Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Pogány Ö. Gábor: Diósy Antal és Hegedűs László művészete

rakoncátlan képzeteket az optikai véletleneket, hogy közben nem követett erőszakot a hangulatok, indulatok, spontaneitásán. Hegedűs László híven érzékeli azt a lüktető mozgalmasságot, ami korunk közérzetének meghatározója, s aminek jelzésére a képzőművészetek, de valahány művészeti ág szuverén eszközei is kialakítják a hatályos egyensúlyteremtés képleteit.

A Hegedűs-képekben intenzív kifejezőerő összpontosul, ellenben valameny- nyire is stilizáltan, összefogottan, némileg mértanias szikársággal. Ez mintha ellentmondana az expresszionizmus közismert formuláinak, amelyek jobbadán mint a szertelenség, a felkorbácsolt izgalom szabványai terjedtek el. Vonalait,

foltjait a mindennapi Hegedűs László: Leányfej gyakorlással szinten tartott virtuóz rajztudás fegyelmezi, bár ugyanakkor a mozgékonyság el- hitetésének a határáig differenciálja. Grafikai termékenysége nem választható el festőművészi programjától, mert a képi okfejtés illetékessége nem függ az anyagtani kivitelezés mikéntjétől. S ezért művészünk krokijai, feljegyzései, stúdiumai, vázlatai elmaradha- tatlanul hozzátartoznak az életműhöz, munkásságának kritikailag méltányolható teljességéhez. Metodikailag, de szépta- nilag sincs különbség művei között se méret, se technika, se műforma tekintetében, mert stüáris ismérveiket közös nevezőre hozza a világszemléleti következtetések azonossága, a művészi látásmód és a szerkesztő tudatosság következetesséPogány ö. Gábor

40