Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lachata István: Új élethivatás alakult ki benne
nyeit. Ezek szerint tárgya és célja „csak az egész gyermek megismerése lehet, a maga alkotásainak egysége, s az összes testi és szellemi erők egymásra hatása szerint.” A gyermektanulmány fő feladata, hogy ,,a gyermek egész fizikuma és pszichikuma fejlődésének fokozatait megállapítsa a megfogam- zás pillanatától fogva a testi és lelki erők teljességéig, vagyis az ún. felnőttkorig.” Az előadásban említést tesz az új tudományág gondjairól, problémáiról is: „Adatok halmozódnak fel, gyönyörű részletek alakulnak ki, de nem látjuk még a sokféleségben a rendet, 'az egyes irányt, a megállapodott módszert, az öntudatos terjeszkedést, a természetes határok vonalait. Ma még tehát nem könnyű az e tudományban való eligazodás.” Nagy László tisztán látta, a rá és társaira váró munka céljait, nehézségeit. 1906-ban jelenti be a Magyar Gyermektanulmányi Társaság megalakulását egy olyan beszámoló keretében, melyet a gyermektanulmány akkori állapotáról tartott a Magyar Filozófiai Társaságban. A társaság ügyvivő alelnöke Nagy László lett. Jelentős lépés ez a magyar gyermektanulmány fej- Vídésében. Értő, lelkes vezetőség — Nagy Lászlóval az élen — fogja össze az eddig szervezetlen kutatásokat. Megfogalmazódik ez a társaság feladatában is: „ ... elősegíteni a gyermektanulmányozás fejlődését, országosan szervezni szakosztályokat, köröket, alakítani, folyóiratot indítani, segíteni a gyermektanulmányi művek kiadását; egyszóval a gyermektanulmányozás ügyének hazánkban szélesebb keretet és mélyebb alapot adni.” Nagy László életét erőteljesen befolyásolja a továbbiakban a társaság megalakulása. „Ez időtől kezdve egészen a gyermektanulmányozásé. Minden perce azé, a legteljesebben és legönzetleneb- bül. Ennek érdekében apostol és harcos, agitátor és tudós egy személyben: tanul és tanít, bírál és buzdít, serkent és híveket toboroz, anyagi támogatás után jár, remél és csalódik. De soha nem csügged.” Egy évvel később elindítja a „A gyermek” c. folyóiratot, melynék felelős szerkesztője. A folyóirat a társaság és a mozgalom jelentős fórumává válik, publikálja a gyermektanulmányozás hazai és külföldi eredményeit, irányítja a pedagógusok figyelmét és tapasztalatcsere-lehetőséget biztosít. A hazai tudományos élet képviselői nehezen barátkoztak meg az új tudományos irányzattal. A herbartiánus pedagógia és a germektanulmány hívei több kérdésben is összecsaptak. Nagy László előadásaiban és cikkeiben állhatatosan érvelt, bizonyított, szuggesztív, meggyőző tevékenységet fejtett ki. A Magyar Gyermektanulmányi Társaság megalakulása pezsgést hoz létre a pszichológia-pedagógia elméletben és gyakorlatban egyaránt. Nagy László egyre több népszerűsítő és tudományos előadást tart bel- és külföldön. Terjeszti a modem gyermekszemléletet, kutató- és gyűjtőmunkája fokozódik, elmélyül. Elsősorban neki és a társaságbelieknek köszönhető, hogy a gyakorló nevelők kezdik a tanítás középpontjába helyezni a tanulót, a Tanterv helyett. Igyekeznek a nevelés metodikai kérdéseit a gyermek fejlődési fázisainak figyelem- bevételével megérteni és megoldani. Nekik köszönhető, hogy országszerte gyermektanulmányozó körök születnek, s hogy ezekben a körökben megindul a gyermekek jellemzőit, fejlődési adatait feltáró gyűjtőmunka. Ez a tevékenység pozitívan hatott az adatgyűjtő nevelők szemléletére, gyakorlatára, sőt sók egyelőre passzív tanárra is. Nem maradtak közömbösek a szülők sem e szorgos nekibuzdulás láttán. Vitafórumokat kezdeményezték és aktívan részt vettek azokon. Viták témája lett az egyéniség érvényesülési módja, az iskolai osztályzás problémája, a túlterhelés, a világnézeti nevelés kérdései stb. A soha nem látott termékeny összefogás a szülők—nevelők között, jelentősen hozzájárult a szülői ház és az iskola nevelésének egységéhez. Nagy László tevékenyen részt vesz a társaság szervezeti életében, ugyanakkor szorgalommal, lelkiismeretesen végzi saját kutatómunkáját is. Elég bibliográfiájába beletekinteni, hogy megállapítsuk, publicistának is milyen termékeny volt. Bár érdeklődése is, kutatómunkájának köre is rendkívül tág volt, a lélektan területén elsősorban három témával foglalkozott mélyebben. Ezek a gyermeki rajz, az érdeklődés, valamint az erkölcsi érzés' fejlődése. Fáradhatatlan munkájának eredményeihez a ma pszichológiai tankönyvei is becsüléssel nyúlnak vissza. Tanulmányaiban, cikkeiben hű a korábban meghirdetett elvekhez, szembeszáll azzal a nyíltan 57
