Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - JELENÜNK - Sós Tamás: Szakmunkástanulók - ma
lődésügyi osztály kapta meg azokat a hatásköröket, amelyek az iskola fenntartói jogból következnek. 1977-től fokozatosan további decentralizáció következtében a városi tanácsok vették át az igazgatásukat. Az iskolahálózat területi elhelyezkedése lényegében a megye gazdaságához igazodik. A megye déli részén (Heves, Füzesabony) nehézséget okoz, hogy be kell járni a városokba, illetve sokan tanulnak a szomszédos megyékben is. Ezen enyhített a gyöngyösi ipari szakmunkásképző hevesi kihelyezett tagozatának beindítása. A középfokú iskolahálózat korszerűsödött, erőforrások jobb kihasználását segítik a szakmunkásképző és szakközépiskola összevonások. A tárgyi feltételek javultak — de még mindig nagy az aránytalanság a tanterem, tornaterem, tanműhely eszközellátás tekintetében. Nem rendelkezik önálló épülettel a gyöngyösi kereskedelmi és vendéglátóipari és a mátrafüredi Erdészeti Szakmunkásképző Iskola. Egerben azonban az elmúlt időszakban fölépült egy 16 tantermes iskola, egy 320 férőhelyes diákotthon és négy új tantermet is kialakítottak. Gyöngyösön iskolakomplexum kezdte meg működését, Hatvanban modern diákotthont vehetnek birtokba a tanulók. A termek zsúfoltsága csökkent, de továbbra is váltott rendszerű oktatás van. Nőtt a főhivatású oktatószemélyzet száma, közel négyszázan magasfokú szakmai, pedagógiai és politikai felkészültséggel végzik munkájukat. Az arányuk jobb az országos átlagnál. A vállalatok által kinevezett szakoktatók és a tanulókkal foglalkozó szakmunkások egy része azonban nem mindenben felel meg a követelményeknek. Ez elsősorban az építőiparban és egyes szövetkezetekben jelentkezik. A tanműhelyek színvonala, felszereltsége nem mindenütt felel meg a képzés követelményeinek. Folyamatos beszerzésre és felújításra volna szükség. Az iskolák a gyakorlati képzést biztosító vállalatokkal jó kapcsolatot alakítottak ki. Az üzemek többségében érdekeltnek érzik magukat a képzés színvonalának emelésében. Az üzemi tanműhelyekben zömmel produktív munka folyik. Bár a kollégiumi, diákotthoni férőhelyek száma emelkedett, még mindig nem elegendő. Különösen a leányok kollégiumi elhelyezése nem megoldott. A bejáró tanulók száma magas, 47 százalék. Jelentős fejlődést hozhat a hatvani diákotthon teljes átadása, ahová a helyieken kívül három megye fiataljai járnak. A szakmunkástanulók félig diákok, félig munkások, így gyermekek és felnőttek is. Képzésük során személyiségük kettős hatás alatt formálódik: hat rájuk az iskola és az üzem. Az elmélet és a gyakorlat — sokszor megválaszolatlan — valós, vagy vélt ellentmondásaival találkoznak, ami fejlődésüket nagymértékben befolyásolja. A személyiségük, egyéniségük, jellemük a társadalmi környezettől meghatározott módon fejlődik. A szülői ház, iskola, üzem, az ifjúsági mozgalom és a társadalmi életünk jelenségei együttesen hatnak rájuk. Heves megyében a szakmunkástanulók döntő hányada — mint minden nagy ipari hagyományokkal nem rendelkező megyében — az első generációs muhkásszülők és a mezőgazdasági fizikai dolgozó szülők gyermeke. Csak kis részük értelmiségi származású. A népszerű és a kvalifikáltabb szakmákat elsősorban munkásszülők és a középszintű értelmiségi szülők gyermekei választják. A szakmunkástanuló fiatalok közül sokan rendezetlen családi körülmények között élnek, hátrányos helyzetűek. Az állami gondozottak többsége is ezekben az intézményekben tanul. A cigányfiatalok száma a középfokú oktatásban itt a legnagyobb, 15 százalék. Sokuknál a hátrányos családi háttér, és az általános iskola alatt kialakult negatív személyiségjegyek — a kudarcok, neveltetés- beli és ismeretszintbeli különbségek hátrányokat jelentenék. A tanároknak, szakoktatóknak köszönhetően azonban a tanulók többsége megtalálja helyét, sikerélményhez jut, megismeri egyéni képességeit. Igyekszik azt fejleszteni, ezt bizonyítja az is, hogy növekedett az elmúlt években a szakmunkásvizsga után továbbtanulók száma. Az iskolák általában nagy gondot fordítanak a diákok igényeinek felkeltésére, szabadidős programok szervezésére. A fiatalok szívesen vesznek részt erőt, ügyességet igénybe vevő programokon. Sok esetben viszont mindez kényszerként jelentkezik és ellentétes (hatást vált ki. Jelentős nevelési tényező az önkormányzati tevékenység. A saját maguk és társaik érdekében végzett konkrét munka önmagában is nevelő erő, másrészt itt tanulják a közéletiséget. Sajnos a pedagógusok egy része ezt csupán formalitásnak tartja. Ott alakulnak ki zömében erősebb közösségek, ahol az elméleti és a gyakorlati képzés során is együtt vannak, jobban megismerik egymást, jobban tudnak egymást foglalkoztató kérdésekkel azonosulni. Az osztályok jelentős részénél minderre kevés az idő. A tanulók nevelését az első két év után az üzemek veszik át fokozatosan. A gyakorlatból kapott érdemjegyek általában egy osztályzattal magasabbak, mint az elméleti tárgyakból szerzettek. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a felvettek egy jelenős részének általános tudásszintje és tanulási képessége alatta van az általános iskola követelményeinek. A tanulók nagy részénél viszont a manuális képességék jók. Konfliktusokat okoz, hogy általános iskolában az elvárások és a tevékenységi normák egyoldalúan intellektuális típusú tanulói életforma keretei között alakulnak ki, újratermelve ezzel bizonyos fokig a társadalmi egyenlőtlenségeket, így a diákok egy része azért választja a szakmunkásképzőt, mert azt a tanulástól való megszabadulás lehetőségének látja. Az értéket elsősorban a fizikai erő és az ügyesség jelenti számukra, szemben a szellemi tevékenységgel. A szakmunkásképzők közismereti anyaga, amely inkább az általános tantervi koncepciókhoz kötődött, kevésbé enyhítette az iskolával szembeni ellenszenvet. A közismereti tárgyak oktatása csak mérsékelten járul hozzá a réteg társadalmi aktivitásához. Így nő az iskolán kívüli nevelési tényezők, így a KISZ szerepe is ezen a téren. A szakképzés során a korszerű és általános szakmai ismeretek biztosítása mellett fontos, hogy 29
