Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Gábor László: Körkép '83
eséskor mindig késésben van. Ezen a télen már a második fegyelmit akasztják a nyakába, de sokan reméljük itt, hogy a hurkot is a nyakába teszik hamar. Bár tennék már, hogy ne gyötörne lelkifurdalás, amiért egy ilyen világ-szemetje tett lakatot a számra, és ültetett félelmet a szívembe .. . Mert azóta hiába zárkózom be éjszakára, hiába készítem kezem ügyébe a kisbaltát, félve alszom el, s mint barázdában a nyúl: riadok Körkép 83 Harminc mai magyar elbeszélés Óhatatlanul közhelyszerű megjegyzések kerekednek ki abból, ha ilyen kötetet fogunk valla- tóra. Egy év novellatermését reprezentálja ez a gyűjtemény, amely szemre is tekintélyes, hét és fél száz oldalával igen vaskos. Különböző történelmi korszakok szülöttei, irodalmi irányzatok képviselői békés összhangban megférnek ezeken az oldalakon egymás mellett. Furcsa világ rajzolódna ki, ha ezeknek az elbeszéléseknek megkeresnénk a színhelyeit. Magyarország, vagy a Föld mely pontjain teremnek az itt felbukkanó hősök, az írói alapanyag milyen gyökérből származik? Á harminc történet döntő többsége vagy különös helyszíneket — furcsa országot, egy szoba madárrezervátumát, a túlfűtött képzelet birodalmát — választ, vagy a múlt már lezárt, lekerekített bizonyosságát találja meg. Elenyésző töredék ábrázol társadalmilag és emberileg olyan fontos összeütközéseket, amelyek átlelkesítik s a mai valóság művészi megfelelésévé teszik az írást. Először a kötet nagyobbik felét kitevő — nevezzük így — modernista törekvésekről gondolkodjunk el. Különös módon most olyan alkotók is jelentkeznek ilyen históriákkal, akik előző írásaikban realista módon fogalmazták meg mondanivalójukat. Különösen feltűnő Balázs József, Lengyel Péter és Ördögh Szilveszter témaválasztása, mindhárman óriási lendülettel törtek be az elmúlt esztendőkben az irodalomba. Most különös megtorpanás és témaváltás figyelhető meg náluk: eltértek a szimbolikus, erősen áttételes próza felé. Balázs József „mennyei története”. A csapos misztikus távlatokat tár föl egy jóvátehetetlenül kisszerű emberi élet számára. A koportos szűkszavú, az evilági részvétlenséggel küzdő, a halállal is dacoló üzenete már nagyon messzi sodródott a szerzőtől. Első kisregényéhez képest szembeötlő a pálfordulás. Lengyel Péter is eltávolodott régebbi énjétől. Igaz: létélménye azelőtt is elvont volt; tüntetőén értelmiségi témákat dolgozott föl. Most azonban egy sci-fi jellegű elbeszéléssel jelenkezik, amely érdekes ugyan, de teljesen kilóg a kötetből. írói kísérletnek érdekes, de taminden neszezésre. Már az is többször eszembe jutott, hogy egy vak éjszakán rálesek Andriskára és elrekkentem. De lebeszélem magamat, mert hiába pusztítanám el a közjó érdekében, nem nyugodhatnék meg. Birike támadna fel a lelkemben, és sírna, csak sírna szüntelen. Ügy sírna, hogy holtomig hallanám. Zám Tibor Ián tudományos-fantasztikus novellának nem elég alapos. Ördögh Szilveszter indulásakor paraszttörténetekkel jelentkezett. Azóta távol került attól a világtól, amelyben A csikó című kötetének írásai megfogantak. Az itt olvasható Korai testamentum egy kiürült személyiség végrendelkezése. A lírai megfogalmazás nem tudja leplezni a mondandó hiányát, közhelyes ömlengéssé alakul ez a vallomás. Találunk itt azért olyan alkotókat is, akiknek pályáján nem mutatkozik ilyenfajta törés: mindig is ezt a formabontó, kísérletező utat járták. Esterházy Péter Sívó édesgető című montázsa különböző irodalmi alapanyagok felhasználásával készült összeállítás. Talán van valami folyamat benne, talán nincs, talán történik benne valakivel valami, talán nem. Mindenesetre érdekes játék, mert legalább az írója eleve elhatárolja magától az „önző személyeskedés” lehetőségét és látszatát is. Valami kínos objektivitással uralkodik itt a szerencsejátékszerű végzet az emberen, az ezredes teljesen véletlenül választja a főhőst, a beszélgetésben elhangzó mondatok szinte kalapból kihúzott sorsszerűséggel kerülnek a papírra. Mégis összefüggenek, talán csak azért, mert valaki egy szöveggé szerkesztette őket. Mándy Iván és Tandori Dezső a világalkotó írók közé tartoznak. Mándy egy gőzmosodáiból, egy kültelki futballpályából, egy koszos mozi nézőteréből varázsos helyszíneket formál. Tömör nyelve, szürrealiztikusan merész képi megfogalmazása egyre kiérleltebb. Valahogy végig haladt egy belső folyamaton. Először embereket alkotott, Minarik Edéket, Ásta Nielseneket: kitalált és valóságos figurákból megteremtette mitológiájának isteneit és félisteneit. Aztán jöttek a tárgyak. Lelket adott a székeknek, a villamosoknak, a kabátoknak megfejtve kifürkészhetetlen titkaikat. Már képes arra, hogy eszközeivel lényeges jelenségeket, s egyben „lényegtelen mélységeket” ábrázoljon. Egyszóval olyan mélyértelműen semmitmondó, hogy az embernek belekáprázik a szeme. Ha lenne hazánkban — más országokban van — íróiskola, s mándyzmust kötelező tárgyként be kellene 11
