Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nép szólásainak világa (II.)
re az 1890-es nagy tűzvész). — Trizs: Kinyalta, mint a trizsi kovács kutyája a tányért. — Tró- confalva (ma: Hercegkút): A tróconfalviak tyúklétrán alusznak (hogy a legkisebb megmozdulásra is felébredjenek; így nagyon korán keltek, s mentek a távolabb eső földjeikre, rétjeikre dolgozni). — Uppony: Tudják a módját, mint az upponyiak a görényfogásnak. — Alsóvadász: Hetvenkedik, mint a vadászi kupec (nem enged a szavából; a szólás hátteréről: Pap, 48.). — Vajdácska: Sokan vannak, mint a vajdi Illés-búcsún. Laktató, mint a vajdi öhön. — Vámosújfalu: Megvámolták, mint a vámosúj falusiak a hullát (a szólás háttere az a ráfogás, hogy a falu lakói közül néhányan a korcsma előtt tanyázó fuvarosok szekeréről leemeltek egy teli zsákot, amelyben egy hulla volt). A vonat Liszkának és Tolcsvának is csak fütyül, de Vámosújfalunál megáll. — Várkony: Ügy szeretik, egymást, mint a sátaiak a várkonyiakat (éppen nem szeretik; a két falu között gyakori volt a határhasználati viszály). — Varbóc: Ízes, mint a var- bóci doboska (a babajka kedvenc böjti ételük volt). — Végardó: Megül, mint Végardó az erdő szélén (valamikor nagy erdőség volt Ardó határában). — Vizsoly: Még a halottat is megétetik, mint a vizsolyiak (régi szokás volt, hogy mindenszentek napján és a karácsonyi viliakor a sírokra ételt tettek). — Zemplénagárd: Annyira zsugori, mint az egyszeri agárdi ember (hogy ne kopjék a lepedője a dörzsöléstől, minden megfordulásakor leszállt az ágyról, s úgy feküdt vissza a másik oldalára). Üj feladatot kapott, mint az agárdi ember csikója (a csikót bevitte a kamrába ege- részni, mert a mihaszna macskát nem tűrte házában). — Zubogy: Szebb, mint Zubogyon a „gyönyörű”. — Zsújta: Per dől, mint a zsujtai ember a. lovával (felesel). 9. Most azokat a frazeológiai alakulatokat mulatjuk be, amelyek bizonyos földrajzi nevekhez, lletőleg határrészek, hegyek és vizek megneve- éseihez kapcsolódnak. Eat a sajátos szólástípust iltalában elhanyagolja a kutató, és a gyűjtő- nunka: Nyúlánk, mint a Sajó völgye. Fát váglak a Sajón túl, a forgácsa idehull (harangoznak). 1incsen párja a Hernádig (messze földön páratan). Csavarog, mint a Sajó a maga ágyában. Ne- 'ú a Kalizér-híd is messze (a lusta emberre mondják a bodrogolasziak; a híd néhány száz méterre van a falutól). Ha Tokaj hegye felől hallik legelőször a mennydörgés, akkor egész évben bő esőzés lesz (a cigándiak mondják). Ügy járt, mint a Szalacsi kő alatt a lévai fazekas (a Nagyvisnyó és Dédes közötti ferde szikláról van szó, s annak mondják, aki nem jó dologban jár). Ügy dől, mint a Szalacsi kő. Ha a Fekete-hegy ködözik, eső lesz (a Kovácsvágáson lakók mondják). Ha a Bükk felett borul, eső lesz, ha a Tiszáról, akkor kiderül (a .mezőkeresztesi emberek megfigyelése). Megjöttek a kassai szelek (hidegre fordult az idő; a miskolciak mondása). Ha pipál a tokaji Kopasz-hegy, eső lesz. Kopasz, mint az újhegyi Szárhegy. Pirosán megy le a hajnal a Tiszára (a tardiak szerint eső lesz). Az Őrhegyre nem megyünk, hanem visznek. Mért nem vagy már az Őrhegyen? (Őrhegyen van a temető). Nem mindenkinek az Aranygomban van a szőlleje (a legjobban termő szőlőhegyről van szó; a cserépfalusi szólásokra vö. Mizser, Magyar Nyelv, 1978. 