Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Fülöp Lajos: Gyöngyösi diákok voltak
rat, gyógy- és összetételei, gyülemlik, hajlam, halottkém, helyrajz, higany, hőmérséklet, kórjel, kóros, kórtan, kórtünet, közeg, közélet, labdacs, légcső, lob, mozgékony, mozzanat, működik, nyomda, nyúlékony, penge, ragály, rokonszenv, rovar, sav, sebész, sejt, sipoly, szélhüdés, szemcse, szemész, szórványos, szörp, tan- összetételei, tanár, tapasz, természetrajz, természettan, tetszhalál, tüdővész, vegytan, vízkór stíb.8. Vessünk egy pillantást Bugát szóaükotó módszereire is. Igen gyakran már meglévő szót új jelentéssel látott el, pl. sérv (Gyöngyösinél még „seb” jelentésben), heveny (azelőtt „forróság”) ideg (korábban „húr” jelentésben) stb. Kedvelte a „gyök- elvonás”-t, a járulékelemék elhagyását: dörzs (a dözss-flből), dudor (a dudorodik-ból); gyógy (a gyógyítóból) stb. Képzett szavait a nyelv törvényei szerint alakítja, vagy a nyelvújítók sajátos képzésmódját használja fel (sebész, ízület, izzadmány, adag, roham stb.), de alkalmazza a szóösszetételt is (árjegyzék, földgömb, sejtszövet stb.). Lássunk rossz szóalkotásai közül is néhányat: huszúr „kaktusz”, ti. húsos és szúr; büng „zenit”, ti. fölöttünk csüng-büng; tapal „nadír’ ti. a tapodás alja stb.8 Tolnai Vilmos jellemzése szerint: „Egész szótárirodalmunk legérdekesebb műve ez; a leghihetetlenebb furcsaságoknak és a legkitűnőbb ötleteknek csodálatos zagyvaléka.”10 Bugát hatalmas szógyűjteményével orvosi és természettudományi irodalmunkat kívánta gazdagítani. Ez időben ugyan már a Tudós Társaság is foglalkozott a természettudományi műszók felgyűjtésével, az eddigi próbálkozások összegzésével, ennék a kísérletnek azonban — Bugát szerint — inkább csak „históriai becse leend.” A „Szóihalmaz”-ról pedig azt álltja, hogy „csak a divatba átment, vagy remélhetőleg átme- nendőket foglalja magában.”11 A szabadságharc bukása után a magyar nyelv- művelés is visszaesett. „A közhivatalok, iskolák, intézményék elnémetesítése, az a rengeteg, idegen ajkú tisztviselő, akit a bécsi kormány az országra rászabadított, a német iskolakönyvek, a német, többnyire selejtes irodalom nem maradt hatás nélkül a reformkor róhamos újulásában meggyengült nyelvérzékre, és tág kaput nyitott mindenféle idegenszerűségnek.”12 Nyelvtudósaink látták a bajokat, és meg is próbáltak gátat vetni az idegen szavak terjedésének. Divatba jött ismét a szógyártás .... Az öregedő Bugát, akit 1848-ban a nemzeti kormány Magyarország főorvosává nevezett ki, s most állásától megfosztott, rendőri felügyelet alatt álló hazafi — ismét munkához lát. Szócsín- taná-ban (1857) át akarja gyúrni a nyelvet, hogy ne legyen akadály a fejlesztés előtt. Mindazt, amit eddig alkotott, elméleti, tudományos rendbe kívánja foglalni. Összevonja pl. a szavak elejét: szócsintan<„szókat csinálni tanít”, összeránt szavakat: kor gór „korgó kór” = „kolera”; helyeslést „nem helyeslés”, ti. „helytelenítés” stb. Közmondásokat von össze: hordong ,,vacuum”< „üres hordó jobban kong”; igador „szótartó” < „az ígéret szép szó, ha megadják, úgy jó” stb. Ragozott szót gyökként alkalmaz: akolbuilítás „excommuni- catio” (kiakolbólít változatban maradt meg), út- naklat „missió” stb. A rágós szavakat képzőkkel látja el: hátrál, éj jelez stb., ill. szokatlanabb megoldással: bajbulni „bajból kiszabadulni”, fátulít „erdőt irt” stb. Kettőzéssel fokoz: emember „művelt ember”, tatap „cohaesio” stb.13 Bár bevezetőjének utalásai igen érdekesek a nyelvújítás gyakorlata szempontjából (az új szók legyenek „dologütők”, „ütközetlenek”, „könnyen kimondhatok”, minél „rövidebbek”, „fülszépek” .. .), a Szócsintan egészében véve elhibázott alkotás. Bugátot említett elvei útvesztőbe sodorják. Nem csoda, ha munkáját a bírálatok egész sora követte,14 melyeket az amúgy is megtört ember nagyon a szívére vett. Elvonult a nyilvánosság elől, de a szógyártásról már nem tudott lemondani. Magyarrá f ormálta pl. Krug négykötetes lexikonénak szavait, erdészeti és vadászati, valamint növény- és állattani műszótárt állított össze (1863), sőt készített egy kétkötetes szógyűjteményt is. Mind a Szó- csíntant, mind egyéb, kéziratban maradt értekezéseit az Akadémia irattárába helyezte. * Bugát munkálkodásának célja a magyar orvosi és természettudományos műnyelv megteremtése volt. Ezen a téren gyökeres változások kellettek, s ő vállalkozott a feladat végrehajtására. Nem akar. juk itt természetesen Bugát életművét értékeinél többre becsülni, de úgy gondoljuk, hogy több figyelmet és méltánylást érdemel annál, amit eddig kapott. Éppen ezért nem értünk egyet Ernyei Miksa értékelésével, aki azt állítja15, hogy „Bugát csupán jóakaratból nyelvünkön annyit rontott, mint senki előtte és utána.” Nem véletlen, hogy Vörösmarty már akkor, a kortárs szemével helyesen értékelte Bugát munkásságát. Megjegyzéseket fűz a tudós legelső művéhez; örömmel látja „szorgalma és bátorsága után az egész bonctudomány roppant alkotmányát magyar nevekből és műszavakból előállatni.”16 Bugát értékét Toldy Ferenc is felismerte. Toldy a „műnyelvi nagy reform”-mal kapcsolatban a következőket írja: „Ezen időszak utolsó éveiben egyetlenegy férfiú sugallatszerű, bátor fellépésével indult meg azon döntő hatású reform, mely az összes tudományok terén a szabatos, világos, könnyű, sőt elegáns nyelvi előadás .... feltételeit örök időkre megteremtette ...” „ .. .helyesen szólnia Révai, szépen Kazinczy, műszabatosan Bugát Pál tanították a nemzetet.”11 (Én emeltem ki.) Igazat adunk Tolnai Vilmosnak is. Szerinte Bugát életművében „a temérdek furcsaság közt... van igen sok értékes anyag,.... amelynek kibányá- szása megérné a ráfordított fáradságot.”18 A kritikák sorából idézzük még Kovalovszky Miklós értekezésének 19 Bugáira vonatkozó egyetlen mondatát : „ ... az az érzésünk, hogy méltatlan az utókor ítélete, hiszen annyi helyes, ma is élő vagy életképes szóalak van a sűrű lápokon ...” Bugát Pál tévedéseinek számbavételekor mindenképpen el kell különítenünk 1848/49 előtti és utáni működését. A reformkorban ünnepelték őt, mint a magyar természettudományos műnyelv megteremtőjét, Világos után azonban megfordult 44
