Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - JELENÜNK - Bencze Klára: Így ír (érez?) a nép
Idős férfi Nagymágocsról öreg barátjával történtekről tudósít. Sertéseket hizlaltak, szorgalmasan dolgoztak, összegyűjtögettek százötvenezer forintot. Megtudta a fiuk-menyük. „Kimentek ho- zájuk szép mézesmázos szavakal hogy papa mama hagyják aba ezt az életet adjanak el mindent, éljenek öregségükre nyugodt életet, nézék a televíziót, az újságot olvasák vagy sétáljanak a kertben. Az öregek úgy tetek öszejöt négyszázhúsz-har- mincezer forint, a fiatalok fölmarkolták jöt a százezer forintos autó, jöt az üdülés a színház a mozi a mulató hejek az öregek meg a konyhába szomorkodtak mert a nagy szobákba nem volt szabad nekik bemerd két hét múlva szociális ot- honba hejezték ,be őket és ott sírdogálnak azért amit tetek ...” ★ A szülőtisztelet a levelek alapján általános erkölcsi norma, ám végletes véleményhez is akad pártfogó. Egy pesti vegyészmérnöknő felháborodottan cselédnek nevezi kolléganőjét, mert szerinte az, az apja mellett. Kifejezéséért mindenki elítéli, csak a szerencsétlen soproni M.-né veszi védelmébe. „Akinek az sorsa, hogy idős szülője rámarad, a cselédsorsnál is rosszabb az élete” — erősíti meg a vegyésznő igazát. A vitaalap „Károly”. Szüleit magához vette, házukat eladta, pénzüket elköltötte — szülei elszöktek tőle. Egyedül D.-né, „egy nagyon fáradt 38 éves asszony aki mellesleg imádja a szüleit” — áll mellé. Szerinte a szülők hibásak, mert nem tudtak vagy nem akartak alkalmazkodni. Ö ugyan egy faluban lakik az édesanyjáékkal, mégis nehéz róluk gondoskodnia. Munka után várja az otthona, férje, fia, a kert a jószág, a lakás. Kényelmes, központi fűtéses, összkomfortos. Szüleinél viszont fát kell vágni, vizet melegíteni, körülményes ott főzni, mosni, takarítani. Hívják őket az egyik szobájukba, de az öregek nem mennek. Így munka után szalad hozzájuk is rendet rakni és állandóan holtfáradt. „Tudnék kedves lenni a gyerekemhez, a szüléimhez, a férjemhez, türelmesebb és sokkal boldogabb lennék velük együtt” — hangoztatja vergődve, tehetetlenül. ★ Maga a levélforma (némelykor beadvány jellegű) sablonos. Az iskolában beléjük sulykolt fogalmazási mintát alkalmazzák. A „bevezetőben” elnézést, bocsánatot kérnek a „bátorkodásért”, a zavarásért, hivatkoznak olvasói múltjukra, majd teljes részletességgel megírják, miért kapcsolódtak be a vitába. Itt már kitárulkoznak, felfedik érzelmi beállítottságukat. A „tárgyalás” saját életük, legfőbb problémájuk, nézetük, felfogásuk előadása. A „befejezés” a búcsúzás fordulatai: „zárom levelem”, „mást nem írok”, „többet nem is írok bár volna még mit”, „további sikert, egészséget kívánnak a szerkesztőknek, az újságíróknak”, van aki „választ vár” s „maradok tisztelettel” köszön el. A szöveget inkább csak tarkítja a nagybetű. Mondat közben is használják, ha a szó olyan fogalmat jelöl, amelyet tiszteletük övez. Haza, társadalom, szocializmus, demokrácia, pártunk, kormányunk, társadalombiztosító, nyugdíjintézet, tanács, nyugdíjas, takarék, törvény, minisztérium, szerkesztőség, lapjuk vitasorozata szociális otthon — rendszerint nagybetűsen fordul elő, akárcsak az aláírásban és megszólításban használt tisztelt, tisztelettel. Az olyan közeli rokonságot jelentő szavakat mint a szülők, édesanya, édesapa, férjem, testvére, szintén nagybetűvel kezdik. A meny, a vő, az „Apósom”, „Anyósom” szót még akkor is, ha évtizedek során pokol volt mellettük az élet. A szeretet, az isten, a teremtő, a mindenható ugyancsak kiérdemli ezt a megkülönböztetést. Idős bácsi a karrieristákat „Karrieristák”-nak nevezi s írja. A kiemelés néhány más eszközét is alkalmazzák. Legfontosabbnak vélt sorainkat aláhúzzák, bekezdéssel, zárójellel, idézőjellel élnek, előfordul a kötőjel, a gondolatjel. Írásuknak gyakran adnak címet —■ ahogy az újságban látják. A hangsúly kedvéért a felkiáltójeleket, kérdőjeleket megsokszorozzák, mintegy figyelmeztetésként, észre akarják vétetni, hogy ez aztán csakugyan kiáltás. „Hová tegyük a szüleinket? Döbbenetes!!!” „Egyet jegyezzen meg minden gyerek!!!!” Vesszőt, pontot alig raknak, gyakran pont után is kisbetűvel folytatják az írást. „Az egészségem igen megromlott, mert 68-ban volt egy műtétem, de azt is kibírtam, felgyógyutam.” A számokat sohasem írják betűvel. Talán a könnyebben leróhatóság, talán a sietség okán a legképtelenebb esetekben is számot használnak. „1 kék” — írja Sz-né Vityapusztán. „6—7” százezerforintos vagyonáról szól egy zsugori bácskai parasztember. A Varga-családban ,,7-en” vannak testvérek, az idős asszony, aki ötven évig ápolta az édesanyját „67-dik” évében van. ★ Az átkozódás nem ritka. „Feneketlen kútba élve bedobni.” „Felakasztanám az ilyen szülőt.” „Ha van uracsos gyermeke, fizettessék meg vele a szülőtartást.” „Az se legyen, aki ajtót nyisson rá.” „3 napba se adnék neki félszelet kenyeret.” „De ne is legyen boldogság egy családon se a szülők szeretete nélkül.” „Az olyat hideg pincébe zárnám.” Nagyanyó jut eszembe, az iskolázatlan, de sokat tapasztalt egykori cselédlány, házmesterné, majd kofaasszony, nyolc gyermek szülője, akinek mindaddig ráállt a szája az átkozódásra, míg azt nem hallotta, az átok visszaáll arra, aki szórja. Az ő leveleit volt ilyen nehéz olvasni iskolázott szememnek. Szeretett levelet írni. Fiainak, unokáinak, rokonainak. A pont- és vesszőnélküliség, a szöveg egybefolyása zavarta az értelem felfogását. Értelemzavaró hibák, pongyolaságok persze szép számmal vannak, s ezek egyrésze a gondatlan írásszokásból ered. „Bocsánatot kérek levelem zavarásáért” — írja a hejőkürti asszony. Mások korra, nemre, foglalkozásra való tekintet nélkül szavakat, szótagokat hagynak ki. 17
