Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Dr. Ringelhann Béla: Az utolsó "tájkóros" megbetegedés, a malária eltűnése Heves megyéből
törekvés. Hatalmas gondolatok születtek, amelyben benn volt a független állami kormányzásra való törekvés, és ezt mutatja az 1848—49-ben kitört és a hatalom eszközeivel elnyomott szabadságharc. Kossuth Lajos a zseniális államférfi, akiről Széchenyi azt mondja: „tüzes üszők ő szalmaviszonyaink között”, sok gondolatából csak egyet emelünk ki: függetleníteni akarja Magyarországot Ausztriától, elő akarja segíteni a magyar termékek Nyugatra jutását. Ám Széchenyi ellenkező po- laritású politikus, más úton keresi a boldogulást. Az eddig független, minden politikai iránytól mentes Széchenyi 1845-ben elvállalja a közlekedési osztály vezetését, vagyis állami tisztviselő lesz. Ebben az évben végighajózik a Tiszán, de az út küzdelmes, mert embereket agitál, igyekszik mindenkit meggyőzni és harcol a folyamszabályozás hasznosságáért. A következő évben, 1846-ban, újra hajóra száll és felutazik Tokajig. Kossuth és Széchenyi ellentéte már itt is megnyilatkozik: Kossuth harcol a Vukovár—Fiumei vasútért, Széchenyi a Tisza vidékét akarja meghódítani. Mi azonban maradjunk a Tiszánál, mert ez érdekel minket elsősorban. Sem Széchenyi, sem a többiek, így elsősorban Kovács Lajos, az egykori ellenzéki politikus és Széchenyi jobb keze, nem szerveznek egységes Tisza szabályozási szervezetet, hanem a folyó egyes szakaszai szerint, beleértve a mellékfolyókat, helyi társulatok alakulnak. Ezek fölött működik a Tiszavölgyi Társulat, amely Pesten működik és próbálja egyeztetni a különböző gondolatokat. Vásárhelyi Pál zseniális terveit módosítani kellett és őt követte Paleocapa velencei származású mérnök, aki újra szervezi a folyamszabályozást. Átvágják a kanyarokat, és más irányba terelik a víz folyását, és a felszabaduló vidéken lassan megindul a mezőgazdasági munka. Tiszadobnál kezdik a szabályozást és a sors iróniája, hogy az egri érsek és székeskáptalan, Debrecen városa, Andrássyak és Desewffyek pénzén és költségén épül a megrendszabályozott folyó, ahogy Szekfű Gyula írja a Magyar Történet című munkájában. Ismeretes, hogy 1868-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlést tartottak Egerben, amelyre az egész országból jöttek tudósok. Ebben az évben montedegoi Albert Ferenc és munkatársai Egerben egy könyvet adnak ki és ebben beszámolnak a kettős megye életéről. Ismeretes, hogy a következő évben, 1869-ben megjelent a XIII. Nagygyűlés Vázlata és Munkálatai című műve. Frantz Lajos, a megye főorvosa az 1868-as kötetben részletes jelentést közöl a közegészség- ügyről, többek között hogyan szorul háttérbe a malária betegség a felügyelete alatt álló területen. Szerinte a Tisza vidéken „tájkóros malária” területek vannak, különösen gyakoriak a nyári és őszi időben, ilyenkor szinte minden községben előfordul. A Tisza 40—45 mérföld hosszúságban kígyóz- za át megyénk alsó felét, 14—15 négyszög mérföld- nyi területet is elönt. „Káros hatású kigőzölések” előidézik a „mocsári posgerj” (malária) kifejlődését. Ha valaki, aki Magyarországon még nem járt volna és Bécsből elindul, a nyár elején a Tiszához jut, ilyenkor már bizonyosan váltólázba esik, ezért is nevezik a betegséget „magyar betegségnek” — morbus Hungaricus — hasonlóan a Magyarországon oly gyakori „csömör” (a gyomorbél gyulladása) betegséghez. Miskolcon az Orvos-gyógyszerészi egyesületben 1864-ben vitát rendeznek a maláriáról. Az Orvosi Hetilapban 1871-ben aláírás nélkül mint „tárca” cikket olvasunk: nem hallunk semmit arról, hogy behatóbb intézkedést tettek volna a malária kutatására, vagy kivizsgálták volna a betegség eredetét. „Egészségünk szomorú állapotára, orvosaink és polgáraink roppant egykedvűségére mutat mindez.” Temesváron évszázadok óta rengetek halálos áldozatot szedett a váltóláz, éppen ezért az író kiemeli, hogy milyen nagy vívmány, hogy a várgödröket kiszárítják. Az orvosok Véleménye szerint a váltóláz főleg az ivóvíz útján terjed. Ekkor a tudomány nagy felfedezése a malária terjedéséről és a plazmodium kimutatása még hátra van. Csak 1880-ban az afrikai Algírban, Laveran Bone-ban mutatta ki, hogy a parazita felelős a malária megbetegedések könnyebb vagy súlyosabb, sokszor évekre kiterjedő lázas és máskor az egyes szervekre kiható hosszas és sevnyesztő állapotáért. Nem sokkal később, 1897-ben Ross bebizonyította, hogy a szúnyog a betegség terjesztője, ezek a rovarok viszik a plasmodiumot és vele együtt a betegséget. Visszatérve a malária szerepére megyéinkben, 1868-ban a Tisza szabályozás egy része megtörtént és orvosaink már észreveszik, hogy a malária kevesebb és úgy tűnik, a jövőben is csökken. Frantz szerint, ha megbetegedett valaki, a szokásos lázroham előbb hidegleléssel kezdődött. Megkérdezték az embertől: mi baja van magának? A válasz: „nem vagyok én beteg kérem, csak a hideg lel...” A malária három formában fordul elő. A jóindulatú, a Pl. tertiana, vagy harmadnapos hideglelés, évekig fennálló betegség, rendszerint harmadnaponként kirázza a beteget a láz, ahogy mondják, még az ágy is rázkódik alatta. Rendesen lefogy, gyenge, hajlamos minden betegségre, de egy idő múlva meggyógyul. Ennél jóval ritkább a Pl. qu- artana, vagy negyednapos hideglelés; ilyenkor a láz négynaponként jelentkezik, évekig fennállhat, sokszor hosszas szünetekkel. E sorok írója is látott ilyen betegséget Egerben a II. világháború után 15 és 20 évvel jelentkezett a hidegrázás. Sokszor van kettős fertőzés, a tertiana újabb tertianá- val, vagy quartanával fertőződik és ilyenkor naponként jön a hidegrázás. Végül utoljára, de nem utolsósorban a Pl. falciparum, vagy trópusi malária; itt a láz szinte mindennapos, elhúzódó, hosszabb-rövidebb ideig tart. E sorok írója sok évig tartózkodott Ghánában, Nyugat-Afrikában, és látta a betegség szörnyű pusztítását. A hat hónapon aluli újszülöttek még nem betegednek meg, ilyenkor az anyai tej védelme és a velük született immunitás védi őket a betegségtől. Ezután következik a trópusi betegség lázas időszaka. A lázat súlyos vérszegénység, lépnagyobbodás, mindenféle 54
