Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Miként jutott Eger Rákóczi Ferenc kezére

feltétlen behódolásra, äzäiatt á felsorakozott megyei kuruc felkelők csapatai fittyet hányva a katonai fegyelemre, a környéken garázdálkodni kezdtek, számottevő kárt okozva ezzel a lakosságnak.

1703. október 28-án a város védelmét irányító Telekessi István püspök-főispán szemrehányó és feddő levelet intézett a támadó „Nemes Heves Vármegyének egybegyűlt nemes nemzetes és vitézlő tagjai”-hoz. Idézet a levélből:

„ ... valamint nem kevés; csodálkozással, úgy keserves szívfájdalommal hallván tegnapi napon Heves vármegye némely kegyetlen fiainak égbekiáltó káromkodásait... ezen a szent napon, ezen szegény lakóhelyemből, dicső Szent István királyunk és apostolunktól ezelőtt 694 esztendővel, az egri püspöknek istenesen építtetett és rezidenciával rendelkezett fecskefészkemből kipöröl jenek és minden ok nélkül kivessenek. Melyet látván, mit mondhatok mást, ha nem keservesen, de nem panaszképpen felkiáltok ama vén Sámuel prófétával: Négy esztendőtől (tudniillik mióta egri püspök és főispán lett, S. I.) jusson eszetekbe, senkinek kö- zületek, főispántok lévén, jószágát hamisan el nem vettem, senkit közületek meg nem károsítottam, mindenekkel jót tenni igyekeztem, miért kell tehát ezeket szenvednem ? . . . Ezeket meggondolván Krisztusban kedves fiaim, nincsen semmi okotok, hogy én ellenem ennyire tusakodjatok, és reám, szegény megöregedett 70 esztendős vén lelkiatyára ily éles fegyvert kössetek, másképpen az egész keresztény világtól megítéltettek. Tudjátok szerető fiaim, hogy Eger Szent István keze munkája, és Szent János káptalanjának régi fészke, négy nevezetes szerzetnek (jezsuita, ferences, minorita és szervita, S. I.) lakóhelye, szegény megöregedett lelkiatyátoknak 13 vármegyéből álló székes egyházmegyéjének egyetlenegy rezidenciája, nyugvó helyecskéje, melyet Isten ennek előtte 16 esztendővel ingyen való kegyelmességéből talán azért a végre a pogányságnak (a törököknek, S. I.) kezéből kivévén, adatott vissza, hogy ti Isten ellen tu- sakodván, sok ezer ártatlan lelkeknek romlásával, s vérük kiömlésével hamuba akarjátok, vélem együtt tűzzel-vassal megemésszétek, melyet, ha elkövetni tovább igyekeztek, mivel nekünk nincsen annyi erőink, hogy dleneték állhassunk, ón mint annyi ezer ártatlan lelkeknek szószólója, ennyi szerzetesnek és lelki juhaimnak pásztora, a hatalmas Isten kemény ítélőszéke elébe citállak benneteket, a legünnepélyesebben tiltakozom, hogy a hatalmas Istennek, az ártatlan lelkek pártfogójának büntetésébe estek. És, ha valakinek közületek ily szándék találtatik, még ezen a világon Szent István királyunk haragos átkát el nem kerüli....”

Telekessi levelében finom diplomáciával kikerülte a kuruc felkelők támadásának poltikai vonatkozásait, és — valljuk meg, hogy merőben érthetetlenül, — úgy állította be az Eger ellen felsorakozott kuruc hadat, mint amely felszentelt püspöke és törvényesen megválasztott főispánja ellen fellázadt és fegyveresen őt kívánja megtámadni.

Az Eger alatti táborból nem várhatott soká magára Almáásy János és Dévay Pál válasza, mely éles logikával világítja meg a fellobbant szabdság- harc való okait:

„Szerencsés jó nappal áldja meg Isten Nagyságodat. Nagyságod panaszkodó levelét vettük illendő böcsülettel... tiszta szívvel továbbra is igyekezünk kedvében járni, kötelezzük magunkat minden időben oltalmazni. .. Hogy pedig mi dicsőséges Szent István királyunktól épített és a mél- tóságos egri püspöki széknek rezidenciájául rendelt felékesített lakóhelyéről Nagyságodat kiűzni, kikergetni, megnevezett helyet pedig, sok ártatlan lelkek elvesztésével hamuba takarni igyekeznénk, nincsen szándékunkban, sem parancsolatunkban. Hanem Nagyságod maga is jól tudja, hogy mi egész vármegyéstől pusztában lévén, és már az elviselhetetlen iga alatt nyögvén, úgy sónktól és mindennemű elélni való médiumoktól megfosztván, ezen nymorúságunkból Isten áltál kiszabadítandó kegyelmes fejedelmünkkel fogtunk fegyvert, mint Robán király idejében az Isten népe, a rajtunk kegyetlenül és nem keresztény módon nagy kevélyen uralkodó idegen (tudniillik osztrák, S. I.) nemzetre. A benn lévő Magyarország is, aki még magyar vért érez szívében, úgy valakik benn (Egerben, S. I.) vannak, kiknek kész kegyelmes urunktól (Rákóczi Ferenctől, S. I.) a kegyelem vélünk együtt érteni... Éltesse Isten Nagyságodat mindaddig, míg az megnyomorodott hazánk óhajtott régi szabadságát ezen méltóságos úri tisztiben és lakóhelyén Isten után Kegyelmes Urunk fegyvere által örömmel láthassa —, kívánjuk. ...”

Az egymással szemben álló két kibékíthetetlen- nek hitt tábor a meddő vitát a fegyverek szavával kívánta dűlőre vinni. 1703. október 29-én Almássy kurucaival ostromgyűrűbe vétette Eger városát és várát, sőt gyenge erőkkel megtámadták a Hatvani kaput, mely a mai Szabadság és Gárdonyi Géza terek érintkezésénél állott. Az első kuruc vállalkozás dugába dőlt, mert az egriek sűrű és szapora puskatüze és néhány ágyúlövése elegendőnek bizonyult a katonailag teljesen tapasztalatlan megyei had embereinek a visszaűzésére. De a kurucok sem lábhoz tett fegyverrel támadtak —, ekkor estek az első áldozatok Eger kuruc ostromában a város területén.

A harci események megindidása erjesztőleg hatott a város magyar polgárságának a magatartására, s hamarosan felösmerték a helyüket a küzdelemben. Szembefordultak Telekessi püspök-főispán ekkori makacs Habsburg-párti álláspontjával, és behódolási szándékukról magát Rákóczi Ferencet értesítették. Az egriek elhatározásukkal félre nem érthető egyértelműséggel csatlakoztak Heves vármegye többi helysége lakosaihoz, hiszen őket is keményen sújtotta a magyar érdektől merőben idegen és ellenséges Habsburg-politika.

Rákóczi Ferenc szabadságharca kezdetétől fogva rendkívül nagy katonai jelentőséget tulajdonított Eger megszerzésének. Éppen ezért, mihelyt értesültek az egriek behódolási szándékáról, magát Bercsényi Miklóst, egy 800—900 főnyi jól felfegyverzett csapat élén Eger birtokba vételére, illetve a behódoltak felesketésére utasította. Elrendelte a város evakuálását, kiürítését is, hogy annál sikeresebben vehesse kezdetét a vár módszeres ostroma.

A Bercsényinek adott utasítás külön nyomaték36