Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Miként jutott Eger Rákóczi Ferenc kezére

PERIMUS!” (Azaz: Uram kegyelmezz nekünk, mert elpusztulunk.) Kimenti magát Telekessi azon vád alól, hogy alkalmatlan tisztviselőket állított a vármegye fontos posztjaira. ,,Azért kedves jóakaró Uraim, Kegyelmetek lássa, mit cselekszik, de VALAMEDDIG AZ ILY VÁDLÓKNAK HAMISSÁGA VILÁGOSSÁGRA NEM JÖN. AZ ILY NYELVEK MEG NEM ZABOLÁZTATNAK, ÉS AZ ÉN TISZTA BÖCSÜLETEM VISSZA NEM ADATIK, ÉN SEMMIHEZ NEM SZÓLOK! Azonban Isten tartsa és éltesse Kegyelmeteket és vigasztalja az 1704- es új esztendőben, tiszta szívből kívánom, maradván Kegyelmeteknek szeretettel szolgáló jóakarója EGER NÉLKÜLI EGRI PÜSPÖK ...”

Rákóczi terveihez híven, gróf Bercsényi Miklósnak hosszas rábeszélése és kapacitálása után sikerült Telekessi Istvánt meggyőznie politikai álláspontja megváltoztatásának hasznos voltáról, s végül is sikerült csatlakozásra bírnia az egri püspökfőispánt a kuruc mozgalomhoz. A katolikus főpapság ugyanis egységesen szembefordult Rákóczi mozgalmával, és elhagyták székvárosukat, odahagyták ebek harmincadjára gondjaikra bízott egyházmegyéjüket. Rákóczi Ferenc viszont igen bölcs politikai megfontolás alapján éppen azért törekedett kezdettől fogva Telekessinek a megnyerésére, hogy végre egy nagy tekintélyű katolikus egyházfőt is a Habsburgok elleni véres küzdelmében a maga oldalán tudjon. A püspök internáltsága ideje alatt meggyőződhetett Rákóczi politikai szándékának tisztaságáról. Jóleső érzéssel értesült arról, hogy a püspök behódolása előtt, 1704. január 21-én az egri ostromló táborban Rákóczi oltalomlevelet állított ki az egri főpap káptalanjának tagjai számára. Láthatjuk tehát, hogy az egri káptalan tagjai, kanonokjai sem menekültek el, hanem behódoltak a kurucoknak. Ügy érzem és vallom, hogy mulasztást követett el eddigi történetírásunk, hogy ezt a renkívül jelentékeny körülményt teljességgel elmellőzte. Figyelemre méltó az is, hogy a legszegényebb egri szerzetesrend tagjai a ferencesek —, akiket a nép „barátök”-nak nevezett —, azok is helyükön maradtak. Rákóczi az ostrom alatt megsérült rendházuk helyett átmenetileg új lakóhelyet jelölt ki részükre. Egyébként később harangot is öntetett templomuk számára, mely még ma is megvan. Az oltalomlevél szövege elárulja, hogy a barátoknak engedélyük volt, hogy a kiürített városban maradhassanak.

Telekessi tehát egyházi vonatkozásban is kedvező képet formálhatott magának a kuruc mozgalomról, s mint hatalmas kiterjedésű püspökség fejének, egyháza és hívei érdekében állott az egyházmegyéjét teljesen birtokló kurucok elismerése. Kétségtelenül belejátszott Telekessi döntésébe az a körülmény is, hogy az igen élénken tevékenykedő protestantizmus nem megvetendő „veszély”-t jelentett éppen ezekben az években a katolikus városi és falusi lakosságra. Az agg főpapot tehát valóban AZ ESEMÉNYEK ÁRADATA SODORTA a kurucok pártjára. Nyilvánvaló, hogy cserépvári fogva tartása éppen nem politikailag győzte meg arról, hogy a helye nem a Habsburgok oldalán, de a szabadságharcot indított Rákóczi Ferenc táborában van, Balássy Ferencnek, a jónevű történetírónak mindenképpen igaza van, amikor Telekessi István átállásának okát így magyarázza: „Nem azért maradt ő a felkelők által megszállt egyházmegyéjében, hogy azokhoz álljon, hanem, hogy mint jó pásztor, a veszély idején nyája mellett legyen .. . Ha ő e veszély idején elhagyta volna székvárosát, egyházmegyéjét, mint a béres elhagyja a juhokat, midőn a farkast jőni látja, akkor ugyanis a nagy részben protestánsokból álló felkelők, kik a katolikus egyház, s annak szolgái iránt ellenséges indulatot tanúsítottak, kétség kívül elpusztították volna elhagyott püspökségét és egyházmegyéjét, melyet ő már rendezni és szervezni kezdett a török hódoltság közel 100 nehéz éve után ...”

Azonban Telekessi püspök-főispán belső rokon- szenve a kuruc mozgalom iránt csak az elkövetkező hónapok és évek során bontakozott ki a maga keretei között.

Telekessit tehát ismét székvárosában, Egerben találjuk, ahol, mint teljes jogú püspök és főispán tevékenykedett —, csak éppen nem a Habsburg- király, hanem Rákóczi Ferenc oldalán.

S közben teltek-múltak a hónapok, s anélkül érkezett el 1704. december 17—i, hogy az osztrák császári haderő képes lett volna felmenteni a kapitulált egri várat. De Zinzendorf csak 16 napi késéssel nyittatta meg Eger vára kapuit. Végre is 1705. január 2-án került az erődítmény kuruc kézre. A császári katonaság lobogó zászlók alatt, dob- és kürtszó kíséretében vonult ki a várból, s a rác és a német polgárság kíséretében Buda felé vette útját. A menetet a kuruc katonák sorfala kísérte. A jezsuiták német papja is az elvonulok között volt.

Alig ért azonban Zinzendorf hadinépe Kálba, a kurucok megrohanták a császári katonaságot. Zinzendorfot fogságba, Kassára hurcolták, a császár katonaságát, a Pfeffenshofen-ezred egri alakulatát pedig erőszakkal feleskették Rákóczi hűségére. A rácok és a németek pedig hazasompolyogtak Egerbe.

Ez a vitán felüli szerződésszegés kétségtelenül felsőbb parancsra történt —, amibe nyilván belejátszott az a nyomós körülmény is, hogy az osztrákok is megszegték a kapitulációs megállapodást, és csak 16 napi késéssel adták át Eger várát a kurucok kezére.

Az egri vár első kuruc parancsnoka Ráti Gergely lett, aki a 8 hónapos fegyvernyugvás alatt Rákóczi katonaságának a parancsnoka volt.

Rákóczi Ferenc Heister császári generálistól elszenvedett nagyszombati súlyos csatavesztés után Egerbe érkezett, hogy ott töltse 1705 telét. Városunk történetének egyik fényes napja 1705. február 28-a, amikor a fejedelem ünnepélyes keretek között bevonult Eger falai közé. Fogadtatására a Rác-kapunál került sor, a mai Széchenyi utca végén álló 3-as számú iskolánál, melynek falában a XX. század elején elhelyezett —, de sajnos oly kevesek által ismeretes — emléktábla emlékeztet a jeles eseményre. A teljesen elhanyagolt emléktáblát ismeretlen jótevők az Egri Várbarátok Körének egy előadása hatására felújították.

A vár, a megye, a város, a katolikus egyház és a kuruc katonaság élén, maga Telekessi István püspök-főispán, s a város földesura fogadta Rá39