Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Fülöp Lajos: Gyöngyösi diákok voltak
MÚLTUNK JELENE Gyöngyösi diákok voltak NAGY IGNÁC (1810—1854) A XIX. század 10-es és 20-as éveiben volt néhány olyan kiváló növendéke a gyöngyösi gimnáziumnak, aki később, a reformkorban, illetve a forradalom és a szabadságharc idején, jelentősebb szerepet játszott a nemzet életében. Ezek közé tartozott Bajza József, a magyar irodalmi kritika megteremtője, szerkesztő, a Nemzeti Színház első igazgatója, Bugát Pál, egyetemi tanár, az orvosi műnyelv megteremtője, a Természettudományi Társulat alapítója, a Vachott testvérek, Sándor és Imre, a költő, illetve író-szerkesztő is. * Nagy Ignác, aki Keszthelyen, 1810. okt. 7-én született és korának egyik legjelentősebb újságírója, szerkesztője lett, ha rövid ideig is (szintén a 20-as évek elején) a gyöngyösi gimnáziumban végezte tanulmányait. Innen az újvidéki, a bajai, a pécsi és a budai gimnáziumba került, majd a pesti egyetemen jogot végzett. Ezután kamarai tisztviselő lett; Kossuth 1848 tavaszán minisztériumi fogalmazónak nevezte ki, s hivatalától az önkényuralom fosztotta meg. Apja gazdatiszt. Művelt ember egy olyan társadalomban, amelyben a műveltség sem felsőbb, sem alsóbb szinten nem volt még divat. Az ifjú Nagy Ignác kezdetben német nevelésben részesült, német nyelvű verseket, novellákat és színműveket írt, mígnem megismerkedett a magyar irodalommal. Különösen nagy hatással volt rá Kisfaludy Károly munkássága és az Auróra c. folyóirat. Egy látványos, jelképes fordulattal elégette német nyelvű kéziratait, és magyar nyelven kezdett írni. Irodalmi tevékenységét a továbbiakban hivatali munkája mellett végezte. Első próbálkozásai (Mátrai rabló, Soroksári János stb.), melyeket a budai színház számára írt és a Regélőben közölt, nem keltettek különösebb figyelmet. Nagy Ignácot voltaképpen a Jelenkor, Széchenyi lapja avatta íróvá. Ebben az időben Széchenyi eszméinek és törekvéseinek a bűvöletében élt; első írásai is főként az ő hatását mutatják. Rovata, a Budapesti Napló elindítója lesz apró híreinek, „újdonságaidnak, majd a „fővárosi életkép”-ne,k, ennek a humoros-szatirikus rajzolatnak, friss és változatos tudósítássorozatnak. Ezt folytatja a Budapesti Híradóban, az Athe- naeumban, a Pesti Divatlapban és az Életképekben is. Lapjaiban igen gyakran találkozhatunk Petőfi, Arany János és Jókai nevével. Nem véletlen, hogy a Magyar Irodalmi Lexikon „az első, modern értelemben vett újságíró”-nak nevezi. Ügyes riporter, aki mindent látni, hallani, tudni akar és a begyűjtött gazdag híranyagot — a sajátos Nagy- Ignáci-i szűrőn áteresztve — könnyed, csevegő modorban tálalja. Ez volt az ő igazi műfaja: elbeszélő tehetsége, humora, csipkelődő kedve ebben érvényesült a leginkább. Nem csoda, ha sorozata a 40-es évek egyik legkeresettebb, legnépszerűbb olvasmányának számított. Ezért is írhatta róla jellemzésképpen Mikszáth Kálmán a következő, igen találó sorokat: „A úgynevezett »okos írók« közé tartozott, akik nem indulták eszmények után, nem kergetik tüskön-bok- ron a halhatatlanságot, megelégszenek, ha amíg élnek, jól élnek, s minden igyekezetük odairányul, eltalálni a közösség ízlését. Nagy Ignác addig-ad- dig próbálgatta, míg végre sikerült neki.” De az újságírás és a szerkesztői tevékenysége mellett szépirodalmi munkásságot is folytatott. Első művei (versek és elbeszélések) Kisfaludy Károly és a romantika modorában íródtak; később — mint említettük — Széchenyi hatására a polgárosodás szükségességének, a reformpolitikának a hirdetője, egyben a magyar színházi élet egyik fellendítője. Egymás után írja ugyanis színműveit, vígjátékait. Közülük főként a Tisztújítás emelkedik ki, amelyet az MTA vígjátékpályázatára írt 1842-ben, s a kitűzött száz arany pályadíjat meg is nyerte. A darabot — egy évvel később — a Nemzeti Színház mutatta be — nagy sikerrel. Az érdeklődésre jellemző, hogy 1849-ig még harminckilencszer adták elő — sőt, még 1957-ben is felújították. A téma a reformkorba ágyazódik: a feudális megyei élet rajza egy választási 'komédia tükrében. Ezzel olyan jelentős művek mintája, sugalmazója lett. mint Eötvös József: A falu jegyzője c. kritikai realista regénye és Arany János: Az elveszett alkotmány c. komikus eposza. Ezért is számított Ncugy Ignác Szigligeti Edéig a legnagyobb magyar vígjátékírónak. A színházi élet fellendítése érdekében színműtárat is szerkesztett, 25
