Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre: Ifjúkor
Simonyi Imre: — Hogy értél ilyen sorsra, hiába vennéd sorra, hisz mint magányos telket bérbeadtad a lelked rossz, jöttment érzéseknek, — magad azért ne vesd meg: jobbat úgysem tehettél, becsülettel szerettél. — S ha árnyékol a szégyen ijesztő terebéllyel, hát nézz szembe a holddal, ha nincsen napos oldal. 10 Hát nézz szembe a holddal... Ifjúkor 1939-1944 Most árnyékol a szégyen, ijesztő terebéllyel és nincsen napos oldal, csak szembe állsz a holddal, vagy inkább szemlesütve — és nem vársz semmi üdvre, mert elborít a szégyen; dudva a pusztuló téren. Erkel Szabó Dezsőnek Mert a bakó negyedszer is lesújt! Példákból és zenékből megtanultuk. Hunyad’ szelíd feje im porba hullt, Petur lófarkon... — S mi bárgyún danoltunk a zenétien és idegen dallos- versenyen ránkszabott halotti ének fülhasgató kótáját. — Bár pallos hasítsa torkunk inkább s rákfenéknek roncsoló kórja — ha nem boldog jogunk magunk módján zengni jajongó korunk s az emberi nem boldogulásáért: vész ellen fúni riadót dudába s elmúltán; misét írni tamburára dolgunk ez — két pogány közt, egy hazáért!
