Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - JELENÜNK - Berecz István: Miről vitatkoznak a szovjet közgazdászok?
Tudjuk, hogy ezeken a területeken tevékenykedők közösségi élete egy sor kívánnivalót hagy maga után. Nincs idejük az itt dolgozóknak közösségi életet élni, kulturálódni, művelődni, továbbtanulni stb. Mindezeket látva, azonban egy percre sem mondunk le arról, hogy ezen a területen dolgozók művelődjenek, kulturálódjanak. Tudjuk azt is, hogy morálisan nem éppen minden vonatkozásában a szocialista ideált erősíti és szolgálja. Időnként tapasztalható, helyenként felerősödik, újratermelődik a másodlagos gazdaság témájához kapcsolódva is jelentkezik politikai értelemben két szélsőséges nézet, vélemény és — bár kevés emberre jellemző — magatartás. Az egyik az elbizakodottság. Jól van minden úgy, ahogy van. Ne változzék semmi. Mindent úgy csináljunk ezután is, ahogy eddig. Jó ez a szocializmus úgy, ahogy van. Miért szükséges ezen állandóan változtatni? A másik: pánikhangulat keltése. Mi lesz, ha változások lesznek? Mi lesz a szocializmussal, ha változik valami? Persze, legtöbbször „saját” szocializmusát félti a kérdező. Mindkét esetben körültekintően, higgadtan, a marxizmus—leninizmus tanításai igazával, a tények erejével kell fellépnünk. Sokoldalúan szükséges bizonyítanunk, hogy a szocializmus építése az nem állapot, hanem folyamat, fejlődés, amely ellentmondásoktól sem mentes. E két szélsőséges vélemény megválaszolásához bőven van muníciónk, elméleti és gyakorlati érvanyagunk. A legfőbb bizonyíték a marxizmus—leninizmus tanítása és a szocializmus építésében elért eredményeink, amelyeket a párt vezetésével dolgozó népünk felszabadulásunktól napjainkig, különösen az elmúlt 25 évben elért. Senki ne gondolja azt, hogy egy előadás, cikksorozat vagy a sokoldalú agitációs és propaganda- munkával máról holnapra mindenki számára megnyugtatóan megválaszolható és lezárható ez a téma. Állandóan, sokoldalúan elemezni és figyelemmel kell kísérni ezt a tevékenységi formát. Ha indokolt, rugalmasan változtatni szükséges azért, hogy minden erőt még céltudatosabban politikai céljainkkal összhangban, felhasználjunk a szocializmus építésének szolgálatában. Vasas Joachim Miről vitatkoznak a szovjet közgazdászok? A gazdasági, gazdálkodási rendszerek nem egyszer és mindenkorra adottak, bármely társadalmi talajon meg kell hogy őrizzék változóképességüket. A világgazdaság helyzetét befolyásolja az alapjában kétféle termelési mód létezése és szükségszerű kapcsolódása egymáshoz. Mindkét termelési módon belül a gazdálkodási rendszerek problémái saját belső hatásukon kívül a másikra is hatnak. Az emberi társadalom (társadalmak) fennmaradási, fejlődési gondjai globális problémákká váltak napjainkban. Az élet reménytelenül dialektikus. Hatalmas elméleti apparátusok mozgathatók egy- egy probléma elemzéséhez és megoldási javaslatokhoz. A szocialista országokban ezenkívül megvan a nagyobb lehetősége, hogy ez párosuljon a tömegek akaratával, aktivitásával. Az együttgondolkodás, az együtt cselekvés társadalmi lehetősége jobb, mint bármikor ezt megelőzően és bármilyen más társadalomban. A szocialista országokban történelmi lemaradások pótlása mellett egy elveink diktálta fejlődési szükséglet bonyolulttá, de egyben állandóan sürgetővé teszi a társadalmi (emberi) tevékenység hatékonyságának a biztosítását és színvonalon tartását. Nem mindig, mindenben és mindenhol történik meg a társadalmi objektív előnyünk kiaknázása. Vannak nagy önteltségek, bagatellizáló tendenciák, a lelkesedést lohasztó reagálások, formális megoldások a valódiak helyett. A tényleges akarat helyett az azokról szóló szónoklatok. Az „eredmények” féltése a problémáktól. A problémák elhallgatása az „eredmények” érdekében. A mi társadalmi körülményeink között az eredmények természetesek legyenek. A feladatmegoldó képesség is legyen az. Az igazi eredmény, a siker a dicsérendő; a hatékony, a biztonságos, egyenletes, társadalmi (emberi) fejlődés folyamatként való fenntartása. Az átfogó problémák megoldásához — ugyanúgy, mint a társadalmi fejlődés nagy kérdéseihez — a marxista—leninista megközelítési mód és az ilyen szellemben adott válasz adhat segítséget, megoldást. A magunk választotta társadalmi berendezkedéshez a mi viszonyaink között nélkülözhetetlen az elkötelezett, hozzáértő, gondos, jószívű munka. Ahol ezt és így tettük, ott jelentősek és tartósak a sikereink. A jól működő szocialista gazdaság, az ennék nyomán biztosított emberi, társadalmi fejlődés a legnagyobb hozzájárulás az emberiséget érintő gondok megoldásához. Meg kell találni az álmok és realitások között a valóságos, az igazi megoldást. Az emberiségnek el kell látnia magát. Mindegy, hogy milyen eloszlásban van jelen a földön. Távlatban sem látszik arra lehetőség, hogy — felvett természetének megfelelően — befogjon valami koz25
