Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 4. szám - HAGYATÉK - Gárdonyi Géza: Petőfi büszkesége (Korompai János)

valamennyi kisgondolatú, tapasztalatlan, szülői szárnyak alól még el se szabadult.

Rögtön érezhette a különbséget amint közéjük lépett, s azok is szájokat tátva néztek őrá. Nem azonosulhattak velük az érzéseiben. Az élet már az é értékét embersorba emelte. A gondolkodása embereket és világot ismerő férfiúé volt.

Aztán egyszercsak belép az önképző-körbe is, s látja a zsenge fejek erőtlenségét, irodalmi olvasatlanságát, hallja az iskolás szavalásokat. Micsoda magasságban érezhette magát akaratlanul is!

Negyvenéves ésszel már nem ragadta volna el a dicsőség paripája. De fiatalon, mikor még a testben is az erőgyűjtés munkája folyik, amikor még a lélek az élet értékét nagyítottan látja, mikor az iskola társas-életben minden szempillantás erőknek összemérése, bizony, érthető, hogy megmámorosodott a saját gyönyörű erejének érzetétől.

S később künn az életben is látta, akaratlanul is mindig látta, hogy ő ta- pasztaltságban, olvasottságban, felfogásában, teremtő készségében különb legény az írótársainál.

S fiatal volt. ..

Vajon ki kívánhatja a réten álló jegenyefától, hogy azért mert a fűszálak alacsonyak, vonja magát ő is olyan alacsonyra?!

29