358—60.). 10. A szólásformáknak azt a sajátos típusát is igyekeztünk összegyűjteni, amelyekben egy-egy személynév (családnév, keresztnév, ragadványnév) játssza a kulcsszerepet. Bár sokszor nagyon egyedi történések, viselkedési formák stb. szolgálnak alapul a szólások keletkezéséhez, általánosabb értelemben is tanulságos információkat fogalmaznak meg. Sokszor még a szűkebb közösség számára is elhalványult valósághátterük, de jelképi értékük még eleven, vagy ahogyan Szvorényi József írja: e szólások „családi vagy személyes esetektől felkapva jutottak közkeletre, hol fennélő, hol már elmosódott megfejtéssel” (A magyar nép észjárása közmondásaiban). Meglepő, mennyire telítettek ezek a szólástípusok humorral, sokszor komisz- kodó élcelődéssel is. Ha valaki egyszer megírja a népi humor fejlődését és jellemrajzát, használható forrásanyagot talál bennük. Az sem véletlen, hogy sok köztük az adoma eredetű szólás is (vö. Űjváry, Múzeumi Kurir, 1978. 28. sz.). Abaújszántó: Okos, mint a Pajtek szamara. Átesett, mint Kranyákné a kecskén (berúgott). Megszámlálta, mint Plaszkó a tizenhárom házat (ittasan eltévedt). Alsóberecki: Nem engedi Líber! (akkor mondják, ha valami nehezen megy). Alsódob- sza: Nem tarthat örökké, minit a Juhász Andrásné kéménye (akkor emlegetik e szólást, ha valami tönkremegy). Szabó János a zsebben is elvinné (ha valaki nehezet cipel, akkor mondják). AZsó- szuha: Kijött, mint a Jani bora (bizonytalan kimenetelű). Olcsó, mint Sós György derelyéje (éppen, hogy drága). A háttere: Űjváry, Múz. Kurir, 1978. 28. sz., 64.). Alsóvadász: Beült, mint Ignác a torba (arra mondják, akinek nem akaród- zik otthagyni a vendégeskedést). Ne mekegj, nem vagy a Menyhért kecskéje (a dadogó gyerekre mondják). Buta, mint a Dankó furikja (ha megrakták, feldőlt). Ügy járt, mint a Szatmári malaca (eltűnt). Majd megtudod, hol lakik Horkail (megverlek úgy, hogy megemlegeted). Bánhorváti Körülment, mint Galicz a Damasán. Mókája van, minit Kete puskájának (fortélyos). Jól áll, mint Csapó bácsi ásója (a fal mellé volt állítva). Bőd- roghalász: Zehernyós, mint a Muha libája (az izgágákra mondják). Bodrogkeresztúr: Oda se neki, mint Kardos a faziknak. Léhnós, mint a Biri mama disznója. Bodrogköz: Képzel, mint az Enyedi lova (tilosba tévedt, s a gazdája így védte: azt képzelte, jó helyen van). Ellopták, mint Dindó Jancsi mellől a görögdinnyét. Borsodnádasd: Sorval jött, mint Kurducz a kőhányásitól. Elmegy, mint Finya a kaszásoktól (köszönés nélkül távozik). Bor- sodszentgyörgy: Olyan vagy, mint Du Magdi (nagyon csúf). Amolyan Kanalas Kálmán (ügyetlen). Annyi vagy, mint Bajza Barcsa (iszákos). Csa- nálos: Elragad, mint Eszlárival a toli kapa (a lusta emberekre mondják). Cserehát: Jót lökött rajta, mint Büdin a kutya (károsodásának csak részben maga az oka). Elverték rajta, mint a Szobotta csépjén a hatos hangot (helybenhagyták, elverték). Hasznos a keze, mint Rendesnéé (mindent összetör). Cserépfalu: Olyan, mint Fenducék ládája (rendetlen). Ugrál, mint Jenő előtt a kecske 60
