Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Hafnerné dr. Miskolczi Margit: Nevelési lehetőségek - kiaknázatlanul
90 százaléka). Ezután a televíziónézés, a mozilátogatás és a magnetofonhallgatás következik, sorrendben 78 százalék, 62 százalék és 60 százalékos aránynyal. Viszonylag magas, 47 százalék a sportolók aránya. Ugyanakkor a fiatalok kis hányada tölti szívesen üres óráit kézimunkázással (12 százalék), barkácsolással (11 százalék), kertészkedéssel (11 százalék). Ez a szóródás előrevetíti a tanulók pályaválasztását is. Közülük 121-nek (91 százalék) van elképzelése leendő munkájáról. A tudatos jövőtervezés meglehetősen magasfokú (88 százalékuk maga döntötte el, milyen pályát választ). 58 százaléka nem vette figyelembe a fizikai munka és a választott életpálya közötti összefüggést. A kétkezi tevékenységgel már valamennyien találkoztak. 58 százalékuk rendszeresen segít otthon a háztartásban, 33 százalékuk gyakran segít, a többiek csak ritkán. Egy tanuló sem volt, aki arról írt volna, hogy egyáltalán nem segédkezik szüleinek. Már valamennyien részt vettek a korábbi években az őszi mezőgazdasági munkában, 53 százalékuk pedig építőtáborban is dolgozott. Vállalatnál, szövetkezetnél a tanulók 40 százaléka vállal munkát a nyári szünidőben. E meglehetősen gazdag, bár viszonylag kis létszámra vonatkozó anyagból próbáltuk kiszűrni, kiemelni azokat az adatokat, összefüggéseket, melyekből következtetéseket vonhattunk le, és amelyekből bizonyos mértékig általános jelenségekre is utalhatunk. Meglátásainkat az alábbiakban foglaljuk össze. A fizikai és szellemi munkát egyformán értékesnek tartják. E megítélésben nincs lényeges különbség városi és falun élők, illetve az egyes évfolyamok tanulói között. Ennek ellenére pályaválasztásukban kevesen orientálódnak a fizikai munka felé. A városi és falusi környezet közötti különbség, az eltérő életmód nem befolyásolja számottevően a tanulók munkához való viszonyulását. A városiak 78, a falusiak 80 százaléka szívesen vett részt az őszi betakarítási munkában. A teljesítmény megítélésénél van némi különbség köztük. A falun élők 19 százaléka nyilatkozott úgy, hogy teljes erejéből dolgozott, a városiaknál ez az arány 36 százalék. A tanulók által nyújtott teljesítményt az alábbi tényezők befolyásolták közvetlenül: — a meglevő felelősségérzet (a termés jó minőségben és időben történő biztonságba helyezéséért); — a pillanatnyi munkakedv; — a pénzkereseti lehetőség; — a közösség (társak) munkaintenzitása. A család jelentős tényező a munkára nevelésben. Ezt a közismert tényt vizsgálatunk is bizonyította. Azok az ifjak, akik pozitívan viszonyulnak az otthoni munkák végzéséhez, jobban teljesítettek az őszi betakarítási munkákban is. Azok, akik — saját bevallásuk szerint — „nem szívesen” végzik a háztartási munkát, 53 százalékos arányban pillanatnyi kedvük, hangulatuk szerint dolgoztak. A „szívesen” szorgoskodók között a kedv szerint dolgozók aránya csak 21 százalék. Az életkor növekedésével a munka egyre inkább az élet, a mindennapi tevékenység szerves részévé válik. A háztartási teendők ellátását természetesnek tartja az első évfolyamon 39, a negyediken 79 százalék. A negyedik felé haladva egyre több fiatalnak van nyáron rendszeres munkája (az első éveseknél 18, a negyedikeseknél 58 százalék), és növekszik az építőtáborozáson való részvétel aránya is (az elsősöknél 39, a negyedikeseknél 51
