Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: A 650 éves város

hátra. Nevét a gimnázium a kettéválás után, 1970-ben hivatalosan is felvette és viseli azóta is. Már szóltunk volt arról, hogy Gyöngyös gazdá­sági fejlődése a XIX, század második felében egy­oldalúvá vált, elsősorban a mezőgazdasági kapita- lizációnak kedvezett a borkereskedelem folytán. Az ipari fejlődés nem volt mérhető. Ennek meg­felelően rétegződött a város társadalma is. A dol­gozó népi osztályok nagyobb hányadát az immár itt is ellentétes csoportokra hulló parasztság al­kotta, megdöbbentően nagy százalékarányban je­lentkezett az írástudatlan elem. Ezeket köztük kell keresni, hiszen ők, elsősorban a nincstelen zsellér kapásparasztok azok, akik napszámosként éltek, a „köpködőn” napi áron adták el munka­erejüket. Vágyuk, álmuk a néhány „csatorna” sző­lőparcella, a saját ház, a pince, a legtöbb esetben egész életben csak vágyálom, illúzió volt. E cso­porthoz állt legközelebb a nincstelen kisipari se­gédmunkás, vagy a képzett segéd, a bérért dol­gozó „segéd úr” az iparban vagy a kereskedelem­ben. Kilátásai hasonlóképpen egy életre szólóan a kuporgatás a létminimum szélén. Ez így volt még akkor is, ha a szőlőben, vagy a vele kapcsolatos ipari, kereskedelmi, gazdasági ágban olykor az idénymunka az országosnál jobb napszámbérhez juttatta a gyöngyösi szegénynópet. Napszámosok, kulákcselédek, pincemunfcások, ipari és kereskedő- segédekre, meg szegény kisiparosokra, kiskereske- dőkre, szabókra, szatócsokra támaszkodott a szá­zadfordulón megerősödő baloldali bázis, amely a szociáldemokrata párton belül kereste politikai né- neteinek stabilizálását. Ök tömörültek a Munkás- otthon körül. Szervezkedtek, vitatkoztak, igényel­ték a „mozgalmi életet”. A városban a századfor­dul ó környékén már politikai igényű napilapokat szerkesztettek, s némelyik vezércikk, közlemény vagy „tárca” már a marxizmus ismeretét is tük­rözte, legalább is fogalmaival agitált. Dr. Waldner Fülöp hlangvétele túllépte a polgári radikalizmus kereteit és hasonlóképpen olykor merész hangon szólt Hochfelder Lipót „Egyesüljünk” című újság­jának néhány közleménye. A baloldal vezetői ek­kor még inkább városi jogászok, ügyvédek, akik járatosabbak voltak a politikai kérdésekben. Az első világháború következtében kialakult nehezebb gazdásági viszonyok a tömegek sérelmeit növel­ték, fokozták az elégedetlenséget. A behívások, a jelentések a hősi halottakról, a dráguló és ritkuló kereskedelmi ellátás mind mind a szegény töme­geket sújtotta elsősorban, így hát a háború utolsó évei már általános feszültségéket, ellentéteket szült a Mátra alján is. Ehhez járult Gyöngyös külön nyomorúsága, a súlyos 1917-es tűzvész, amely most is a legsúlyosabb helyzetben levő nincstelen proletár réteg amúgy is szűkös létviszonyait a lét­minimum alá süllyesztette. Megélénkült hát a po­litikai élet. 1918-ba n Gyöngyösön már 5 politikai párt működött. A szociáldemokraták számítottak a legerősebb baloldali politikai szervezetnek. Nagy A XIX. század végén lebontott Rákóczi-ház helyén épült áruház épülete a Fő téren 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom