Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - TUDOMÁNYOK TITKAI - Dr. Szűcs László: Számvetés a MAB-ról
dolgozó értékes tudós munkásainak olykor senki vagy igen sokak által nem ismert tevékenységről „lefújta a port”, hogy így sikereik igazi csillogása most már egy egész régió számára ismert és kollektív érték lehessen. Ügy érzem, ez sem kis dolog. így munkálkodhat most már megyénkben is ismertebben a mintegy 32 tudományosan minősített (kandidátus, akadémiai doktor), kutató, akinek életcélja a tudományos tevékenység. Itt elsősorban Heves megyei filozófusokról, irodalmárokról, nyelvészekről, történészekről, orvosokról, pedagógiai, agrárbiológiai és műszaki tudós szakemberekről írok, arról a 32 fős csapatról, akik ma is itt élnek és dolgoznak. Eredményeik olykor országhatárainkon is túlnőnek, de nevüket talán igen kevesen ismerik. Pedig a tudomány ápolása nélkül — amit elsősorban ők végeznek — nincs előrehaladás életünk talán egyetlen területén sem. És ezt nemcsak hinni, de vallani is kell. A MAB ügyesen és a megyék (irányait messzemenően tiszteletben tartva oldotta meg vezető testületéi képviseletét is. így a 25 tagú bizottság (elnökség) egyik társelnöke (dr. Szűcs László) és 7 tagja (dr. Bocsa Iván, dr. Budai László, dr. Hrabecz József, Kócza Imre, dr. Nagy József, dr. Szalai György és dr. Szűcs László) Heves megyei. A szakbizottságból is kettőnek megyei kollégánk (dr. Szalai György és dr. Hrabecz József) a vezetője. A 35 kisebb munkabizottságból hétnek szűkebb hazánkban élő és dolgozó elnöke van. (dr. Budai László, dr. Dráviczky Imre, Kócza Imre, dr. Nagy Andor, dr. Nagy József, dr. Nagy Sándor és dr. Szalai György). Látható tehát, hogy a Miskolci Akadémiai Bizottság feltétlenül szükséges keretei világosan és munkára készen kialakultak. Viszont sokan úgy érzik, hogy tovább kell lépnünk, mert az ezeken belüli szükséges aktív tudományos életet a már „pótcselekménynek” tekinthető további, még oly fontos és pontos szervezések már nem kompenzálhatják. Szerintem ez nem is lesz így, hisz már az eddigi munkák: pl. a MAB tudományos pályázatainak száma (meghirdetve: 110, jutalmazva: 26) kandidátusi és doktori helyi védések, tudományos konferenciák és szemináriumok, egyre növekvő külföldi tudományos kapcsolatok — hogy csak néhány példát kiragadjak — mind azt bizonyítják, hogy jó irányba tartunk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a tudományos munkában sajnos sokáig „nem jegyzett” Heves megye, MAB-on belüli fejlődése és látványos közmegismerése néhány év alatt nem következhet be. Mint minden nagy átalakuláshoz, s valami egészen újnak sokak által történő népszerűsítéséhez idő kell, amit nem lehet 3—4 évtől elvárni. Ha már a tartalmi munka igényéről szóltam, hadd írják a szakbizottságok eddigi tevékenységéről is, természetesen nem a hivatott mérlegelő pózában tetszelegve, mert az nem lehetek. Csupán az arányokról, esetleg azok még kényszerű és helyzetünkből adódó eltolódásáról szólok, mert az érdemi munka elsősorban itt, vagy ezek irányításával folyik. A szákbizottsági tevékenységnek már szép háttere van, de úgy tűnik, mintha ebből valamivel sötétebb színnel válna ki jelenleg a társadalomtudományi szakbizottság. (Valószínű, hogy ez egy Heves megyei egyéni érzés is lehet?) Persze jól tudom, hogy a régióban a jelenlegi szakbizottságok reális szakember arányokat fejeznek ki, de ezek olykor fontossági szempontokat is jelenthetnek. Véletlenül sem arról van szó, hogy a területileg is nagyobb múlttal és reálisan jobb, elismertebb eredményekkel, hosszabb idő óta kiválóbban művelt műszaki és természet- tudományok mellett, a MAB keretei között most valakik elnyomnák, leki- esinylenék a társadalomtudományi szakbizottságot. Nem. Csupán arról, hogy a jelenlegi lehetőségek között ez a bizottság inkább a „nagyobbak” árnyéká64
