Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 2. szám - KÖNYVESPOLC
KÖNYVESPOLC UUÉv llKsM Kálnoky László: Bálnák a parton. Versek. Tizennégy kötet vers. két vaskos kötet műfordítás, s az Összegyűjtött versek termése: egy életet fog át ez a kis könyvtárnyi gyűjtemény; egy élet nemes tartalma egy törékeny test öltözetében. Kálnoky Lászlóé. A költő nemrég töltötte be hetvenegyedbe életévét, s az ember, a költő is, ilyenkor pihenni kezd. Kálnoky tovább dolgozik. Szinte csodálatra méltó, hogy gyors egymásutánban jelennek meg újabb és újabb köteted, mutatva a gondolati gazdagság és alkotó akarat jelenlétét. Kálnoky kemény öntudattal töri át az életre rakódó évek rétegeit, amelyek élményeinek forrásait őrzik. Ezekben éppúgy él a gyermekkor forrásvidéke, mint ahogy visszatükörződnek a férfikor borús színei, s az ítélkező kor tiszta ítéletei. Ilyen értelemben válik szinte bibliai próféciává a kötet címadó verse: Mikor a kerti törpék útra kelnek az égetőkemence felé, honnan egykor világra jöttek; mikor a bálnák partra úsznak hogy ne az olajtól bűztó habokban hanem a levegőn fulladjanak meg; mikor a költők kiejtik kezükből a tollat mert látják, úgyis hasztalan a szó, akkor majd lészen sírás, jajgatás és fogak csikorgatása. Kálnoky hűvös költő. Nem szép szavakból építkezik, melyek egy hevesebb érzés- hatására elégnek, efíy erősebb indulat súlya alatt összeomlanak. A tárgyilagos szóhasználat komoly köveit illeszti össze. Formás verseiben elkápráztat a változó alakzatok formai fegyelme, szabadverseiben a mondanivaló és fogalmazás belső fegyelme indít tiszteletre. Nevetése nem harsan fel, fájdalma nem jajdul szertelenül. Mérték- tartása mégsem teszi egyhangúvá. A gondolkodót megkísérti a lét bizonytalansága, az értőt, körülveszi az érthetetlen emberi magatartások megszégyenítő és megalázó- közömbössége, vagy fenyegetése, Ez a valóság a költő életét is beárnyékolja. Mintha láthatatlan erőkkel kellene küzdenie az emberiség nevében: Bárcsak titkos hatalma volna a költő szavának megakadályozni a Rontást, elüldözni a lesben álló árnyékokat a csak homályosan idelátszó távoli partokról, levegőből, vagy víz alól... kitépni az átok fáját tápláló gyökeret a szurokfekete temetőföldből, ózonnal telíteni a kőszénbűzt és benzingőzt árasztó levegőt. Ne csodálkozzunk. Akinek sikerült eddig túlélnie két világháborút, mindegyikben az emberi értelem látványos, keserves csődjét, és látja, még ezek után is, hogyan válik az értelmes megmagyarózhatatlanná, a leküzdhető felett hogyan kezd tombolni a leküzdhetetlen. azt rabul ejti ennek a jelenségnek a rejtélye. Egy idézet a Tőrvetések című versből: Egy látszólag jelentéktelen fiatal férfi, vagy nő követ utaimon. Megáll, följegyez valamit nem is titokban. Ugyan miért? A vers nem politikai költemény, a csalóka látszatok, a kifürkészhetetlen sors művészi megfogalmazása, de indításának élménye oly .ismerős. Idézetek a Hangok szólítanak című sorozatból: Hangok szólítanak a hangokat tompító sötétségben A tükör is sötét, nem látom ősz hajamat Más: Hallom a földbe temetett intelmeket Verssorok hangzanak el , a szétporladt ajkak közül Más: Temetésre készülődöm. Csattanó hangot ad egy sárgarézből ötvözött arab váza üvegbetétje Mennyi kísérteties élmény, talán gyermekkorban történt véletlenek, amiket a költő felfokozott idegélete őrzött meg, talán évtizedekig alvó állapotban s felbukkannak egyszer. A Téli napló ciklusa is őriz ilyen rejtélyes sorokat, ahol a december minden napján támadó gondolatait örökíti meg a költő. A gondolatok fényűzően pazar gazdagsága ez a sorozat, ilyen sorokkal: Arcok emelkednek ki az óceán vizéből olyan messze a parttól, hogy a legkitartóbb úszók sem jutnak el addig ■ ■. Az Árnyék szava így szól a költőhöz: Én lopózom utánad a sikátorok homályában. Én súgom a füledbe mindazt, amit legszívesebben sohase hallanál. Talán legkülönösebb a Csatatér című verse: Harcoltak századokkal ezelőtt itt a mezőn. Az elesetteket eltakarították a sírásók vagy az idő. Mégis felhangzik néha, a környék lakói szerint, valami kardcsattogáshoz hasonló zörej, magasan fönn a levegőben. Itt már a néplélek balladalátó, legendateremtő ösvényein jár a költő, szinte lélekzetállító térben é-s időben. Egyoldalú volna Kálnoky László legújabb kötetének ismertetése, ha csupán a „titokzatos” verseire irányítottuk volna a figyelmet, bár kétségtelen, arcának nem lényegtelen vonásaihoz tartoznak. Jékely Zoltán elsiratása a nagy Kálnoky-versek klasszikus 57
