Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Egy valóságfeltáró újságírói műfaj: a riport
is megilleti a riportalanyokat, annál is inkább, mert igaz Montaigne aforizmája is: Felteszünk egy kérdést, s kaptárnyi zümmög vissza. 5. A tágabb érvényű tanulságok előtérbe állításának igénye szabja meg azt a követelményt is, hogy úgy kell megszerkeszteni és megfogalmazni a riportot, hogy az olvasók igényét is tekintetbe kell venni. Éppen az ő érdekükben pontosan kell fogalmazni, arányosan szerkeszteni. Az olvasót is tisztelni kell: ne érezzen bele a riportba neki szánt kioktató hangnemet. A véleményformálásra való ösztönzést ne a sorok közötti mondanivaló közvetítse számára, hanem a szavak mögötti valóságháttér. A riport kommunikációs modelljében a riporter, a riportalany, s az információ mellett a valóság, mint háttér is lényeges elem. Nem mindegy, hogy éppen ennek érdekében milyen közvetítő csatornát választ a riporter. Éppen „tolmácsszerepében” és az olvasóra tekintettel választania kell: milyen szinten fogalmazza meg információját. A leg járhatóbb út: érthetően, értelmesen és lényegre törően kell fogalmaznia. A közérthető stílus azonban csalóka terminológia sok tekintetben. Arra is utalhatunk vele, hogy a riporter kerüli a csak szakemberek számára érthető kifejezéseket ,szakszókat és idegen nyelvi formákat, s ha ezekre feltétlenül rájár a tolla, akkor az értelmezésről sem feledkezhet meg. 6. Természetesen az olvasók érdeke mellett más szempontokat is tekintetbe kell venni. A közlés, a mondanivaló mennyisége, információs értéke is meghatározó a szövegalkotás nyelvi lehetőségeinek megválasztásában. Elsősorban szelektálni kell a riport írójának:a túlkomplikált nyelvi formálás alig járható út, a túlságosan oldott hangnem sem követendő példa: Az érzelmi momentumokban gazdag megfogalmazásnak éppenúgy sok buktatója lehet, mint a tudatosan elszürkített, sőt elközömbösített és semleges nyelvi formálásnak. A túlzott „irodalmiaskodás” veszélyeiről már szóltunk, de a riportban jelentkező festői hatású stíluselemekkel takarékosan élhet a riport megfogalmazója. Ebben a tekintetben a riporter nyelv- használati alkalmazkodási képessége ,nyelvi műveltsége meghatározó tényezők. Arra külön is rá kell mutatnunk, hogy a hírlapokban megjelenő riportok nyelvét is fenyegeti a szétrétegeződés veszélye, annál is inkább, mert egyre gyakrabban hangoztatjuk, hogy a riportokkal, megfogalmazásukkal és információs tartalmukkal kapcsolatban a szakszerűség is fontos követelmény. A tudományos-technikai forradalom időszakában a nyelvi rétegződésnek egyik jellemző tendenciája, hogy a sajtó nyelvhasználatában is elszaporodnak a szakszavak, a műszószerű nyelvi formák. Ha a közérthetőség rovására történik mindez, akkor valóban útját kell állnunk a felesleges szakszerűsködésnek, szaktudományoskodásnak, mely rendszerint együtt jár a felesleges bőbeszédűséggel. S az eredmény: felbillen a tények és a szavak kellő egyensúlya is. Vannak, akik azt vallják, hogy a riportokat és megfogalmazásukat a tényszerűség, az anyagszerűség jellemezze. Erre utal bizonyos kritikai felhanggal a költő is: „Csak tényállás kell, frázisokkal /teletűzdelni nem erény. / Hol, mikor, hogyan? — elegendő / fehéren- feketén ...” (Simor András: Utasítások). Ronthat a riport nyelvi színvonalán és tartalmának, mondanivalójának hitelességén, ha nincs kellő minőségi egyensúly a riporter és a riportalany nyelvhasználatában :a riporter például érthetően fogalmaz, s ugyanakkor a riportalany fecseg, feleslegesen hivataloskodva, szakszerűsködve fejezi ki magát. Nyelvi formálása telítve van pongyola mondatfűzésekkel és nyelvtani hibákkal is. Mit tegyen ilyenkor a riport alkotója? Tartsa tiszteletben a riportalany megfogalmazásbeli hibázásait, nyaka- tekertségét, természetellenes, üres fogalmi bemondásait? Ez a riportalany nem alkalmas az egyenrangú partnerszerepre, keressünk helyette mást. Vagy a riport készítése előtt beszéljük meg a téma mellett azt is, milyen jellegű legyen a nyelvi formálás módja. A harmadik út: a nyelvhasználati hitelesség megsértésének kikerülésével egységes szöveggé szervezi nyelvi formájában is a riportot. 7. Természetesen a túlelőkészítés a riportok spontaneitásának és életszerűségének lehetőleg ne ártson. A nyelvi beavatkozás nem lehet alkalom arra, hogy a riport készítőjének, megfogalmazójának ügyeskedő nyelvhasználati rutinja vegye át a főszerepet. A nyelvi hitelesség követelményének különösen eleget kell tenni a riport mondatainak megszerkesztésében. Ebben valóban „közelíteni” kell a riportalanyok nyelvi formálásában hallott szerkezeti formákhoz: a mondatkozmetikázás ne legyen feltűnő és természetellenes. A mondatokon túli szövegegységekben azonban a riporteri nyelvi leleményesség és szerkesztési képesség vegye át szerepét. Nemcsak a tényeket lehet és szabad ,,tá- rendezni”, hanem a szövegrészieteket is. Követendő példákat szolgáltat a ma riporterei számára is pl. Kosztolányi riportjainak Hattyú címmel megjelent gyűjteménye. Ebben is elsősorban Hüttl Hü- mér sebészprofesszorról írt remek riportjának művészi szintű megszerkesztettsége nemcsak publicisztikai bravúr, hanem olyan modern riporteri mesterfogás, amely segíti az olvasót is abban, hogy a szövegből mit olvasson ki, vagy mit olvasson bele, s mi van a sorok között, s mi van mögöttük. A stilizálás és komponálás magas színvonala már önmagában véve is biztosítja a riport mondanivalójának érvényesülését. Mai életünk jelenségeivel, történéseivel kapcsolatos riportokból összeállított, s írószemmel címen megjelent válogatás nagyobbik része is azt példázza, hogy nagy az előrehaladás a témák megválogatásában, a stiláris lehetőségek jobb kihasználásában, de van még tennivaló a riportok mondatkultúrájának jobbítása terén: nincs megfelelő logikai rend és fegyelem a gondolati kapcsolatok előbbrevivő mozzanataiban, a kapcsolás nyelvi formáinak és módjainak megválasztásában. 8. Mivel lapjainkban egyre több riport jelenik meg, érdemes arról külön is szólni, milyen nem kívánatos nyelvi, nyelvhasználati hibák akadályozzák meg az olvasót abban, hogy partnere legyen a riporternek interpretáló, irányító és befolyásoló szerepvállalásában. Célravezető az egy
