Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: 350 éves a gyöngyösi gimnázium

A két Vachott testvér is e város szülötte és a gimnázium növendéke volt annak idején, 1828— 31 között. Mindkét testvér részint Petőfi Sándor támogatásával, részint a saját irodalmi működésével, a kor irodalmi életében előkelő helyet vívott ki magának.

Szinte magától értetődő dolog, hogy a nagy nemzedék nevelkedése idején a gimnázium növendékeinek hazafias érzülete magasan lobogott. — Ennek a legnagyobb tanújelét az 1848—49. évi szabadságharc idején szolgáltatták. Az 1200 tagú gyöngyösi nemzetőrségben a gimnázium egész felső osztályaival, tanár vezetésével egyetemben szerepelt. A tanári testület „hódolatát” nyilvánította Kossuth függetlenségi nyilatkozata iránt. A tanulók közül ekkor már igen sokan honvédzászlóaljakban küzdöttek.

A szabadságharc bukása után Vaohott Imre, 1848. március 15. cselekvő szereplője, később nemzetőr százados, osztrák börtönök foglya. Bajza életét menteni bujdosásra kényszerül 1858-ban, miután Vörösmartyt sírjához elkísérte, elborult elmével halt meg. — Vachott Sándor Sárosy Gyula rejtegetése miatt fogságba került.

Bugát Pált, a kiváló tudóst és nagy hazafit, megfosztják egyetemi tanári állásától, elszigetelve a világtól, a Mátra tövében tudományos munkával tölti öreg napjait. — A megfcínzottak sorát Vágó Ferenc, a gimnázium későbbi igazgatója zárta le. —• Üjszászi születésű jobbágyfiú volt, aki minden támogatás nélkül végezte el saját erejéből tanulmányait. — Harmadéves egyetemi hallgatóként lépett 1848 őszén Kossuth zászlaja alá, és végigharcolta a szabadságharcot. A 34. honvédzászlóalj katonája volt. Részt vett Isaszegnél, Nagysallónál és Budavárnál a küzdelemben. Vállalta a világosi sorsot is. Bujdosásra kényszerült, az üldözésék elől a ferences rendbe menekült, s így lett az iskola tanára, s később több évtizeden át igazgatója is. — Megírta a gimnázium történetét — először. — „A gyöngyösi 'gimnázium múltját lapozva... felemelkedik az em'ber lelke amaz ismételten meginduló akaraterő és felmérhetetlen áldozatkészség fölött, melyet Gyöngyös város közönsége a gyöngyösi gimnázium életre hívása és fennmaradása érdekében annyiszor és állandóan lankadatlanul kifejtett. Csak ily pihenést nem ismerő szív, szívós kitartáság és meg-meg- újuló, egymást követő áldozatkészség volt képes a gyöngyösi gimnáziumot, mely a felsőbb hatóságok intézkedései folyamán többször a megsemmisülés szélére jutott, több századot meghaladólag az utókornak fenntartani.” — írja.

1897-ben a volt honvédtiszt igazgatót az önképzőkör ünnepi ülésén szélhűdés érte megnyitóbeszéde közben.

Egyik kartársa jegyezte fel a következő sorokat: „Bámulattal álltam meg egykor ajtód előtt, mely mögül a kór ütötte testből a reszkető ajkadról egy ének hangzott ki, amely megragadó és fenséges volt. — Azt énekelted kórágyadon, hogy... bölcsőd az, majdan sírod is, amely ápol s eltakar”.

Az iskolai oktatás nyelve a szabadságharc bukása után újra a német lett. Ezután indult 1860ig az iskola rohamos fejlődésnek olyannyira, hogy az épület igen szűknek bizonyult. Az igényeknek megfelelően, az első osztályt párhuzamosítani kellett. A VII. és VIII. osztály pedig meg sem nyílhatott. Messze vidéken kellett a gyöngyösi diáknak befejeznie középiskolai tanulmányait. — A nyolcosztályos gimnáziumot csak új, korszerű, modem, nagy épületiben lehetett elképzelni, s Gyöngyös városa áldozatkészséggel vállalta magára a tetemes kiadásokat jelentő építkezés költségeit. 1899- ben államosították a gimnáziumot, a Kossuth utcai épület megépítésével az iskola nyolcosztályossá fejlődött. A város oktatási célokra 300 000 forint kölcsönt vett fel, s ebből a gimnázium építésére több mint 120 000 forintot használtak fel. Az épület eklektikus homlokzatán a felirat: — „Gyöngyös a közoktatásnak”. Az iskola épületét 1908-ban Londonban, egy nemzetközi oktatási kiállításon díszoklevéllel és aranyéremmel tüntették ki.

Alapításától fogva, a gyöngyösi gimnázium 265 éven át volt felekezeti jellegű iskola.

Elsősorban a környék és a város kapás parasztjainak, kisiparosainak, legfeljebb kurtanemeseinek intézménye volt. A nagybirtokos arisztokráciának nem volt rangbéli a szellemében sokszor kuruc- kodó, vidéki tanoda. Ezért jelesebb arisztokrata származású diák nem is járt ide.

1889 szeptemberében iratkozott be viszont Ber- ze Nagy János, besenyőtelki parasztfiú, és az első 6 osztályt itt, Gyöngyösön végezte.

Berze Nagy János Besenyőtelken, 1879-ben született, és Pécsett, 1946-ban halt meg. Életét vidéken töltötte, a vidék, a magyar nyelv, a magyar folklór kiemelkedő tudósa volt. Már középiskolás éveiben eljegyezte magát a népköltészeti gyűjtő áldozatos életformájával. Az újabb kori magyar néprajztudomány egyik legnagyobb alakja lett, munkái a tudományág kiemelkedő értékű alkotásai. Művei közül életében jelentek meg a Népmesék Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből (1907); A néphagyományok kutatásának fontossága és módszere (1907); A csodaszarvas mondája (1927); Tájékoztató Baranya vm. magyar népe szájhagyományainak és szokásainak gyűjtéséhez (1933); Szent László füvéről szóló monda (1934); Baranyai magyar néphagyományok (1940); Baranyai népmesék (1942). Halála után jelent meg mitológiai tanulmánya, az Égig érő fa (1958) és a Magyar népmesetípusok (1957).

Az iskola kettéválása után a gimnáziumi rész 1970-ben az ő nevét vette fel.

Az államosítás után, az eddig ellenállással küzdő haladó szellem szabadabban terebélyesedhetett ki. 1919-ben itt tanult az a Dukesz Artúr, aki egyetemi évei alatt Budapesten a Galilei Kör tevékeny vezetője és egyik szervezetének harcos titkára lett. Dukesz Artúr a háborúban az orosz fronton radikális értelmiségi, polgári vonalról eljutott az öntudatos, harcos bolsevik elvekig. — Ennek lett mártír áldozata a Krasznojarszk melletti hadifogolytáboriban, 1919. augusztus 1-én. — A fehérek átmenetileg elfoglalták Krasznojarszkot. A cseh ezred tartotta a várost megszállva. A magyar és orosz katonák viszont forradalmi szer38