Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Kapor Elemér: Heves megye és Eger a 67-es kiegyezés ellen

Ilyenek voltak a Budáról szárnyaló lelkesítő hírek, de mögöttük komoran jelentkeztek a tények, arról, hogyan folynak be a „nevezetesb összegek”. Március 26-án Eger házainak falán is megjelent a hirdetmény: „Eger város tanácsa a magas magyar királyi minisztérium rendelete folytán Eger város összes adóközönségét felhívja és figyelmeztetni kívánja, hogy hátralevő mindennemű adóját pontosan, minél nagyobb mérvben, készséggel fizesse, s ezáltal az alkotmányosság helyreállításának nehéz munkáját hazafiúi támogatással eszközölje.”

A hazafiúi támogatás lendületét kívánta fokozni az az intézkedés, amelyet így közöl az „EGER” című lap: „A szász Weimar ezred 500 katonája városunkba érkezett s dacára annak, hogy Egerben négy kaszárnya van, a belváros magánházaiban lőnek elszállásolva, hol a lakosok részökre főzni kötelesek. Hogy meddig maradnak itt, biztosan nem tudjuk.”

A katonák beszállásolása nem volt ismeretlen eszköz az adók behajtására. Többször megtörtént, hogy a hátralékos megyékbe, városokba tömegesen vezényeltek osztrák katonákat, akik addig sanyargatták a lakosságot, amíg befizette tartozását.

Közben választások voltak a megyénél és városnál. Heves és Külső Szolnok vármegyében első alispán Puky Miklós lett Eger székhellyel, Halassy Gáspár pedig Szolnok székhellyel, főjegyző Erdélyi József, első aljegyző Zalár József.

Eger polgármesterévé Tavassy Antalt választották a „hálairat” aláírója, Török Sándor helyett.

A közkegyelemnél újabb és újabb nevek kelnek szárnyra. Kiszabadul végleg börtönéből Táncsics Mihály, hazatér Perczel Mór. „ö Felsége Kiss Ernő honvédtábornok elítéltetésének következményeit elengedi és megparancsolni méltóztatott, hogy a néhai tábornoknak 1849-ben elkobzott, mintegy 4 és fél milliós hagyatéka az örökösöknek kiszolgáltassák.” Ez a hír nem kis feltűnést keltett, ugyanis Kiss Ernő aradi vértanú tábornok testvérének felesége egy bécsi polgárlány, a bécsi városi színház színésznője, Schratt Katalin, a király kegyencnője.

A király koronázása június 8-án nagy pompával ment végbe Budán. >

Vidéken pedig felhangzott az ismerős, szállóigévé lett mondás: Nem oda Buda! A megyék és városok közgyűlései voltak azok a pontok, ahol kipattant az elégedetlenség és ellenállás szelleme. A király megkoronázásának tényét Heves és Külső Szolnok egyesült vármegyék bizottmányának június 26-án tartott közgyűlésében gróf Szapáry főispáni helytartó jelentette be. A bejelentést lelkes éljenzés helyett halálos csend fogadta. Majd Németh Albert puszta-császi földbirtokos állt fel, kijelentvén, hogy ez a csend nem a szent ünnepélynek, vagy a király személye iránti közönyösségnek tulajdonítható, hanem „azon intézkedéseknek, melyek a koronázást megelőzték, s amelyek a hazafiak keblét aggodalommal töltik el, hogy általuk a haza függetlensége veszélyeztetve van s alig maradt a királynak mire esküdnie. Az országgyűlés olyan egyezségre lépett, mely hazánk alkotmányát, jelesen az 1848-i törvényeket lényegesen módosítja.”

Németh Albert a következőkben öt pontból álló határozati javaslatot terjesztett elő s annak megküldését indítványozta a többi megye részére.

1. Heves megye közönsége a megyei autonómiához híven ragaszkodván nem ismeri el, hogy a megye csak a helyhatósági ügyeket, az országos dolgokat pedig csak a minisztérium (természetesen, ahol kell, az országgyűléssel együtt) intézze el.

2. Ragaszkodik azon ősi jogához és gyakorlatához, hogy a minisztérium politikai rendeletéiről vi- tatkozhassék.

3. A 67-es bizottság közös ügyeket tárgyaló és törvénnyé vált munkálata a megyét aggasztja s éber figyelmét és igyekezetét kelti fel, hogy törvényes úton szerezze vissza megint, aminek módosítását a haza önállóságára nézve károsnak tartja.

4. Ragaszkodik azon ősi joga és gyakorlatához, miszerint a minisztérium által netán kiadandó olyan rendeleteket, melyek a haza szabadságába ütköznek, tisztelettel félretehesse és ellenük feliratok útján demonstrálhasson.

5. Ragaszkodik azon jogához, hogy a megyei tisztviselők egyedül a megyei bizottmánytól vehetnek rendeleteket és utasításokat és a minisztérium velük csak a bizottmány útján érintkezhetik.

A minisztérium felháborodott hangon válaszolt:

„A megyei bizottmány közjogi szempontból olyan hatalmat vett igénybe, mely alkotmányunk rendszerében a megyét bármely forma mellett sem illethetné meg, mely ha érvényre jutna, -megsemmisítené a népképviselet intézményét s oda vezetne, hogy az egyes megyék az ország egyeteme fölé emelkednének.

... a megyéknek legfőbb alkotmányos feladatuk

— amiért az alkotmány védbástyáinak neveztettek

— éppen abban állott, hogy az országgyűlés határozatait pontosan végrehajtsák s hogy őrt álljanak afölött, hogy a felelősség nélküli kormány egyoldalú intézkedései folytán az országgyűlés határozatai mellőztessenek, vagy meghiúsíttassanak.

— A kormány nem engedheti meg, hogy egy megyei bizottmány a koronás király és a törvényes országgyűlés által hozott törvények fölött kárhoztató ítéletet mondjon, magát a népképviselettel ellentétbe helyezze, vagy éppen a törvényhozói hatalom fölött fellebbviteli fórummá váljék s ezáltal az alkotmányt alapjaiban megtámadja.

... a megyei bizottmány, kivetkőzvén saját méltóságából egy közönséges népgyűlés álláspontjára helyezte magát.

... tiszteletlen és hamis színben állítja elő a véghez vitt koronázást, melyet az ország egyetemes érdekeltsége és lelkesedése egy nagy nemzeti ünneppé emelt.

. .. megsérti az alkotmányt, kétségbe vonva az országgyűlés jogát: törvényeket alkotni, módosítani, vagy eltörölni.

... rágalmat szór a törvényhozó hatalom ellen, azt állítván, hogy a közös érdekű viszonyok tárgyában hozott törvény által feladta az ország önállóságát és függetlenségét... mintha abban az ország adó- és katonamegajánlási joga feladva volna.

Mindezeknél fogva a m. kir. felelős minisztérium mellőzhetetlen kötelességének ismeri a határozatot megsemmisíteni, köröztetését szigorú felelősség alatt betiltani.

A megyei bizottmány július 16-án tárgyalta a

40