Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Szokolay Károly: A Shakespeare-t fordító Petőfi

Szomszédaim beteg, idegbeteg emberek. Mi lesz, ha egyszer kitör rajtuk a pirománia (kóros gyúj- togatási szenvedély) vagy a niktofília (az éjszaka vagy a sötétség beteges kedvelése), esetleg a nik- tofóbia (kóros félelem az éjszakától vagy a sö­tétségtől)? Felléphet náluk a szomnambulizmus (alvajárás, holdikórosság, amelyet gyakran több bonyolult cselekvés elvégzése kísér)! — Ide figyelj, asszony! Ne mondd azt nekem, hogy én itt csak döglök, mert most se alszok. Az éccaka meg vagy tízszer felkapcsoltad a villanyt, oszt nem hagytál aludni. Ne akard, hogy szét­verjem. meg felgyújtsam ezt a piszkos kócerájt! — Jól van már, mit ugrálsz?! Te meg, mikor éccaka kijársz, sose látsz, oszt mindig nekimégy valaminek. Hát még holdlkórosnak se való vagy? — Én-e? Ki se szoktam menni! Beszélsz itt hü­lyeségekeit. — Látod, te horlkológép! Még azt se tudod, hogy kijársz. Hát te tényleg holdkóros vagy, hogy nem tudod. — A te apád esett le a tetőről, nem az enyém, aki ágylban halt meg. — Hát már honnan máshonnan esett vóna le, amikor kőműves vöt. Láttál te már déli tizen­kettőkor holdkórost mászkálni a tetőn? — Á! Ezt csak te mondod így. Otthon meg mást beszélnek . .. — Mást, mást... ! Anyádról meg azt mesélték, hogy egy nagy ká vót. Oszt most én is higgyem el? — Az anyámat hagyd ki belőle, mert az miattad bolondult meg, nem bírta ki, hogy egy ilyen boszorkányt vettem el, akinek egybenőtt a fara ... — O — Mi Atyánk, Isten ... ! szabadíts meg a gonosz­tól... ! Mazochizmus: szexuális rendellenesség, amely­nél a kielégülés testi fájdalomhoz kötött, amelyet akár az egyén önmaga, akár más, ellenkező ne­mű személy idéz elő. ödipusz-komplexus: elfoj­tott vágy az ellenkező nemű szülővel való szexuá­lis kapcsolat iránt... Legyen meg a Te akaratod . . . ! — Anyám, te azért frankó csaj lehetnél, ha nem innál. — És így milyen vagyok? Ugye nem vagyok még túl öreg, meg a ráncaimat is el lehetne tün­tetni valahogy. Na mondd, hogy nem vagyok csú­nya! — Hát.. . Apánkhoz képest... nem akármilyen diszkóba mehetnél el... Ha volna . . . öreg lá­nyoknak, de ott aztán frankó csaj lennél. — Az a rohadt apád, csak döglik. vele nem lehet semmire se menni. Néha azt se tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Mer neki az mindegy. De te más vagy, teljesen más! Szépek a szemeid, pszt a hajadnak is szép a színe. Majd meglátod, hogy a jányok pisilik utánad a kerítést, ha elmész mel­lettük. De én meg azt szeretném, ha nem men­nél el, itt maradnál velem ... Meg gyere már át hozzám a szolbába aludni, mert én félek, hogy apád éccaka meg aiklar késeim. Hát te igazán meg tudsz védeni, ha kellene... — Mit vagy úgy betojva, mutter? Ha hetente egy százassal több dolcsit kapóik, meg azt vehetek rajta, amit akarok, akkor esetleg.. . De nagy francos vagy te! Mi a fenének mentél hozzá, mért hagytad, hogy felcsináljon? Akkor még Hofi nem énekelt, hogy ezt elszabtad? — Fogd be már a pofád! — Pofája csak a lónak van, meg neked!... Meg akarsz ütni?! Na, majd én ebbe beleszólok! Ne­sze ... Nesze ... — Jaj, ne a fejem! ... Lejjebb verjed, még lej­jebb . .. Ott... ott... még ... még erősebben ..., de jó...(...) — O — Egy hét múlva, a reggeli órákban, az IKV egyik adminisztrátora a napi postában a következő le­vélre bukkant: „T. Cím! Értesítjük, hogy kb. két hónap múlva megkezdjük a Batthyány u. 42. sz., I. em. 4. ajtó alatt levő társbérlet felújítási munkálatait. Ezt az intézkedést az tette szükségessé, hogy a T. Cím lakása melletti, a vele egy folyosóra nyíló, két tánébérléti szobából álló lakás évek óta üresen áll, állaga megromlott. Egyúttal az ön lakása is felújításra kerül, ezért a munikálatok idejére a Hőforrás út 11. sz. alatti tanácsi bérlakásban adunk ideiglenes otthont ...” Miért jött ez vissza? Ja. igen... ,,A címzett elhalálozott.” még a költö­zés előtt... Talán jobb is így ... Saiga Attila A Shakespeare-t fordító Petőfi Három múlt századbeli, Shakespeare-t fordító klasszikus költőnk: Vörösmarty, Petőfi és Arany közül Petőfi fordítói teljesítménye aránylag ke­vésbé ismert az átlagolvasó és átlagos színházlá­togató előtt, mint két társáé. Ennek több oka van. Első helyen említhetjük, hogy míg Vörös­marty két Shákespeare-drámát, Arany hármat fordított le, Petőfinek csak egyet: a Coniolanust engedte a sors, hogy átültesse .magyarra. Ráadá­sul ez a drámla nem tartozik a nagy tragédiák közé és jóval ritkábban viszik színpadra mind Angliában, mind külföldön, így Magyarországon is, minit akár a Vörösmarty fordította Julius Cae­sart és Lear királyt, nem is beszélve a Hamletról vagy a Szentivánéji álomról. Ha Petőfinek sike­rül Vörösöm a rtyva.1 és Arannyal Egressy Gábor 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom