani az érdeklődést az élő művészet iránt. A hatvani kiállítások rendezői biztos talajra építettek. A kétévenként ismétlődő kiállítások anyaga is bizonyítja, hogy a XX. században, a'megújuló avantgárd törekvések közepette sem avult el az arcképábrázolás műfaja és a portrékészítés iránti igény sincsen múlófélben. Hivatalos megrendelésre vagy pályázatra készült, politikusokat, közéleti személyeket, művészeket ábrázoló, reprezentatív portréktól, évfordulók ihlette arcképektől kezdve, az életképszerű családi portrékig és az önarcképekig, a bensőséges emberábrázolástól a stilizált ábrázolásig, a heroizálástól a deheroizálásig, megtaláljuk a műfaj újszerű megoldásait a Hatvani Galéria mindkét termében. Borsos Miklós és Barcsay Jenő, kortárs művészetünk két idős, klasszikus mestere, egy-egy művével fémjelzi a hatvani kiállítást. Borsos Miklós szobrát, mely a katonaként is lánglelkű költő, Petőfi Sándor ideálportréját ábrázolja, reprezentatív helyen, a galéria bejárata előtti parkban, a leendő hatvani szoborkertben állították fel. Barcsay Jenő 1963-ban készült hatfigurás, asszonyok c. mozaikvázlata a képépítés és az anatómia nagy .mesterének jellegzetes, nyugalmat és monumentalitást sugárzó műve. A kis méretű táblakép Barcsay egyik fő művének, a szentendrei mozaiknak egyik korai előképe. Szervátiusz Tibor készítette a kiállítás egyik leg- szuggesztívabb szoborművét. A premierplanszerű fadomfoormű kegyetlen erővel nagyítja fel az önmagával is vívódó ..Muszáj, Herkules”, Németh László szenvedni látszó, kemény arcvonásaik Csík- szentmihályi Róbert kétrészes érmének (előlap — hátlap) ugyancsak a rendkívüli megjelenítőerő a legfőbb erénye. A bronzérem alig 10 cm átmérőSzervátiusz Tibor: Fadombormű 2
