Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: A Bordos-Abaúj-Zemplén megyei nép szólásainak világa (I.)
nak. Ezért témánk szempontjából is értékesek számunkra. A pataki elekciós rigmusokban megfogalmazott és szólásszerű funkciót is vállaló csúfolódó, tréfálkozó verses megnyilatkozások. A jóízű népi humorral is feldúsított, s a legációkat sorolók jórésze egyrészt folkrolizálódott, másrészt az elekciós rigmusokba eredeti falucsúfoló rigmusok is bekerültek. A pataki diákhumor is elömlik pl. ezeken a falusoroló rigmusokon: Iske, Csicser, Vaján, Bés, ! Ott a diák éhen vész. — Jéne, Susa, Rimaszécs, Ott esett hasra Bedécs. — Jó a puliszkán a ikuszka ftöpörtő’), |/ Ünnepem 'lesz Gönc és Ruszka. — Hol a nép a halat eszi, / Legyen legá- ciám Keszi stb. (A pataki diákvilág anekdotakincse I. 144.) Hogy tájegységünk verses falucsúfolóinak eredete a pataki kollégiumban megfogalmazott rigmusokban keresendő, ezek a nép emlékezetében ma is megőrzött példák bizonyítják: Ig- riciba, Papiba, Szekeren jár a liba. — Szend, Szála, Devecser, / Még az Istennek se kell. Csokonai pataki diákcimboráitól hallhatta ezt az alakváltozatot: Igazán mondja hát Igrici, Szalonna, / Nem lesz a kutyából soha is szalonna (Csokonai: Cset- neki pergő). Az ünnepekre legátusként és mendi- kásként eltávozott pataki diákhad vitte és hozta a különböző vidékekről a rigmusokba költött falusorolókat, falucsúfolókat. A falusi kántorok, iskolamesterek, de a népi rigmisták is ludasok abban, hogy a szójátékokon alapuló rigmusok még ma is lejegyezhetők az idősebb nemzedék ajkáról. Ebből a típusból is bemutatjuk a legjellemzőbbeket: Viss—visító, / Zalkod—zaklató, Balsa—baktató, Kenézlő—békató. — Ragály—ragad, / Zu- bogy—zubog, / Kelecsény—kelepei, / Nyárád—nyár. gal, / Kurittyán—kuruttyol, / Kalló—kalapál, / Mucsony—muzsikál, / Horváth—hortyog, / Szent- péter—szerepel, / Zádor—zokog, / Szuha—szuszog, / Putnok—pufog; — Csépányon—csépelnek, / Ná- dasdon—nádalnak, / Ózdon—kürtőinek, / Bolykon—boroznak, / Szentsimonyon—leveleznek, / Hangonyon—gulyáznak. 3. A szólásformájú rigmusok, klapanciák tárháza is igen gazdag. Nemcsak nyelvi játékok ezek, hanem tartalmukban, minősítő szándékukban, évő- dő, csipkelődő, s humoros áthallásokkal is színezett alakváltozataikban a településekre, a bennük lakó népeknek eredetére, szokásaira, magatartás- formáira is értékes adatokat szolgáltatnak. Ebből a típusból mutatjuk be ismét csak a legjellemzőbbeket: Eső leső hotykaiak, / Sártaposó patakiak, / Szatyorkötő vajdácskiak, / Tányérszájú lukaiak; — Szentsimoni rácok, / Hangonyi cigányok, / Sikátort bicskások, / Domaházi zsiványok, / Bolyki bugyogósok, / Vasvári kódusok, / Szépjárású csé- pányiak, / Zsíroshasú arlaiak, / Urak a járdánhá- ziak. — Ismeretes ez a változat is: Sóskán nőtt disznósdiak, / Sankoshasú csépányiak, / Szépjárású arlóiak, / Gombán hízott vasváriak. — Tokaj város, ginges-gangos, / Kerek Ladány, piszkos Tardos, / Törekhordó csabajiak, / Takarosak a bájiak, / Perjések a tügyiek (prügyiek), / Gévások a kenyi- zsiek, — Szűk ületű cserépiek, / Ingyen adók a zsérciek, / Istenem vedd fel Kácsot, /Üsd véle agyon Bogácsot, — Sárospatak, Végardó, / Kenyeretlen