Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 4. szám - JELENÜNK - Nemeskürty István: Közelmúltunk története és a magyar film

g) A makrostruktúra átalakításából származó növekedési tartalékok kimerülése után a mikro- struktúrában rejlő tartalékok mozgósítása válik a növekedés hajtóerejévé. Ez jellemzi — a neki- lendülési korszakkal szemben — az érettebb, fejlettebb gazdaság növekedési pályáját. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a gazdasági haladás növekedési típusú mozgásból fejlődés-típusú mozgásrendszer felé tart. A strukturális alkalmazkodásnak azonban költségei, s nem jelentéktelen költségei is vannak. A termelési szerkezet korszerűsítésének és az exportpotenciái növelésének követelménye mindemellett az ország térségeiben eltérő intenzitással jelenik meg. Ez a jelenség a népgazdasági és a területi tervezéssel szemben is új követelményeket támaszt. A népgazdasági és a területi tervezés eddig elsősorban a mákroszerkezet változását törekedett megragadni. Kézenfekvő pedig, hogy a mikro- struktúra változását indikativ módon is csak úgy lehet befolyásolni, ha tudjuk, — megtervezzük — hogy mit akarunk elérni, hová akarunk — vagy szeretnénk — eljutni.

Az ország egyetlen megyéje sem és semmilyen szempontból nem tekinthető zárt egységnek. A zártságra való törekvés anakronisztikus jellege ma már ezért a szatíra egyik hálás területe. Saját területfejlesztési koncepciójának kialakítása során ezért egy megye vezetése sem hagyhatja figyelmen kívül a szomszédos megyékkel való kapcsolatban rejlő lehetőségeket. Ami bennünket illet, jelenleg a kapcsolatkeresés fázisánál tartunk. A jövőben a lehetséges kapcsolatok mielőbbi rendszerbe foglalására kellene törekedni.

A területfejlesztési célok közelítésének eddigi egyoldalúságát — amely alól talán a jelen gondolatcsokor sem kivétel — mielőbb fel kellene oldani. Erősítve abban a rendszerszemléletet, a nagyobb távlatokban és alternatívákban való gondolkodásra utaló jegyeket, a szűk gazdaságtechnikai jelleg helyett, a társadalmi-gazdasági indíttatást. Ezen az úton még szintén csak elindulhatunk. Az út végigjárásának két igen fontos feltétele: komplex területi információs rendszer kialakítása és működtetése, továbbá a kutatás. A Miskolci Akadémiai Bizottság keretében 1980. évben megalakult Terület- és Településfejlesztési Munkabizottság e feladatok megoldásában való közreműködést munkaprogramjába foglalta. A munkaprogram néhány fontosabb, érdeklődésre számot tartható pontja:

— A területfejlesztési politika, a területi tervezés és információs rendszer fejlesztésével összefüggő módszertani kérdések kutatása, az ilyen jellegű központi (akadémiai) távlati kutatási programok megvalósításában való közreműködés.

— Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye társadalmi-gazdasági kapcsolatainak feltárása.

— Az észák-magyarországi körzet aprófalvas térségeinek társadalmi-gazdasági problémái és a lehetséges kiutak.

— Az ipari koncentrációk — elsősorban a miskolci agglomeráció — és az elmaradott perifériális térségek közötti feszültségek, aránytalanságok okai és feloldásuk lehetőségei.

— A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági térségek helyzetének elemzése.

— A kiemelt szerepkörű települések és vonzáskörzetük kapcsolatainak vizsgálata, a gravitációs hatások mérése.

— Az ingázás helyzete, jellege, várható tendenciái az észak-magyarországi körzetben.

— Az egyes térségek lakosságának életszínvonalában, életmódjában meglévő differenciák feltárása, okai, a közelítés lehetőségei és eszközei.

Végül még, ha szokatlanul hangzik is, a terület- fejlesztési célok megvalósulásának az egészséges lokálpatriotizmus is igen fontos feltétele és eszköze. Ma még sajnos nagyon messze vagyunk attól az ideálisnak tekinthető állapottól, hogy a környezet fejlesztéséért, szépítéséért, annak megóvásáért érzett felelősség, az abban való személyes érdekeltség természetes emberi magatartásformájává válva, a társadalmi értékrendbe szervesen beépüljön. A városáért, falujáért, lakótelepéért áldozatot hozni nem akaró ember pedig közösségi embernek és hazafinak sem jó. Fordítva viszont, aki a környezetéért tenni kész, egyúttal szereti és védi is azt. Ez az érzés, vagy kötelék nagy erő, amire sajnos mindig csak utólag, vagy kritikus történelmi helyzetben döbbenünk rá igazán.

Barta Imre

Közelmúltunk története és a magyar film*

A felszabadulás utáni évek Magyarországát sokféleképpen láthatjuk viszont filmjeinkben. (Ez a fejtegetés csak az egész műsort betöltő játékfilmeket veszi figyelembe.)

A jelenidejű történést ábrázoló mozgókép ké* Elhangzott Egerben a „Történelem és közgondolkodás” háromnapos országos konferenciáján.

szítője szándékától függetlenül is árulkodik koráról. Külső jegyek (divat; öltözködési, bútorzat; lakások; üzletek; hivatalok; utcák képei) okleveleknél hitelesebben rögzítik a tényeket. A szereplők mozgása, beszédmódja, köszönése, érintkezési formái is szug- gesztíven idézik fel a tegnapot. De képet kapunk

a korabeli társadalom vágyairól és eszményeiről is. A harmincas évek magyar hangosfilmjei megbíz30