Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 2. szám - JELENÜNK - Gelsey Sándor: Az ifjúság helyzete statisztikus szemmel
A népszámlálás időpontjában a fiatalok közül 6% nem fejezte be az általános iskolát. Sok ez vagy kevés? Kevés, ha a tíz évvel korábbi 12%-hoz hasonlítjuk, mégis 4500 fiatalról van szó. Ezek többsége nem is végezhette el a 8 osztályt, mivel egy részük évvesztes, más részük testi vagy szellemi fogyatékos. Öt osztálynál kevesebbet (de legalább egy osztályt) 1275 fő végzett, 534-en pedig egyáltalán nem jártak iskolába. Ez a kedvezőtlen jelenség folytatódni látszik, 1980. január 1-én ugyanis a 8—14 éves korúak közül 424 gyermek, e korcsoport 1,4%-a nem járt iskolába. 19'80-ban a fiatalok 71%-ának az általános iskolánál magasabb végzettsége volt (összehasonlításul: a 30 éven felüliek egyötöde végzett magasabb fokú isik ólakban), 20%-uk azonban nem fejezte be tanulmányait. Középfokú végzettsége a fiatalok több mint felének, befejezett felsőfokú végzettsége közel 5%-ának volt. A változó gazdasági-társadalmi igényekhez igazodó képzés a fiatal szakmunkások számának növekedését eredményezte, különösen a férfiak körében. A 15—29 éves szakmunkások képzettségüket már a középfokú szakmunkásképző iskolában szerezték, számuk meghaladta a 21 000-et. A 18. évnél idősebb fiatalok több mint egynegyede középiskolában fejezte be tanulmányait, de ezeknek most már kisebb hányada tanult gimnáziumban. A szakosított középiskolát végzettek 42%-a ipari, 26%-a közgazdasági képesítést szerzett. A befejezett iskolai végzettséggel rendelkező fiatal népességből mintegy 3500 fő szerzett diplomát, nagyobb hányaduk (60%) főiskolát végzett. Az általános iskolai tanárok, a mérnökök és az üzemmérnökök száma a legnagyobb. Az 1949. év őszén megnyílt egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolának jelentős szerepe van abban, hogy a megye népességéből főiskolát végzettek 38%-a fiatal. A 30 éven aluli diplomások számának a végzettség jellege szerinti megoszlása különbözik az idősebbekétől. A fiatalok közül az oktatási, tudományos, közművelődési, továbbá a műszaki és a közgazdasági, kereskedelmi végzettségűek aránya magasabb, ugyanakkor jóval alacsonyabb a mező- gazdasági, az egészségügyi, a jogtudományi, igazgatási és az egyéb diplomával rendelkezők részesedése. A diplomások közel 30%-a fiatal, de ezen belül a jogtudományi, igazgatási végzettségűek aránya pl. csak 12%, ugyanakkor a műszaki végzettségűeké ennek háromszorosa. A fiatal diplomások aránya némileg nagyobb, mint országosan. Az iskolázottsági szint nemenként eltérően alakult. A nők iskolázottsága emelkedett gyorsabban. A fiatal nők körében a középiskolát és a felsőfokú tanintézetet befejezettek aránya már nagyobb, mint az azonos korú férfiaké (a 30 évesek és idősebbek között fordított a helyzet). A szakmunkás- képző iskolákban és szakiskolákban végzett fiatalok között viszont a férfiak hányada jóval magasabb. A férfiaknál a szakközépiskolai, a nőknél a gimnáziumi érettségivel rendelkezők adták a középiskolai végzettségűek többségét. A munkaképes korú ifjúság gazdasági aktivitását többek között meghatározza, hogy hányán tanulnak tovább, mennyien veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt, hányán maradnak a háztartásban. A tanulók száma több mint 11 000 fő, az 1970. évinél 17%r-kal kevesebb. Ennek oka elsősorban az, hogy a döntő hányadukat jelentő 15—19 éves korosztályba tartozók száma 25%-kal csökkent. Ezt csak részben ellensúlyozta, hogy a tanulók aránya a 15—24 éves nőknél emelkedett. (1970- ben a 15—>24 éves tanulók közül a nők aránya még 5,2, tíz évvel később már csak 0,3 százalék- ponttal kisebb, mint a férfiaké.) A gyermekgondozási segélyen levők száma 1980-ban közel 8200 fő volt (ebből egy férfi) több mint kétszerese a tíz évvel korábbinak. Főként ez okozta, hogy a fiatal inaktív keresők aránya 5%-ról 11%-ra emelkedett. A gyermekgondozási segélyen levők számának gyors növekedése ellenére az aktív keresők aránya kedvezően módosult, elsősorban azért, mert az egyéb eltartottak — zömmel a háztartásbeli fiatal nők — száma 52%-kal csökkent. A fiatal aktív keresők 1980-ban közel 51 000-en voltak, 1,7%-kal többen, mint tíz évvel korábban. Nemcsak a számuk, hanem arányuk is emelkedett, de az országos átlagtól továbbra is elmaradt. A fiatal aktív kereső férfiak aránya 1970. évhez képest nőtt, ugyanakkor a nőké —• döntően a gyes igénybevétele miatt — csökkent. Ha figyelembe vesszük a gyermekgondozási segélyen levők számát is, akkor a munkaképes korú fiatal nők foglalkoztatottsági szintje a 10 évvel korábbi 11 százalékponttal szemben már csak 5 százalékponttal alacsonyabb a férfiakénál. Ebben meghatározó, hogy 1980-ra a háztartásbeli fiatal nők száma jelentősen mérséklődött. A dolgozó ifjúság megoszlása népgazdasági áganként eltérő. A legtöbb fiatal az iparban dolgozott, de jelentős még a mező- gazdaságban és erdőgazdálkodásban, valamint az építőiparban foglalkoztatottak aránya is. Az elmúlt évtizedben már kisebb ütemben csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma, mint korábban. A gépesítés, a melléküzemági tevékenység terjedése javította a kereseti lehetőségeket, így több fiatal talált saját falujában megfelelő munkát. Megyénkben is megfigyelhető a foglalkoztatottak átáramlása a termelő ágakból a tercier szektorba. Tíz év alatt az ipar, építőipar, mezőgazdaság és erdőgazdálkodás aktív keresőinek együttes aránya 72-ről 63%-ra mérséklődött, míg a szállításban, kereskedelemben, egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatásban dolgozó fiatal aktív keresők részesedése 21-ről 28%-ra emelkedett. A dolgozó fiatalok mintegy háromnegyed része fizikai foglalkozású, arányuk 10 év alatt némileg mérséklődött, a szellemi foglalkozásúaké hasonló mértékben nőtt. A fizikaiak között ma már jóval több a szakmunkás, és kevesebb a segédmunkás, mint korábban. Nemek szerinti megoszlásukat tekintve többségük férfi, legkevesebb nő a szakmunkások között van. A szellemi foglalkozású fiatalok háromnegyede nő, nagy hányaduk ügyintéző és ügyviteli dolgozó. A fiatal szellemi dolgozók 14%-a vezető-irányító, az országos 12%-kal 35
