Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Apor Elemér: Februári köd
Jm APOR ELEMÉR* verse: Februári köd Egy ifjú halad át a ködön, a ködből szárnyai nőnek, velük int, mosolyogva köszön a tűnő téli időnek. Hova lépjen e híg vízen át? A mélybe vessen e horgot? Közelében nincs semmi szüárd a térben inognak a tornyok Ház-sorokat a pára emel a gőz fanyar szaga hódít, köd lehel és lebbenti ma fel a zord tonnák millióit. Ám neki mindegy már ez a köd s hogy a térnek tornyai dűlnek tovalép s a szemöldje fölött a tavasz kék álmai ülnek Hang izzott fel előtte elébb — opál burában a fémszál — madár szólt, hogy a télből elég, a köd fölött puha fény száll, s már fut a városból oda, túl, felhőkbe botlik a lába, künn a mezőn nevetve borul az első szál ibolyára. * Köszöntjük a 75 éves költőt, Gyulay Zsolt: Szerelem 16
/
