Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 4. szám

ezzel )a számmal búcsúztatjuk az óévet. Eg veled 1983-as sok gondot, nehézséget, de nem kevés sikert és örömet is hozó esztendő. Es boldog, eredményekben több, gondokban kevesebb évet hozzon magával az 1984. esztendő, 16 évvel az ezredforduló előtt. E folyóirat szerkesztőinek esze ágában sincs mérleget vonni az elmúlt évről. Megjelentünk négyszer, 64 oldalon számonként, yvattunk új szerzőkel, szép számmal, találkozhattak az olvasók a régiekkel, közöltünk verset, novellát, tanulmányt, tudományos dolgozatot, helyt adtunk grafikának, fotónak, — egyszóval tettük a dolgunkat. A XI. évfolyamunkat zárjuk, s a következő számmal a XII.-at kezdjük. Ügy véljük a 12 év egy folyóirat életében már nem éppen a gyerekkor, még ha most is előfordulnak gyermekkorra jellemző hibák, tévedések, akár az írások minőségében, akár a nyomdai előállítás, korrektúra minőségében.

Mindezekért, ha elnézést nem is, de a bocsánatát kérjük az olvasóknak.

A mostani, a XI. évfolyam 14. száma, mint minden bizonnyal feltűnik majd az olvasónak, számos gyöngyösi vonatkozású cikket, tanulmányt közöl. Következő számainkban az új esztendő folyamán a Hevesi Szemle olvasói ismét gyakrabban találkozhatnak e mátraalji város életéről, múltjáról, jelenéről, sőt jövőjéről szóló írásokkal. Nem véletlenül, 1984 derekán ünnepli Gyöngyös várossá alakulásának, vagy ha úgy tetszik várossá való alapításának 650. esztendejét. Nem hisszük, gondolom a gyöngyösiek sem, hogy e kedves fekvésű, serényen munkálkodó, pezsgő életű kis városa hazánknak, meghatározó erejű lenne a magyar társadalom fejlődésének, történelmi múltjának és történelemmé formálható jövőjének. A szerénység jegyében akarják megünnepelni az évfordulót. Ám az sem lenne igazság, ha ki nem mondanánk: Gyöngyös történelme — középkori, újkori, mai — elválaszthatatlan Magyarország, a magyar nép történelmétől. S ilyen értelemben — a neves dátumok, a városhoz kötődő történelmi és történeti eseményeken túl — Gyöngyös élete, munkája, szerepe e térségben mindenképpen visszahatott hazánk arculatának alakítására.

Nem óhajtunk statisztikát idézni, mennyi lakos, mennyi üzem, mennyi könyvtár, milyen ipari termelés, hány hektó bor, hány százmillió forint a mezőgazdaságból, — ez a statisztikusok dolga. A miénk csak az, hogy amikor rendjén és helyén próbáljuk méltatni itt is és a folyóirat belső hasábjain is Gyöngyös szerepét és jelentőségét, e város történelmi múltja mellett történeti jelenéről sem feledkezhetünk meg. Arról a nem lebecsülendő gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai szerepéről, amelyet Heves megyében betölt, mint e kis megye második legnagyobb városa és véle, általa betölthet maga a megye is, és a szerepét az egész ország életét illetően.

Tudjuk, sőt sajnálatosan biztosak is vagyunk benne, hogy terjedelmünk lehetőségein belül bármennyit is írunk majd e városról, az kevés lesz ahhoz képest, amit a gyöngyösiek joggal és okkal elvárnak, de még ahhoz képest is, mint amelyet bőségesen megérdemelnének. Azon igyekszünk majd, hogy ha kevesebbet is, de átfogóbbat írjunk e városról, hogy a cikkek, tanulmányok, elemzések szerzői hatoljanak mind mélyebbre soraikkal, gondolataikkal a város múltjának, szépségeinek megmutatásában és szárnyaljanak minél magasabbra, ami a jövőt, s a realitásokat illeti.

Boldog új esztendőt Gyöngyös városa, boldog és gazdag 650. esztendőt.

1