Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Losonczi Miklós: Egy finn szobrász Magyarországon
IRODALOM MŰVÉSZET Egy finn szobrász Magyarországon Yrjö Liipola életműve A századfordulón megélénkültek a finn—magyar kapcsolatok. Az összehasonlító nyelvészet már a XIX. században Szarvas Gábor és Budenz József tanulmányok egész sorában hívta fel a figyelmet a finn-ugor rokonságra és az összetartozás szálait erősítette a Kalevala diadalútja hazánkban, melyet Lönnrot Illés 1835-ben adott ki. Először nyelvészeink barátkoztak, évtizedekkel később, a kapcsolatfelvétel második periódusában képzőművészeink. Az idő a századforduló pillanata, a kor- irányzat a szecesszió, melynek fejlesztésében a magyar és a finn művészet kiemelkedően jeleskedett. Ez utóbbi tényező is siettette a találkozást, így került sor arra, hogy Koronghy Lippich Elek, Majovszky Pál és Thoroczkay Wigand Ede kezdeményezése révén a finnek nagy festője, a Kalevala képi műfordítója, Akseli Gallen-Kallela 1907-ben és 1908-ban önálló kiállításon mutatkozott be Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban, az intézmény több művet vásárolt tőle, a művész többet adományozott, közte a nevezetes „Gorkij” portrét. Akseli Gallen-Kallela magyarországi időzése alatt barátságot kötött a gödöllői művésztelep tagjaival, elsősorban Kőrösfői-Kriesch Aladárral, Nagy Sándorral. — Ö hívta fel a figyelmet Remsey Jenő tehetségére, lendítette festői indulását. A magyar szecesszió nesztora Remsey Jenő otthonában őrizte az Akseli Gallen-Kallela adományozta sílécet, melyet a gödöllői festők évtizedekig használtak. Ma is megvan, becses emléktárgy. Kőrösfői-Kriesch Aladár fia volt Kriesch Tamás, róla festette „Tamás úrfi a tyúkkal”, „Tamás betegen”, valamint „Gábor és Tamás” című portréit, a magyar gyermekábrázolás Csók Istvánhoz és Szabó Lőrinchez hasonló gyöngyszemeit. Kriesch Tamás 1909-ben született, középiskolai tanulmányait a gödöllői gimnáziumban végezte, magyar—angol szakos oklevelet kapptt a budapesti bölcsészkaron. Éppen a magyar—finn kapcsolatok és finn barátaik révén érlelődött meg benne 1960 körül, hogy megtanul finnül. Ez a terve kiválóan sikerült, ösztöndíjjal Finnországban is járt, számtalan finn csoportot vezetett hazánkban, s ami lényeges, lefordította Yrjö Liipola finn szobrászművész „Mustelmia” (Emlékeim) című könyvét, mely jórészt magyarországi élményeit tartalmazza. Pontosabban a könyv csak bizonyos fejezeteit ültette át magyarra, melynek egy része meg is jelent a Művészettörténeti Értesítő 1979-as évfolyamának első számában. A hiányzó fejezeteket fia, Kriesch György most for2
