Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - JELENÜNK - Kiss Gyula: Verpeléti akácos
gén — épp ehhez kapcsolódóan — sajátos kimutatást olvashattam: Verpeléten 1969-ben a munkabíró lakosság 60 százaléka a tsz-ben, 40 százaléka más területen dolgozott, 1982 októberében 14 százalék iá tsz-ben, 86 százalék pedig azon a bizonyos „másik területen” ... Öreg lexikonokat faggatok a verpeléti tudnivalókról. Időrendben a Pallast (1897), a Révai Nagy Lexikont (1926), s a Tolnai Üj Világlexikont (1926). Szinte szó szerint egyezik fő-fő közlendőjük: itt és a környéken termelik a Verpe- létről elnevezett, jó minőségű magyar dohányt. De még az 1962-iben megjelent Üj Magyar Lexikon is szükségesnek véld a község dohánytermesztését és szárító telepét megemlíteni. Holott... Ami tárgyilagosan a helyszínen megtudható eme országos hírnévről: a múlt század elején nemcsak hazánkban, de Európa-szerte ismert, s kedvelt dohányfajta volt. Az 1850-ben behozott monopólium azonban visszafogja a termelői kedvet. Valójában e század húszas éveiben meg is szűnt a nagyobb mérvű dohánytermelés. A hírnév azonban változatlanul kísérte Verpelétet. Az igazság az, hogy a fajta mellett a talaj is egyenrangú tényezője volt a szép, jellegzetes sárga színű verpeléti dohánynak. A tsz egy darabig foglalkozott vele, de most már évtizedek óta nem termelik. A kápolnai dohányfeldolgozóhoz tartozik egy itt dicső múltra, s azzal a gyakorlati haszonnal, hogy időszakos munkát nyújt Verpelét asszonyainak. A szőlő, a Chasselas, Olaiszrizling „ütötte ki a nyeregből” a dohányt, mondogatják. De kiütötte- kiüti az idegrendszerre, májra oly veszélyes direkt- termőt, a noaht, otellót is. Mely utóbbiban sem hisz azért mindenki. Nem hisz ama nyolcvan körüli borissza, aki életében mindig ezeket itta, s kutya baja sincs. Legyintett kezével, s hozzátette: Ugyan, kérem, nincs rossz bor, csak rossz borivó. A mátraalji borvidéknek ma már egyik hasznos termőterülete a debrői—verpeléti, ezt viszont mindenki megerősítette. A művelődési ház igazgatónője, akinék annyit köszönhetek, pontos kimutatást nyújt át a különböző munkahelyeken foglalkoztatottakról, nem szerint éppúgy, mint jövedelmük átlagait föltüntetve A nagyközségre jellegénél fogva közvetlenül utaló intézményeken (tanács, oktatásügy, egészségügy, közlekedés stb.) túl a Fénycső, Világítástechnikai Villamossági Szövetkezet a VOSZK borpalackozó üzeme, pincegazdaság, jelenleg 479 férfit és 547 nőt foglalkoztat. Tehát 1026 személy talál helyben munkaalkalmat, ami az ide- és el- ingázásdk miatt korántsem csupán helyi lakosok foglalkoztatását jelenti. A keresethatárok férfiaknál: 3300—8700, a nőknél 2470—5000 Ft. Meglepően magasnak vélem a különböző foglalkozási ágakban tevékenykedők mobilitását. A két társközségből nem kevesebben, mint 1089 fő jár el munkába, zömmel az iparban és építőiparban foglalkoztatottak, 777-en. Fő áramlási irányuk a Mátravidéki Fémművek, Sírok, a vásontai Gagarin Hőerőmű és természetesen Eger, a legkülönbözőbb munkahelyekkel. Az ingázók naponta átlagosan két órát töltenek utazással. Az utazás megemelkedett költségei lényegesen nem csökkentették az ingázók számát. Aki végigsétál Verpeléten, s az üzletekbe bekukkant csupán, szemtanúja, hogy valamennyi „boltféleség” jól fölszerelt, áruval kellően ellátott, gondoljunk akár élelmiszerekre, akár tartós fogyasztási cikkekre. Ha csökken a népesség, nem kétséges, hogy a különböző újabb és újabb szolgáltatások iránti igények előbb-utóbb 'kielégülve betelnek. Erről azonban egyelőre Verpeléten szó sincs. A Finommechanikai Vállalat szervizén, a Technolux Ktsz helyi részilegét, a Gelika-szervizen, a Patyolat átvevőhelyén kívül — nincs tévedés! — 81 kisiparos működik a nagyközségben, 84 szakmában! S a „dolgok rendje szerint” ez sem elegendő. Kedves informátorom szerint szükség lenne még kisipari tevékenységre a cipész, asztalos, víz- és villanyszerelő, központifűtés-szerelő, férfiszabó, cukrász és kozmetikus (!) szakmákban. Igen, Verpeléten ma ilyen kielégítetlen igények vannak ... Emidh Gusztáv Nagy Naptára segít. 1862-ben Verpeléten két orvos volt. Egyikük „egyszersmind” mint az Általános Magyar Biztosító Társulat ügynöke is tevékenykedett (!). Ma ugyancsak két orvosi (és egy állatorvosi) körzet működik. Van fogorvos, s két védőnő és természetesen gyógyszer- tár. A két orvosi körzetiben mintaszerűen megszervezett az egészségügyi ellátottság. A múlt évben 27 157 orvosi vizsgálatot végeztek részben a rendelőben, részben a beteg lakásán. 1307 kómem ellen küzdöttek orvosok, ápolónők s — betegek. A „legdivatosabb” betegségfajták így alakultak: légzőrendszeri (378), reumás (195), idegrendszeri (148), sérülés, mérgezés (143), emésztőrendszeri (121). Megnyugtató, hogy — szemben az általános kórhelyzettel — alacsony a keringésrendszeri s a daganatos megbetegedések száma (58, illetve 12). Pár éve fogászati szakrendelés is működik. Elképesztő, s milyen kihasználtságban! Ismét egy mondat egy jelentésből: „A fogszuvasodás rohamos terjedése miatt az óvodás korú gyermekek szervezett kezelését is bevezeti...” Van Verpeléten 25 férőhelyes bölcsőde. Az óvodába valamennyi óvodás korú gyermeket fölveszik. 125 férőhelyen így 195 gyermek szorong. 1862-ben a verpeléti „elemi tanodában” Babies János irányítása mellett három tanító oktatott a tudományokra. A héber iskolában egy. Az iskolaigazgató szíves írásos tájékoztatójából tudom, hogy Verpeléten az 1939—40-es tanévben az elemi iskolai tanulók száma 438 volt. Hat tanteremben nyolc — javarészt férfi — tanító végezte a nevelés, oktatás munkáját. Az elemi iskola befejezése után hároméves ismétlőosztály következett. Jelenleg 17 tanulócsoportban 514 tanulóra 23 pedagógus jut. Zömmel nők. A szakköri tehetséggondozás szép szerepe s eredménye mellett, azonos ellensúly, s a gond a cigány tanulók beiskolázása. Amolyan mentőövként: a tanács egy tiszteletdíjas cigány szülőt alkalmaz a lógós, iskolakerülő gyermekék „mozgósítására”. 24