Petrahó. — Szikszó, Vadász, Aszaló, / Kény er eilen Megyaszó. — Kiskalapú cserépiek, / Nagykalapú zsérciek, / Vastaglábú váraljiak, / Zsírosak a bogácsiak. — Szomolyai mánok, / Novaji cigányok, Zsíroshátú kövesdiek, Sarkonjárók az egriek. — Ha Kövesden el nem vesznek, / Más faluba kocsin visznek. — Módi plötyő, / Nagy sokaság, / Nagyobb a zsák, / Mint a sziityö. — Mikóhá- zi legényeknek, / Nincsen pénzök szegényeknek. — A vágási legényeknek, / Nincsen pénzök szegényeknek. — A karcsai meszes gödör, / Bőg a legény, mint az ökör. — Pusztafalu gödörbe van, / A Tilalmas fölötte van, — Pusztafalu, Kajata, / Azt az Isten nem adta, / Csak az ördög csinálta. — Nem messze van ide Űjhely, / A viganó nem búvóhely. — Zsérci asszony, ha, ha, ha, / Mint a téli éjszaka. — Bejártam az egész Hoportyot (ma: Sóstót- falva), / Még se kaptam egy kortyot. — Vasból fahíd, ropog-recseg, / Örül ennek Sajóecseg. — Papi, Csáti, Geleji, / Mind zsivány az eleji. — Vadna, Kaza, Dubicsány, / Mucsony, Kálló, Kurittyán, / Nyárád, Dövény, Jákfalva, / Mind a kilenc egy kutya. — Tardiak vagytok, Két part közt laktok, / Ha a két part összemenne, / Akkor Tardnak vége lenne. — Nem messze van ide Daróc, / Én mellettem ne vakaródz. — Ziliz, Ziliz, Viszi a víz. — Léhen, ahol a pap meghalt éhen. — Damak falu, de szép község, / Benne lakni gyönyörűség. — Delek, Beret, Bukta, / Szegény az ebatta. — Mogyoróska, Regécke, Nincsen benne kenyérke, / Csak egy kicsi lepényke, / Az is olyan keményke. — Geleji / Nem a világ eleji. — Édes jó földem, Imola, / Elvetettem egy zsák búzát, 1 Lett róla egy kila. — Kutya szántson Ináncson, / Macska boronáljon. — Csenyéte, nincsen benne kenyérke. Ma: Cse- nyéte, van már benne kenyérke. — Hejce, Vil- mány, Göncruszka, / Verje meg a Jézuska. ■— Keskeny gatya, nagy ülep, / Kelenyei. viselet. — Kelemén viselet, / Hosszú gatya, nagy ülep. •— Po- szobai viselet, Hosszú gatya, nagy ülety. — Matyó, / Piparotyogtató. — Gincs, gáncs, gavilló, j Száraz kenyér, vakaró. — Felsodobsza, / A kis Moszkva. — Egyelem, begyelem, tón a gálya, / E ké menni Miskócára, / Lisztet lopni minden házba. — Ernőd, / Jó főd, stb. 4. A szólásszerű nyelvi alakulatok egyik sajátos típusa, amelyben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei helységeket a tréfálkozó, a csúfolkodó, gunyoros- kodó szomszédfaluk, helységek állandó jelzővel, illetőleg értelmezővel emlegetik. Ezek az elő- és utójelzők valójában sűrítő szerepet teljesítenek: egy-egy csúfolódó adomának, ráfogásnak, helyi furcsaságnak, vagy nevezetes történésnek, foglalkozási formának a summáját fogalmazzák meg. Gyakran egy teljesebb szólásmódból, szóláshasonlatból váltak ki. Ugyanakkor nemcsak a népi humor jellemző példáit szolgáltatják, hanem igen értékes tárgytörténeti, folklorisztikai, gazdaságtörténeti vonatkozásokra is utalnak. A legtöbbjük valósághátterét és használati értékét csak az idősebb korosztály tagjai ismerik, és tudják értelmezni. Éppen ezért a népi évődés komiszkodó éle tompult már ezekben a típuspéldákban is: kotorcázó (egy gyékényfajta lisztes torzsáját gyűjtő, s kenyér helyett ebből sütöttek kenyeret, pogácsát, lepényt) 44
