Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Illényi Domonkos: A kommunista és a szociáldemokrata párt Németországban és a Német Szövetségi Köztársaságban
fasizmus győzelme után az ellenállási mozgalomban esetenként a szociáldemokraták és kommunisták megtalálták egymás kezét, de a korábban vázolt ellentétsor, a másik iránti bizalmatlanság hosz- szú távon, a második világháború után is újratermelődött. Az SPD nehezen nyelte le az 1932-ben megfogalmazott, a KPD stratégiai céljaként hiposztazált gondolatot: a szociáldemokrácia felszámolását. H. Neumann (KPD KB tagja) csupán azt vitatta, hogy a Brüning-kormányt is fasisztának lehet-e nevezni, vagy még a fasizmus előfutára-e. B. Thälmann szerint nincs „osztályszerű” különbség a fasizmus és a brüning-kormány között, csupán tempóbeli. (1931. új KV. határozat.) 1932-ben pedig megfogalmazzák: „A demokratikus és a fasiszta diktatúra nemcsak két forma, amelyek hasonló osztálytartalmúak, hanem külső módszereikben is .... közelednek egymáshoz és összefonódnak egymással.” (Die Internationale. 1932. febr. XIV. évf. 481. p. és XV. évf. 213. p.) A KPD következtetései szintén nemcsak a jelent, hanem a jövőt is érintették — és nem kedvezően! Árnyaltabb elemzés helyett, amely föltárta volna a szociáldemokrata illúziókat (pl. a „baueri külső segéllyel kapcsolatban”) és a közös harc alapjait kezdte volna kimunkálni, régi sztereotípiákat, strukturális dogmatista recepteket alkalmazott megváltozott hazai helyzetekre. Nem a fasizmusra, hanem a szociáldemokrácia fokozatos talajvesztésére koncentrált. ,,A KPD a szociáldemokrácia munkástömegeiben jelentős bázist teremtett... ” (Der Kämpfer 1932. nov. 8.) Megfeledkezett arról, hogy az SPD igyekezett képviselni a munkásosztály gazdasági, szociális és kulturális érdekeit válságos időkben. Nem vette tekintetbe, hogy ez a párt nem adhat mást, 'mint a lényegét: a nagytőke pártjainak tolerálásával, a polgárháború elkerülésével, a fasizmus elleni tiltakozással, az erőszaktól való visszariadásával alapvetően lehetővé teszi a fasizmus elleni harc megvalósítását, akkor, ha közös megegyezés, kompromisszum születik, amely kiin- dulópontia lehet a fasizmus elleni harc eszkaládá- sának. Ezt igen sok SPD-nyilatkozat igazolja, az alapvetően hibás SPD-taktika ellenére is. A Lipcsei Kongresszuson elfogadott határozat leszögezi, hogy ..ha a nácik az általuk hirdetett reakciós uralmat kiterjesztik Németországra, a német munkásosztály minden eszközzel harcot folytat majd ellenük.” (Sozialdemokratischer Parteitag in Leipzig. 1931. máj. 31—jún. 5-ig. Protokoll. Berlin 1931. 45— 46. p.) Az állandó visszavonulás hatása a választásokon megmutatkozott —, fokozatosan csökkent az SPD-re szavazók száma. Hibásan ítélték meg a vezetők a német imperialista állam lényegét és azt is. hogy a monopolistákkal sikerülhet ellensúlyozni a fasizmust. A fasiszta diktatúrát egyetlen ember diktatúrájának tekintették, aki a tömegek vállán a gazdasági nehézségeket kihasználva rövid időre kormányra is kerülhet, de ugyanazon tömegek okozzák pusztulását is, ha demagógiája üres választási manővernek bizonyul. Az SPD „ellenállása” így a publicisztikára és az alkotmányjogra korlátozódott, jóllehet Papén államcsínye előtt a porosz rendőrséget, a Reichsbannert és az Eiserne Frontot is felhasználhatta volna pozíciójának megvédésére (védelmi egységek!). Az SPD tétovázásán nem változtat a rugalmasabb KPD-politika 1932 júniusa után sem. A KPD vezetői hosszú távra levonták azt a következtetést, hogy az egységfront megteremtését az SPD nem támogatja, mert az a parlamenten kívüli harc terrénumához tartozik. Így tiltja meg a szociáldemokrata munkások számára az Antifasiszta Akcióban való részvételt és ezzel túlhatja, megmerevíti a XIX. századvégi szociáldemokrata parlamenti taktikát, a fasizmus hatalomra jutásának előestéjén, kényszeríti a KPD-t az „alulról” létrehozandó egységfronttaktika preferálására és ebből a logikusnak látszó, szociáldemokrata-ellenes politikai gyakorlat kodifikálására. A fasizmus hatalomra kerülésével a demokratikus talaj kicsúszott a KPD és aztán az SPD lába alól, s vele a legalitás is. Lenin azt írta a Baloldali- ság, a kommunizmus gyermekbetegsége c. írásában, hogy a vert seregek gyorsan tanulnak. Az SPD és a KPD bebörtönzött, koncentrációs táborokba hurcolt és 1945-öt megélt tagjai újra fokozatosan elzárkóznak egymástól a három nyugati megszállási övezetben, míg a keleti övezetben pártegyesülés és a demokratikus pártok szövetségének megteremtése után népi demokratikus átalakulás megy végbe. A három nyugati övezetben a dem akta tikus pártok is később alakulnak meg, és sajátos körülmények között kezdenek hozzá az ország felépítéséhez. A lassan induló, majd a Marshall-segély elfogadása után felgyorsuló gazdasági fejlődés, a megszálló hatóságok politikai mentalitása, a belső erők fokozatos aktivizálódása adja az új stratégiai szakasz fontosabb koordinátáit. A nvugati területek hatalmas, bár a háború végére 12%-os veszteséget szenvedett ipari ereje és a háború után megnövekedett belső szükséglet a békés időkben alapját kénezhette volna a termelés gyors felfuttatásának. Ennek viszonylagos elhúzódása Összefüggött a politikai kibontakozás elhúzódásával, illetve az ebből következő gazdasági, társadalmi és politikai perspektívátlanságeal és bizonytalansággal. A nyugati megszálló hatóságok is feloszlatták a fasiszta szervezeteket és intézményeket. és proklamálták a potsdami szerződésben meghatározott nácitlanítást a társadalmi életben is. Másrészt viszont átmenetileg saját övezeteikben nolitikai zárlatot rendeltek el, mindaddig visszatartván a politikai élet kibontakozását, amíg ki nem alakulnak a nekik is megfelelő, polgári demokratikus célokat hirdető irányzatok. A megszálló hatalmak a német nagytőke kevésbé kompromittált embereire, továbbá a klérus és jobboldali szociáldemokrácia képviselőire igyekeztek támaszkodni. Az amerikaiak főként a konzervatív egyházi körökben, az angolok és a franciák, elsősorban a szociáldemokrata és szakszervezeti vezetőkben keresték politikájuk bázisát. Átfogó szervezkedés azonban csak 1946 végére vált lehetővé. Az első lépéseket a politikai életben a nyugati övezetekben is a kommunisták tették meg. A föderációs és szeparatista nézeteket elvetve, a KPD 53
