Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Újvári Béla: Vecsési Sándor festményei a Hatvani Galériában

Vecsési Sándor festményei a Hatvani Galériában Sokoldalú, lírai alkatú festőegyéniség szól hoz­zánk Vecsési Sándor Hatvanban kiállított képeiről. A festőművészet úgyszólván minden műfaját si­keresen műveli: secco, freskó, sgraffitto, panno, táblaikép egyaránt megtalálható művei között. Munkáinak témaköre is változatos. Nagy méretű festményeinek tárgya jelképes jelenet. Táblaképe­in arcképek, tájképek, szobabelsők váltják egy­mást. Munkáit lírával áthatott humanizmusa fog­lalja egységbe. Kifejezésmódja széles skálájú: sík- szerű, elvontabb, dekoratív munkáktól a színvál- tozatokban gazdag festői előadásmódig1 terjed. Márciusban megnyílt gyűjteményes kiállításán részben régebbi munkásságáról számol be, rész­ben az utóbbi öt évben keletkezett műveit mu­tatja be. A régebbi keletű művei közül (1960—74) zömében családtagjairól, művésztársairól festett arcképeit, valamint kisebb méretű kompozícióit állította ki. Arcképein modelljeinek közvetlen kapcsolata ré­vén művészi képzeletében kialakult egyes jellem­ző vonásait vetíti elénk. Jellemzésüknél egyszerű­ségre törekszik. Benyomásainak közvetlen, meg­győző kifejezése érdekében választja meg arcké­peinek kifejezésmódját. Szurcsik János festőmű­vész társának nagy színfoltokra egyszerűsített egész alakos arcképén heves mozdulattal, ruhájá- na vörös színével jellemzi impulzív természetét. Kokas Ignác festőművész portréján magára az arc­ra összpontosítja figyelmét. Töprengő lelkiállapo­tát részben mozdulatával, részben a zöldes árnya­latú arcot felszántó redők nyugtalan ritmusával érzékelteti. Pipás Laci bácsi lelkiállapotára az egy­másba torlódó formák disszonáns ritmusával utal. Unokahúgáról festett arcképén szűkszavúan, né­hány arcvonását kiemelve jellemezte modelljét, életkorára világos színű élénk színharmóniával utal. Ismételten foglalkoztatja feleségének, Bazso- nyi Arany festőművésznőnek egyénisége. Két egész alakos arcképén magatartásának pietisztikus vonását finom szürkék lágy harmóniájával érez­tette. A későbbi keletű, második egészalakos arc­képén alakjának könnyed színfoltját erős plaszti- kájú bútor ellentétével fokozta, elvontabban jelle­mezve a dekoratív, néhány színfoltra egyszerűsí­tett arcmását. A gyűjteményes kiállításon szereplő kisebb mé­retű kompozíciók közül a Levendulás-t és a Te- metés-t említjük meg. A Levenduláson a virágba borult mező kék színe keltette fel érdeklődését. Jól szervezett színritmussal, meggyőzően érzékel­tette a rálátással festett mezőn végighullámzó kék színt. A Temetés című festményén részben a szűk képkivágással, részben a mély tónusú szürkés-kék színekben megjelenő tompa vörös foltokkal tolmá­csolta a temetés komor hangulatát. 1960-tól Dömsödön dolgozik Vecsési. A környe­zetváltozás több irányban is hatott művészetére. Gazdagon bontakozik ki érzelmi világa, festői nyelvezete színesebbé, árnyaltabbá válik. Tájké­pein nagy távlatokat sejtetve megnyitja a teret, a növényzet kissé visszafogott színfoltjai között kisebb-nagycbb víztükrök csillannak meg. Az ala­csony szemhatár felett gazdagon bontakoznak ki atmoszféra színjelenségei, a felhők gazdagon ár­nyalt színfoltjai, a felhők közt feltűnő nap tompán csillogó korongja. Érdeklődése olykor bensősége­sebb témák felé fordul: a havas tájból előbukkanó cserjék arabeszkje köti le figyelmét. A természet­tel kialakult közvetlen kapcsolata felhívta figyel­mét az élet és a halál ellentétére. Az élősdi növé­nyek által halálra ítélt fák csonka törzseinek fe­kete foltjait a táj eleven színeivel állítja szembe. Vecsési Sándor: Csöndesség (50X90, olaj) 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom