Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 1. szám - JELENÜNK - Dr. Ludányi István: A népesedéspolitika eredményei, tapasztalatai Heves megyében
JELENÜNK A népesedéspolitika eredményei, tapasztalatai Heves megyében Az MSZMP Politikai Bizottsága 1973-ban hozott döntése alapján a Minisztertanács határozatot hozott a népesedéspolitikai feladatokról. Köztudomású, hogy népesedési helyzetünk alakulása, nemzetünk növekedése mennyire lényeges nemzeti és társadalompolitikai folyamat. A problémák nem új keletűek. Az élveszületések száma az 1870—1880-as években kezdett először csökkenni. A folyamat kisebb-nagyobb egyenetlenségeket leszámítva tartósnak bizonyult. Az eredetileg még 40 ezrelékes születési gyakoriság 1962- ben a mélypontra zuhant; 12,9 ezrelékre. Ez Európa legkedvezőtlenebb arányszámát is jelentette. Csökkent a három- vagy több gyermekes családok aránya (1976-ban csak 16—17 százalék, pedig a cél a 40 százalék lenne). Harmad- vagy negyedszülöttként 1960-ban 12,7, illetve 5,7 százaléka a gyerekeknek, 1975-ben 10,7 és 2,9 százalék látta meg a napvilágot. Növekedett viszont a gyermektelen családok száma és aránya. A családok 10—12 százaléka pedig meddő házasság. Az egyke tömegjelenséggé vált, magával hozva az alkalmazkodási problémák sokaságát. Egyenletes a népesség számának alakulása az egyes korcsoportokban, a piramison ki- és betüremkedések vannak. Jelenlegi népesedési tendenciánk mellett a társadalom elöregedik. A szülő nők és a születések számának ingadozásai hol helyhiányt, hol pangást okoznak a szülészeti osztályokon. Hasonló helyzet található a bölcsődékben, óvodákban, s mint napjainkban tapasztalható, már iskolákban is. Üjabb gond, hogy magas a koraszülöttek aránya az élveszületettek között (10 százalék fölött). Ez a tény magával vonzza a testi és lelki fogyatékosok számának és arányának növekedését. Közismert, hogy a koraszülöttek között a veleszületett fejlődési rendellenességek 4—5-ször gyakoribbak. A népesedési helyzetet a születések, halálozások száma, a korcsoportok aránya, a reprodukciós index, várható átlagos életkor stb. határozzák meg. Népesedéspolitikánk kiindulópontja annak felismerése, hogy országunk népesedési helyzetét anyagi, szociális, közegészségügyi és erkölcsi-tudati elemek közösen alakítják. Az anyagi és szociális háttér A gyermekneveléssel járó költségek jelentős része még mindig a családokat terheli. A családok közötti életszínvonalbeli különbségeket az úgynevezett kereső—eltartott arány különbségei okozzák. Gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában a jövedelmek a fizikai, paraszti és szellemi munkát végzők között általánosítással azonosnak mond,- hatók. Egy munkásra és egy alkalmazottra egyaránt 3900 forint/fő jutott 1979-ben. Ebből következik, hogy a gyermekszám növekedésével csökkenhet az életszínvonal. Ha a gyermektelenek egy főre jutó jövedelmét 100 százalékosnak vesszük, akkor az egygyermekes családoknál ez a mutató 88 százalék, a kétgyermekeseknél 80 százalék, a három- és több gyermekeseknél már csak 68 százalék. A nagycsaládosok anyagi helyzetének kedvezőtlen mivolta a számukra hátrányos elosztásban kereshető. 1970-ben a társadalom 36 százalékát fedezte a 19 éven aluliak fogyasztásának. Ám az elosztás hátrányos voltát bizonyítják azok a felmérések, amelyek alapján megállapítható, hogy alacsony jövedelemmel elsősorban a nagycsaládok rendelkeznek. A több gyermekesek 30—40 százalékos jövedelemhátránya időben mérve egy egész emberöltő. Politikai oldalról nézve a kérdést megállapítható, hogy a nagycsaládosok gondja egyben munkásprobléma is (a három- és több gyermekes családok többsége ugyanis munkás). Az aktív keresők körén belül kedvezőtlen a több gyermekesek részesülése az olcsó bérlakásokból. A nagycsaládosok életszínvonalának felemelése nem karitatív cél, hanem közös érdek, objektív érdekünk! Társadalmunk anyagi teherbíró képességének megfelelően évről évre fokozza a népesedési probléma anyagi-szociális feltételeinek mind nagyobb részbeni támogatását. Az 1973-as népesedéspolitikai határozat elrendelte a családi pótlék emelését, a gyermekápolási táppénzjogosultság kiterjesztését, a terhességi-gyermekágyi segély és az anyasági segély felemelését, táppénz fizetését terhesség megszakítása esetén, gyermekgondozási segély összegének felemelését, a dolgozó anyák (egyedülálló apák) gyermekgondozási szabadságát. 29
