Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Törőcsik Miklós: Fejezetek a reformkori széppróza történetéből
vány kísérletet láthatunk: Abafi pályájának és Izidora életének két szakaszán, lelkiviláguk megváltozásában, Báthori bizonytalankodásaiban, az Abafi—Dandár ellentétben. Az ellenpontozás ilyen hiánya erősíti a témaválasztás, a cselekmény és a főhős bemutatásánál tett megállapítást: hiányzik a műből a drámaiság, hiányoznak az igazi konfliktusok. A regényben egymás mellé sorakoztatott állóképeket láthatunk. Röviden meg kell említeni azokat a „reális” alakokat, akik egy fontosabb esemény környékén tűnnek fel, mint a kivégzés előtt, a Faalkotmány című fejezetben egy polgár, egy szerzetes, egy falusi úr, vagy egy epizódban láthatjuk őket, például Guti Mózest, a kovácsot és nejét Orsolya asz- szonyt. Egyetlen pillanatra úgy tűnhet, hogy ezek a szereplők a nép tipikus figurái, esetleg genre- alakokként a tipikus irányába mutatnak. Nem erről Van szó. Ölk nem egy adott társadalmi réteg jellemző vonásait, hanem a szépirodalom kliséit hordozzák magukon. „Alkalmazásuk” nem viszi közelebb a regényt az ábrázolt valósághoz, inkább elfedik azt. Mindenesetre az írónak jó, könnyen kezelhető eszköz, amivel, illetve akikkel elmondat- j'a, indirekt módon közölheti álláspontját, véleményét, tehát nem kell a nehézkes, mesterkélt aposztrofáló módszerhez folyamodni, a nyájas olvasóval közvetlenül társalogni. Mindamellett nem tagadható, hogy Jósikában erőteljes a törekvés a hősök realitás felé való közelítésére. Ez leglátványosabban a szereplők cselekedeteinek vagy személyiségük változásának „lélektani” magyarázatában érhető tetten. Mintha az író is érezné mindazt, amit a cselekményről és a hősökről megfogalmaztunk, ezért értelmezni, indokolni, mintegy utólag motiválni (!) szándékszik a változásokat. Azonban ez így külsődleges marad, ahogyan azt az Abafi „megtérését”értelmező, té- pelődését ábrázoló, „Két párt, mely győz s veszt váltva”’-állapotát bemutató fejezetben láthatjuk. Máskor annyira direkt és mesterkélt, hogy az utólagos magyarázkodást, kiegészítést a szerző is szükségesnek tartja, mint azt Gizella lázálma és a hozzáfűzött jegyzet bizonyítja. Az eddig elmondottak alapján úgy tűnhet, mintha elmarasztalóan vélekednénk az Abafiról vagy egyáltalán Jósika regényírói művészetéről, holott legfeljebb arról lehet szó, hogy — akaratlanul — egy másféle szempont, eszmény szerint ítéljük meg a regényét, nem a neki megfelelővel. Ezért külön meg kell említenünk azt, hogy a Jósika által megteremtett történelmi regény a kor irodai~ mába szervesen illeszkedett. Volt róla szó, hogy az irodalmi fejlődésnek is fontos állomása, s talán kiderült az eddigiekből, hogy magasfokú művészi tudatossággal illesztette Jósika műveibe az európai regény addigi eredményei közül azokat, amelyeket szükségesnek tekintett, s ezzel a szintézissel a történelmi regény egyik, igaz nem túl jelentékeny, de mindenképpen egyedi változatát teremtette meg. Ezen túl azonban regénye társadalmi szerepet is betöltött: a reformnemzedék eszményt találhatott benne, s talált is; erkölcseinek és politikai törekvéneinek történelmi előzményeit tudta kiolvasni Abafi Olivér útjából. Nem véletlen, hogy a hős fejlődésének „aktualizálásával” próbálkoztak a kortársak: némelyek Jósika, mások Széchenyi pályájának ívét vélik felfedezni Abafi életében, az „akaraterő díadalá”-ban. Ez pedig már azt jelenti, hogy a liberális nemesség önmagára ismer a hősben vagy fordítva: a hős a liberális nemesség eszményeit, főleg etikáját testesíti meg. Ugyanakkor „irodalmibb” hatása is volt a regénynek: Jósika e művel kezdődő népszerűsége, regényeinek és novelláinak keresettsége nagy szerepet játszik a reformokon művelődés fejlődésében, főleg ,honnunk szebblelkű asszonyinak” vált kedvelt írójává. Ennek feltétele, előzménye már e regényben is látható, mivel nőalakjai megfelelnek a korabeli (romantikus) elvárásoknak. Mikola Margitban a férfi törekvéseit támogató, azzal azonosuló asszonyt, a társat látjuk. Izidora az emancipált, független nő, aki éppen ezért hordoz férfias vonásokat, sőt a kalandorságra is hajlamos. Csáki Gizella a „gyönge nő”, aki plátói szerelemmel szeret, titkon eped, aki a férfi erejére szorul, míg Cristiema csak „regényes magasztalássál tölté be” a férfi keblét, akire romantikus vágyakozással vágyakozni lehet, de elérni sohasem. Mindenki megtalálja saját eszményeit a hősnők között, mindenkinek követhető példával szolgál, miközben azt a hitet kelti az olvasóban, hogy valamelyik típus benne is megtestesül. E képlet egyébként a romantikus regényekben, például Jókai korai és érett műveiben újra és újra felbukkan. Láthatunk példákat a Hétköznapok című regényben, de ilyenek az emberfeletti hatalmakkal harcot vívó hérosz melletti hősnők is. Eszéki Flóra, Mayer Fanni, Baradlayné stb. „Mozgósító erejét” a regény a hősök ilyen megformálásán túl a hiteles és egyben regényes hangulat megteremtésének köszönheti, aminek legfőbb írói eszköze a leírás. A romantika újiabb jellegzetességét kell itt látnunk, a festőiséget, a couleur locale megteremtését. Ezzel az író regényében részcélt akar elérni, hiszen elsődleges célja valamiféle (szintén a romantikától elválaszthatatlan) irányzatosság, erkölcsi javító szándék. Ez utóbbinak negatív hatását a regényvilág (cselekmény és hősök) önmozgására láttuk, álljon most itt néhány rövid példa arra, hogyan tud alakleírással, tájleírással, esemény leírásával igazi történelmi atmoszférát teremteni. Izidora első megjelenése a regényben: „Fején csúcsos vörös süveg nyugvók, melynek lehajló vége szinte válláig ért; keskeny fekete prémzet keríté a föveget, mely alól hosszú, több rétbe hajtott, s két csinos gazdag üstököt képző haj tekercs nyúlék le vörös szalaggal átfonva; derekát rövid, testhez szoruló sötétzöld mentécske fődé, [keskeny, ritka lánckészülettel s apró gombokkal. Ezalatt nehéz selyemszövetű szoknya nyúlt le jóval bokán felül, is a kis keskeny alapokat piros szattyán folyá [körül. Könnyű ív volt vállán átvetve, s szép mívű tőr, egyetlen zöld jászp markolattal, s két szárnyas nyílvessző pikkelyezett szíj- övébe szúrva; keze könnyű ostorral enyelgett.” A színek tobzódása, amazoni megjelenés, a különlegesség kedvelése, egzotikum, mozgalmasság, 38
