Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Moldvay Győző, Páll Lajos, Fenyvesi Félix Lajos versei
MOLDY AY GYŐZŐ VERSEI: Még friss, egész vagy Szarvasbőgés Átlőtték torkát a nyárnak, a puha test rádőlt a hegyre, vére lombokon patakzik, s tócsába gyűl az aljon, hol ráncos szilvát a gally, és füstöt szitáló komor tüzeknél báltások élezik szerszámukat. Kék ködbe dermedt a bükki tisztás, csörgő tavánál szarvas áll feszülten, szemében párás vágyakozás, égbe emelt koronás hangszerén nászra hívó jel buggyan hömpölyögve, mély orgonahangon. Megszólal szürkületkor, megzendül éj fordultán, minden órában zúgatja húrját, hogy reszket már izma, tüdeje, és a berek süket, kietlen, a hold nikkel kardjai villognak csak fák kérgein. Feküsznek kavicsos ágyukban a szelíd szarvastehénkék s könnyű léptű szarvaslányok, anyás meleggel dajkálva egymást, a magányos férfidallam tolvaj szélként siklik el rozsdás szőrükön. S a hím, ki elhagyta régi seregét, hogy ordas örömben ússzon, tölgylevelek csörgő tavába veti kilencágú vezéri koronáját, és elindul remegő lábbal, szálegyedül a tölgy felé, hol füstöt szitáló komor tüzeknél báltások élezik szerszámukat. . . Még friss, egész vagy ereimben, szegetlen cipó az asztalon, térdeid abroncsát sajogja csípőm, s akár levél alján, a málna piros lángja, előlibben hajad tűnt éveink bokrából. De őzlábon jár az idő, szökell, s félő, elmaradsz az úton, mint törött tengely, bádogkrisztus, nem mosolyogsz többé orgonalila kendőkből, hogy ereszkedő őszön szemed tüzénél melegedjem. Eladnám Zöld vagyok a vörösnek, vörös meg a zöldnek, eladnám már magamat, ki ad értem többet? Eladnám, hogy ne fájjon a másiknak körme, eladnám, hogy egyféle átok törjön össze. Eladnám a lelkemet, testemet is végre, két út közt a harmadik földmély csöndessége. Nem nézi ez a világ, nem tűri a táncot, ki magának él, fütyöl, fizesse a vámot. PÁLL LAJOS Vinni a terhet ILLYÉS GYULA EMLÉKÉNEK Bőrömhöz nőtt, mit magamra vettem; megszoktam a parthoz kötött hajót, nincs indulás (nem volt érkezés sem), úttalanság fekszik le itt velem, ha mértéknapom eddig szabta perceit betöltőm: szabad 'Vagyok felköthetem magam, minden indok s eszköz rég beletörődött, a végzés késhet, a végzet soha. Bőrömhöz nőtt, mit magamra vettem: most kéne türelem-sósava rá, hogy hadd virágozzon csontot az izom s újabb szaruréteget a tenyér, mi még emlékszik a régi játékra — NEM FÖLEMELNI, VINNI :A TERHET! FENYVESI FÉLIX LAJOS Feleség Virrasztód a Holdat, felköltöd a Napot, éjfélkor hazajáró halottaim megitatod, letörlőd a sarat, szájukból kifújod a havat, foltozod éjszaka-nagy fájó szárnyaikat. Hó, jég, kő, virág, csillagok örvénylenek, fölém borulva véded húnyó életemet. Nézem ujjaid, tíz lobogó gyertyaszál, járkál köröttem lopva a (Halál. Szemedből nem fogy a remény, arcodról a mosoly, miért hogy bűneimből mindig föloldozol? bántó szókkal, ó hányszor ütöttelek, sajgó panaszaid, egyszer is, ki hallgatta meg? Pedig te vagy forrása kedvnek, boldogságnak, föld s ég örül, ha boldognak látnak, ha elesel, lábad elé hullnak falevelek, galambot etetsz s Isten is galambot etet. 23
